PÁLYAVÁLASZTÁS

 

Visszazökkentem a hétköznapokba és nekiláttam a munkával, meg a gyógyulásommal való foglalkozásnak. Igaza van Editemnek. A fellegekben járok, Gergőnek tanfolyamot szervezek, másokat gyógyítok, pedig sem kislányom, sem én nem gyógyultam még meg, pénzt sem keresek és az állapotom egyre aggasztóbb. Bokám, láb és tenyérizületem, derekam, hátam és nyakam mellé, térdeim is felzárkóztak. Már-már azt mondhattam, fájok, egész testem merő fájdalom, nem is lehet lokalizálni. Bár nagy mellénnyel nyugtattam meg párom, hogy minden rendbejön, ő nemigen vette ezt komolyan, egyre jobban aggódott. Ami bennem volt, azt lehet vakhitnek csúfolni, értelmetlen önigazoló kijelentésnek titulálni, de valahol legbelül ez az optimizmus töretlenül megvolt bennem. Mennyi mindenen, milyen nehéz helyzeteken estem már át az életben. Az uránbányában a harmadik nap az összes pénzem ellopták, tengerészként Malaysiában le akartak tartóztatni pornóújság csempészése miatt, háromszoros szaltót repültem a Wartburggal, és mégis mindenből kikeveredtem.

- Túlságosan elbízod magad! – intett feleségem mindig, de bennem tombolt az energia.
Most is kell lenni valami megoldásnak, csak meg kell találnom. Sajthy úr tanácsa mentén indultam útnak, akit feleségem már elátkozott és fogadkozott, csak kerüljön a keze közé. Én még bíztam, hittem tanácsában és nem szoktam könnyen föladni dolgokat. Kultúra – művészet – eszmék, távol a reáliáktól! Így hangzott a tanács. Próbálkoztam reflexből és beidegződésből az üzleti élettel, elmentem a Foodapest kiállításra, tárgyaltam 8 helyen, még a lábam sem fájt annyira, de másnap már visszazuhantam, visszasüppedtem, nem éreztem magamban spirituszt a törtetéshez, a küzdelemhez, a kihíváshoz. Kitaláltam ugyan, hogy aszalt kajszibarack importjával jól kereshetnék, de éreztem, hogy kevés a pénzem, sokkal nagyobb forgótökére van szükség egy ilyen üzlet beindításához. Alkalmazott pedig nem leszek többé soha! Nem fogom én más utasításait végrehajtani, más elképzeléseit megvalósítani. Nem fog más az én zsíromon élni! Nekem önálló vállalkozás kell, ahol megvalósíthatom elképzeléseimet, kibontakoztathatom vitathatatlan tehetségem, egyéniségem szárnyalhat.

Amire nem jövünk rá nappali eszünkkel, azt megmondhatja tudatalattink is. Használjuk ki az ezotériában rejlő lehetőségeket. Álmaimat hónapok óta naplóban vezettem, s tudtam, a tudatalatti előbb-utóbb választ ad a bennünket erősen foglalkoztató kérdésekre. Bármennyire erőlködtem, semmi konkrét, kézzelfogható nem jött. Megálmodtam magam a neves szocialista politikussal együtt a szónoki emelvényen, egyedül előadói pulton és persze tucatszám voltak más témájú álmaim is. Egy közös vonást tudtam felfedezni a pályaválasztásommal kapcsolatba hozható álmokban, a szereplést. Hol tudnék én szerepelni, a középpontban lenni? A politikusi pályát kilőttem, de mi lenne, ha előadásokat tartanék? Mihez értek én, miről tudnék előadásokat tartani? Hát az üzletkötésről, az emberekkel való bánásmódról, a prezentációról. Megvan a megoldás! Bátyám amúgy is megajándékozott a német szaknévsor négy kötetével, innen egy hét alatt számítógépre vittem 2. 500 címet, melyeket az üzleti tanácsadás, tréningek címszó alatt találtam. Már csak egy jó Direct mail levelet kell megfogalmaznom és a számítógéppel egyedi levélnek tűnő körleveleket sokszorosíthatok németül. Nem kapkodtam el semmit, biztosra mentem. Lefénymásoltam 2.500 példányban a Zeugnis-t, amit az osztrák igazgató, szinte túláradó jóindulattal állított össze és biztos voltam benne, hogy ilyen ajánlólevéllel csak sikerem lehet. A helyi újság szerkesztőségében 500 Ft-ért lescannelték a négy évvel azelőtti sajtótájékoztatóra készült fényképem, amin a frissen kinevezett ügyvezető igazgató teljes magabiztossága, nyugalma látszott.

Az egész akció belekerült 250.000-be, de ha bejön egy biztos kenyérkereset, amit ráadásul élvezek is, akkor megéri. Bizony rám férne már, hogy szerencsecsillagom felragyogjon. 360. 000 Ft volt a számítógép a nyomtatóval, 187. 000 Ft az irodabútor, a fax és a többi alapfelszerelés is elvitt 150. 000-et és a család is változatlanul éli életét. A gyógylavór 50. 000 Ft-ja már szinte említésre sem érdemes. Amíg nettó 200. 000-et kerestem, könnyen félre is tudtam tenni havi 100. 000-et, de az egyre zsugorodó megtakarításból havi 100. 000-et felélni már egészen más érzés. Míg dolgoztam, addig a Budapestre járás is ingyen volt, most ez is a saját pénztárcámat terheli, Böbe szombatonkénti tiszafüredi kirándulásaival együtt. A masszázs 1200 Ft alkalmanként Klárinál, de felfedeztem egy thai masszázst is, mely 1500 Ft alkalmanként. A csontkovács hetente kétszer 800 Ft, a csikung tanfolyam hetente kétszer 500 Ft de hát benzin, szóval nem olcsó mulatság betegnek lenni. Mint amikor a medence alatti átúszásnál észleli az ember, hogy fogyni kezd a levegő, olyan kellemetlen gondolatok kerülgetnek. Főleg, ha nem tudok a felszínre felmerülni levegőért. Meg kell találnom a megoldást, mert különben nem tudom mi lesz a családdal.

Editem már három éve otthon van, a rendelő nem nagyon hoz pénzt, maximum az önköltséget fedezi. Összes erőmet és energiámat, várakozásomat ebbe a tréning és tanácsadó cég megvalósításába helyeztem. Vártam a válaszokat, melyekből majd válogatni fogok. A válaszlevelek azonban nem akartak jönni. Visszajött részletekben 78 levél címzett ismeretlen megjelöléssel, javarészt a volt NDK területéről. 5- 6 levél udvarias elutasítással érkezett, mindössze egy levél tartalmazott halvány reményt. Ez is csak egy tanácsadó cégek szövetségétől érkezett, amelybe, ha felvesznek, tagdíjat fizethetek, és ha esetleg valamilyen megbízást közvetítenek, akkor a bevétel egy részét megtarthatom magamnak. Nem volt valami rózsás a helyzet, de úgy gondolkoztam, egy jó ajánlatnál utólag mindegy, hogy három vagy harminchárom közül kerül ki. Az önbizalmamra nem volt nagyon építő hatással a helyzet, de azért tartottam magam. Hetek múltak el, mire három komoly, értékelhető válasz érkezett. Az első Bécsből jött és vagy nagy lehetőséget vagy blöfföt sejtetett. Egy hét alatt tisztázódott, a helyszínen egy kilométerről éreztem a bizonytalanságot, a fakult bútorokat, a döglött légkört, a túlzó kijelentések, a túlzott magabiztosság mögötti ürességet, hamisságot. A maradék kettőre koncentráltam és előtárgyalásokat folytattam, de nem éreztem zsigereimben azt a bizonyos pezsgést, lelkesedést, ami el szokott ragadni.

A nemrég megvásárolt agytréner készülékkel kapcsolatban az az ötletem támadt, hogy nem csak a saját gyógyításomra használhatnám, hanem a budapesti mintájára berendezhetnék én is egy agytréner stúdiót. Talán nem lenne eleinte nagy bevételem, kicsit szorosabbra kellene húzni a nadrágszíjat, de ezt élvezném. Ez tulajdonképpen az a gyógyítás lenne más formában, amit Editkém annyira ellenzett, de ebben a formában nem lenne ellenére. A rendelő úgyis kihasználatlan, nem kell annyit autóznom, több időm marad a családdal együtt lenni, amit úgyis megkaptam Editemtől szemrehányások formájában. Ez az agytréner stúdió már nem az egódomborítás, az önmegvalósítás, a nagy családi cég irányába mutatott, hanem egyéniségem patronáló, segítő oldalát helyezte előtérbe, és szimpatikus volt nekem.

Ültem az irodában, hallgattam az ezoterikus zenét, Palkovics Sanyi nyugodt, kiegyensúlyozott boldogsága járt az eszemben és egyszerre eldöntöttem. Nincs üzlet, vége az üzletemberségnek, a profitnak, a szürke öltönynek, új vizekre evezek. Amint magamban megfogalmaztam ezt a gondolatot, koronacsakrámon erős energiaáramlást éreztem, mintha helyeslést kaptam volna. Kár, hogy nem tudok beszélgetni kísérőmmel, aki biztosan jobban tudja, mi lenne az igazi jó nekem. De ez az energia, ez a nyugalom – ami most, a meghozott döntés után megszállt – magáért beszél. A második agytréner megint 67.000 Ft-ba kerül, és még el kell végeznem egy 8.000 Ft-os tanfolyamot is, ahol majd megtanítanak a használatára. Ráadásul kötelező is, a tanfolyam elvégzése nélkül nem is használhatom gyógyításra a készüléket.

A tanfolyamon érdekes dolgokat tanultunk az agyhullámokról, a betegségek lelki okairól, agyféltekék közötti összhangról, de végig az volt az érzésem, hogy az előadó úgy mondja el az információkat, mintha a fogát húznák ki, mintha legalábbis magát kisebbítené meg azzal, hogy átadja a tudást. Mikor az egyik szünetben egy téma kapcsán Gergő tanfolyamáról kezdtem beszélgetni, kiderült, hogy egy kecskeméti fogorvos Dr. Heves Géza, földim is ott van a csapatban, aki nagyon szeretne Gergő következő tanfolyamán részt venni. Az újdonsült ismerős rokonszenves volt, jólesett érdeklődése, sok közös témát találtunk. Felajánlottam, hogy vegyen részt Gergő következő tanfolyamán. Így legalább könnyen összejön a tíz fő, amennyinél sem többet, sem kevesebbet nem akartunk Gergővel.

A tanfolyamon tanultakat úgy lehet a legjobban elsajátítani, ha az egyes programokat magamon próbálom ki. Neki is kezdtem a kísérletezésnek. Naponta kétszer agytrénereztem, ebéd után és lefekvés előtt. Talán az agytréner, talán más volt az oka, de egyre nehezebben tudtam este elaludni. Éjfél előtt ritkán sikerült, de pár hét után már csak hajnali kettő és három között nyomott el az álom. Nem éber, vagy izgatott voltam, hanem valahogy kidobott magából az ágy. Zsibbadt a lábam, forgolódtam, nem éreztem jól magam, valahogy fel kellett kelnem. Gergő szerint a szellemvilág éjszaka aktív és talán kísérőim fejlesztenek, dolgoznak rajtam. Reggel nyolc – kilenc előtt nem tudtam felkelni és ebéd után is elnyomott az álom. Olyan lusta lettem, hogy gyermekeim elneveztek Pandának. Viktor fiam, akinek csodálatos szarkasztikus humora van, egy Spectrum műsorbeli film alapján megjegyezte:
- Apa pont olyan, mint a panda. Naponta nyolc órát eszik és a fennmaradó időben alszik.
A Besenyő család vidám adásából pedig Tompika apukáját utánozta:
- Mindig étkezés előtt és után között van az evés!

Valóban szörnyen ellustultam. Fájdalmaim nem múltak, inkább erősödtek, totyogva, bicegve jártam, a negyedik emeletre felérve kifulladtam. Nehezemre esett a mozgás, emiatt elhíztam, attól pedig még ormótlanabb lettem. Az ágyból nehezen keltem ki reggel, sokszor elviselhetetlen fájdalmat okozott a felülés is. Én úgy éreztem, menekülés az alvás, mert akkor érzem a legjobban magam. Abban reménykedtem, hogy tudatom agytréner által megmozgatott, feltúrt talajában az ekevas egyszer csak kifordítja betegségem okát, a romlott, bűzlő gulyáslevesből, a kavarás után ki tudom halászni az erjedés, a romlás okozóját. Már az első alkalommal a programok sorában piskótának számító A4 – esnél olyan képkavarodás indult meg bennem, hogy szinte lehetetlen volt követni. A képi kavalkád alatt két alkalommal - mindkétszer szexuális tartalmú bevillanásnál - őrült fájdalom hasított belém. Először bokámba, gyötrelmeim fizikai szülőhelyére, betegségem kiindulópontjára, egyszer pedig tarkómba.

Telefonon konzultáltam az agytréner forgalmazójával, aki megnyugtatott, semmi kárt nem tud bennem a készülék tenni, inkább örüljek, hogy ilyen hamar jelzett a szervezetem. Arra kell figyelnem, mi az a visszatérő motívum, aminél a fájdalom jelentkezik, és azt kell magamban kemény munkával feldolgoznom. Szép kis feladat, gondoltam és belevetettem magam az edzésbe. Viktor fiam megint megnevettette a családot, hogy “apa sportoló is lett már, agytréner edzésekre is jár”. Közben kialakítottam az árlistát, a szórólapokat és igyekeztem egyre több tapasztalatra szert tenni, hogy másokat is kezelhessek a készülékkel.

A tudás persze nem csak a készülékben és a programok kombinációiban rejlett, hanem abban, hogy a felmerült, felszínre felúszott problémát hogyan ismerjük fel, hogyan dolgozzuk fel. Mindenesetre elgondolkoztatott, hogy a programok alatt milyen gyakoriak az érthetetlen képsorozatok között a szexuális bevillanások. Amikor ismét az A4 –essel kísérleteztem, de a dobolás helyett sistergésre állítottam a készüléket, a program közepén egy ölelkező párt láttam erotikus pozícióban, és ezután úgy éreztem, mintha felrobbant volna a bal lábam, azután már más robbanások következtek, akciófilmre váltott át, vadászrepülők húztak el egy jégmező fölött, majd könyvek repültek az űrben, oldalai lapozódtak, végül egy idős bácsi agytrénerezett. Talán én lennék? Öreg koromig agytrénerezhetek, addig sem történik semmi? Még egy apró szúrás ezúttal bal hüvelykujjamban és vége a programnak.

A meglepetés most következett. A program után egy-két órával, sokkal jobban éreztem magam. Legalább 30-40 %-kal csökkentek a panaszaim. Másnap pedig a sikeren felbuzdulva ugyanezt a kombinációt próbáltam meg és még különösebb dolgok történtek velem. Az ágyat mintha ide-oda rángatták volna velem együtt, majd mintha az egész testem remegett, rezgett volna, de nem apró finom rezgéssel, hanem mintha arra készülődnék, hogy kilépjek testemből. Bal lábammal egy nagyot rúgtam, mint néha az elalvás határán szokott történni velem. Ez a készülék valóban csodákat tesz. Ezekkel a kívülről bevitt hullámokkal speciális működésmódot tud kihozni az agyból, amely az alvás és az ébrenlét határán történik. A két világ elválasztó vonalára visz, ahová az agykontroll, meg a meditatív technikák is elvisznek, csak azokhoz hosszú gyakorlás szükséges, amire a ma emberének nincs ideje. Ezekben az állapotokban feltárulnak elménk rejtett bugyrai, előbújnak azok a problémák, melyek pont azért bújtak el, rejtőztek a mélybe, mert magunk dugtuk el őket, mert nem mertünk megmérkőzni velük, nem mertük vállalni a feldolgozásukat.

Ez lehet az én betegségem gyökere is, hogy nem merek szembesülni a problémákkal. Végülis eljöttem, feladtam a munkahelyem, és mégsem mertem beolvasni az osztrák igazgatónak egyszer sem. Zavar szexuális kielégítetlenségem, mégsem hozom nyíltan szóba feleségemnek. Zavar, hogy úgy érzem, nem szeret, mégiscsak magamban tervezgetem a szabadulást. Kamasz koromban inkább mertem vállalni az öngyilkosságot, a halál lehetőségét, mint a szüleimmel való nyílt szembeszállást. Bátyám tíz és tizenhat éves kora között hatszor ment világgá, én egyszer sem mertem.
És láss csodát! A negyedik A4 –es program után, mintha kicseréltek volna. Tökéletesen jól éreztem magam, úgy, mint három évvel ezelőtt. Hurrá! Hurrá! És még egyszer hurrá! Csodát tett az agytréner!

Az öröm nem egész egy napig tartott. Keserűen jegyeztem meg, hogy visszadolgoztam magam a betegségbe. Rá is jöttem, mi volt az oka. Húgommal nem volt túl jó és semmiképp sem őszinte a kapcsolatom. Szembe mosolyogtunk egymásnak, de valahogy mindig hátsó szándékokat éreztem nála. Ez az ellenszenv mélyen gyökerezett, még gyerekkorunkból, amikor felbosszantott és mikor nekirontottam, visítással, egyetlen fegyverével védekezett. Örök vesztes voltam, még ha vigasztal, hogy én is a síró kisebbik gyermekemet veszem mindig védelmembe. Noémi gyerekeimet hívta meg téli szünetre magához és én nem akartam elengedni őket. Editemmel ebben az egyben teljesen egyetértettünk. Nem tudom mit csinált a gyerekekkel, de főleg Gergőre alig ismertem rá tavaly ilyenkor, négynapi ottlét után. Most, hogy Gergő csodagyerekké lett, még inkább valami hátsó szándékot sejtettem e meghívás mögött, de szembe mondani nem mertem. Szüleim is faggattak, miért nem válaszolok szegény Noéminek, miért nem engedem, hogy az unokatestvérek együtt legyenek. Addig emésztettem magam ezen a helyzeten, hogy még egy influenzába torkolló náthát is összeszedtem.

Halálos biztonsággal tudtam, hogy most a betegség mentett meg a konfliktustól, helyesebben a betegségbe menekültem az őszinteség helyett. Ha őszintén, nyíltan megbeszéltem volna húgommal a témát, rájöhettem volna, hogy valami magamban levő görcsöt vetítek csak ki rá, így azonban magam ittam meg gyávaságom levét. Bizony nem volt elég egyszer az autóban kimondani, hogy Noci, teljes szívből megbocsátok neked. A neheztelés, a harag gyökerei mélyre nyúltak és még messze voltam attól, hogy mindenkinek teljes szívből megbocsássak.

Komolyabb programokra váltottam az agytrénerben és eljutottam a B6-ig. A programok A1-től emelkednek egészen a C6-ig felfelé. A B6-tal volt egy különös élményem. Egy kietlen puszta tájon keresztet láttam, majd egy hatalmas emberalakot. Mire nagy nehezen felnéztem a fejéig, akkor láttam, hogy Jézus, majd miután felismertem, magához ölelt. A program alatt kellemesen bizsergett a bal bokám és sokat javult. Nem tudtam mire vélni ezeket a képeket. Minek a kereszt? Ha a Jézus magához ölel, miért nem gyógyít meg? Van Isten, ezt elfogadom, de mit kell akkor most tennem? Fárasztott már a sok érthetetlen szimbolikus információ. Álmaim akkori jegyzetei is lelkiállapotom tükrözői:


• A vécén csakúgy dől belőlem hátul minden, óriási mennyiségben. Végtelenített bőrös virsli bőre is, mert az nem emésztődött meg.

• A határon kifelé útlevélvizsgálatnál kipécéznek, hogy miért olyan szakadt a megjelenésem. A dátum sem jó, mert a kiutazási engedélyben 31- e szerepel kiutazási időpontként és nem az a nap van. Hiába mondom, hogy többszázmilliós cég ügyvezetője vagyok, a vámos hosszú fehér pálcával három botütést mér rám, amelyik nem fáj, csak nagyon megalázó. Közben feltűnés nélkül öklendezem fel az emésztetlen rizst hatalmas mennyiségben a hamutartóba, csakúgy tolul fel belőlem.

• Egy biliké Ferrarim van. Alkatrészenként összevásárolva, de igazán örömet nem okoz. Aztán az Ikarus gyárban voltam és nem találtam az Audi-val a kijáratot. Egy kátyúba hajtottam kubikusok mellett és csak nehezen, farolva tudtam a mély keréknyomból kijönni.

• Valami csiklandozza a torkomat. Benyúlok a számba és egy hatalmas varangyot húzok ki belőle, amelynek a lába lelógott a torkomba.

• Lejtős utcákon egy fiatal lánnyal sétálok. Mutatom, hogy nekifutás, dobbantás és hátrafekvés után milyen szépen tudok siklani. Ahogy megyünk, megemlíti, hogy Edit biztos terhes már. Utána Edittel is sétálok, de a siklás már nem akar menni. Hamarabb földet érek, és ez látszik a nyomok vizsgálata közben.

• Nagy háromárbocos vitorlás vagyok, és a Dunán haladok felfelé. Sok híd keresztezi az utam, de mire odaérek, automatikusan kinyílnak, és utánam összezárulnak, szabad utat engednek nekem.

• Miatyánk ki vagy a mennyekben...

• Gergő azt álmodta, hogy sárkányrepülővel nagyon magasan repültem és kiestem belőle. Zuhantam, zuhantam, és amikor már majdnem földet értem, kinyílott az ejtőernyőm. Mikor odaszaladt hozzám akkor ismert meg.

• Egy magas várfallal körbevett laktanyában vagyok, ahol fogolyként érzem magam. Többféle szökésen gondolkozom, végül szökésem kitörés formájában valósul meg. A Wartburggal nekihajtok a félig nyitott várkapunak és így török ki. Csodálatos érzés kapun kívül lenni.

Nem tudom megemészteni helyzetemet, elegem van mindenből, nem tudok szárnyalni házasságomban, de optimizmusom megalapozott, hiszen a hidak felnyílnak és az ejtőernyő is kinyílik az utolsó pillanatban. Így foglaltam össze álmaim jelentését. Érdekes ez a Miatyánk is. A Reiki beavatás után is automatikusan ezt kezdtem imádkozni. Igaz, hogy az utóbbi időben megint elmaradt a templomba járás, de már nincs lelkiismeret furdalásom. Már nem vagyok annyira romlott, mint pár éve. Rájöttem, hogy a harag, a neheztelés, a rossz tett nekem árt és igyekszem ezt leépítgetni magamban. De templomba járni, imádkozni? A rendszeresség sosem volt túl erős oldalam. Inkább a változatosság, az vonzott. Szüleim sokat piszkáltak a templommal, meg hogy kereszteltessem meg a gyermekeimet, de ezzel csak bosszantottak. Elképzelhetetlen lekötöttségnek tartottam a vasárnaponkénti misére járást. Erre, úgy éreztem, képtelen vagyok.

Ilyen vegyes hangulatban, forrásban levő lelkiállapotban közeledett a karácsony. Párom bejelentette, hogy anyósomék velünk töltik a szentestét. Olyan düh fogott el, hogy majdnem felrobbantam. Anyósommal állandóan féltékenyek voltunk egymásra, és tavaly karácsonykor nyíltan megpróbálta túlszárnyalni Böbének adott ajándékunkat. Mikor Böbe a Barbie hajóval kezdett játszani, azonnal a tőle kapott mackót kezdte a kezébe dugdosni.
- Látod mit vett neked a nagymama? Bubuli, bubuli…

Nem elég a bajom, még a családomat is el akarják venni tőlem.
- Ha eljönnek, én az utcán karácsonyozok, mondtam ellentmondást nem tűrő hangon, mert anyósomékkal szemben is elfojtottam érzelmeimet már tizenöt éve. Eddig eltűrtem, hogy szenteste jöjjenek, ne karácsony másnapján, de megbántam, hogy engedtem és nem volt bátorságom visszacsinálni. De most a sarkamra állok. Ilyen lelkiállapotban vonultam el a rendelőbe ebéd után agytrénerezni, amikor a következő csoda történt. A B6-os programot választottam és alig kerültem a kellemes, megváltozott tudatállapotba, anyósom jelent meg előttem és kezét tördelve, mosolyogva, valahogy mintha bocsánatot kérne tőlem, vagy mintha békülni akarna, vagy jó szándékát akarná kinyilvánítani. Hogy félreértés ne essék, háromszor ismétlődött meg a jelenet, majd egy bagoly jelent meg. Ésszel, Arany Viktor, nem kajakból! Itt láthattad, milyen tökkelütött fajankó vagy. A bagoly a bölcsesség jelképe. Lehet, hogy anyósod viselkedése csak neked tűnt olyannak, amilyennek tűnt, de a valóságban nem voltak olyan szándékai. Húgodra is csak ráhúztál egy viselkedési mintát, amit magad alkottál meg.

A külvilág nem más, mint énünk projekciója, írta Dethlefsen. Amit meglátsz másban, az magad vagy! Tehát saját önzésemet, birtoklási vágyamat vetítettem ki anyósomra és ezért még haragudtam is rá évekig. Micsoda felfedezés. Már ezért is megérte a készülék. De hogy jött ez elő az agyamból? Ott volt ez valóban elrejtve? De hát mozgott, gesztikulált! Ez nem énem terméke volt, nem mosolygósan passzívan láttam őt, hanem ez ő volt, ővele találkoztam! Ez lehet az asztrálsík, ahol a szellemeink közlekednek? Megannyi megválaszolatlan kérdés, de a karácsonyunk tökéletesen sikerült. Az anyósom tündér volt, szívből szerettem, csókot nyomtam az arcára, és ha kettőnk betegsége nem vetett volna árnyékot a karácsonyra, talán az egyik legszebb karácsonyként tartottam volna számon.

Karácsony és újév között már beindult az üzlet is. Gergő tanító nénije, Andi néni, félállásban a helyi rádióadónál dolgozott, ahova meghívott az agytrénerrel foglalkozó stúdióbeszélgetésre. Mivel korábban az álomról volt már egy közös adásunk, nem tekintették bujtatott reklámnak és így ingyen ismertséghez jutottam. A stúdió beszélgetés után beindultak a telefonok és csakhamar a munka kellős közepén találtam magam. Ráadásul egyik páciens hozta a másikat. A beszéd, írás és olvasásproblémák is gyógyíthatók ezzel az agytrénerrel, így Editem kozmetikusnője Magdi kezdte a sort hadaró-dadogó hiperaktív gyermekével, Danikával. Danikát követte édesapja, aki idegkimerültségben szenvedett basáskodó főnöke miatt, majd a főnök is elkezdett járni, mert nem bírt megbirkózni a problémáival. Danika tanár nénijének 16 éves fia rosszul tanult, a tanár néni keresztlánya pedig dislexiás volt. Micsoda tárháza a lehetőségeknek. Tartottam bemutató előadást szülői értekezleten, adóhivatalban, így egy idő múlva alig tudtam az időpontokat egyeztetni.

Nyomtatványt készítettem, felírtam a diagnózist, mikor milyen programot alkalmaztam és a “betegek” egész szépen gyógyultak. A gyermekek beszédhibája kapcsán, majd minden esetben rátaláltam a szülők közötti feszültségre, mint stresszforrásra. Julikám, ez a kissé duci, de aranyszívű kislány 8 éves kora óta nem tud olvasni, amikor féltékeny, iszákos apja a közértbe küldte édesanyjához: - menj, mondd meg anyádnak, most leszek öngyilkos! Az adóhivatali tisztviselőnők vagy az emberek dühét nem tudták elviselni, amit rajtuk töltöttek ki, vagy lerobbant iszákos férjük mellett már új kapcsolatot létesítettek. A férfiak a munkahelyi megalkuvás, a barátnők és szeretők lelki terhei alatt roppantak meg, vagy főnöküket nem bírták, szóval változatos volt a paletta. Én pedig szívesen vállaltam a lelki szemétláda szerepét. Mikor a január végi számadást elkészítettem, már több mint húszezer forint volt a bevételem. Ehhez 50 alkalommal kellett 400 Ft-jával agytrénerezni, leszámítva az első ingyenes kezelést, az adatfelvevő konzultációt. Itt bizony nem lehetett felállítani a pácienst, mint a fodrásznál, hogy kész a frizura. Volt, aki este fél héttől negyed tízig tömött a sirámaival, de nem volt szívem félbe szakítani.

Ebből nem leszek milliomos, gondoltam, de talán később, ha ismert leszek, jobb lesz a kihasználtság és még az árat is emelhetem. Ha összehúzzuk magunkat, meg is élhetünk belőle, csak lejjebb kell adni a pizzériát, a McDonalds-ot, az autót, meg a játékokat. Én is átültem egy szó nélkül apósom hétéves Trabantjába, amit megvettünk, mert a szürke hályogja miatt már nem vezethette. Nem az autó boldogít.
 

VISSZA TOVÁBB