Álmaim

ÁLMAIM ÉS JELENTÉSÜK

HAZAVÁGYÓDÁS ÁLMOK

2005. október 26

Külföldön voltam, és egy három szobás apartmanban lakunk, a kedvesem, egy másik férfi (talán barát, ismerős) és én. Nem akartam durván letámadni a szerelmem, így nem cipeltem első nap az ágyba, de ahogy teltek a napok, egyre többször eltünedezett, párszor láttam a másik férfival, egy balsejtelem kezdett erősödni bennem, és kiderült, hogy ő már szépen "átnyergelt". Flegmán rándított a vállán, amikor megkérdeztem, neki ez magától értetődő volt, értetlenül bámult rám, hogy miért vagyok ezen kiakadva, és az egész egyáltalán nem érdekelte. Összecsomagoltam a holmimat, és kimentem a repülőtérre, hogy hazautazzak, de a reptéren annyira siettem becsekkolni, hogy a csomagjaim egy részét a bejáratnál felejtettem, és a sorból nem akartam kiállni miattuk, gondoltam gyorsan becsekkolok, és egy kilépő jeggyel még visszamegyek a maradék csomagjaimért. Nagy nehezen rámjutott volna a sor, de a vámosok csak unottan beszélgettek, kockázatos lett volna csak úgy megszólítani őket, ráadásul kezdtem sejteni, hogy a hatósági emberek nem lelkesednek az egyéni kívánságokért, nyűgökért, nekem ide kellett volna hoznom az összes csomagomat és akkor most szépen becsekkolhatnék. Végül hozzám fordult a vámos, de azt mondta szó sem lehet róla, és most különben is ebédszünetet tartanak. Végtelennek tűnő ideig vártam, majd amikor elkezdődött a becsekkolás végre előkeveredett az "ismerős" vámos, most egész más hangvételt ütött meg, barátságosan belémkarolt, és azt mondta, idetelefonáltak a rendőr kollégák, szükség lenne rám hogy felderítsek egy ügyet, itt a becsekkolójegyem, de igazából nekem meg kéne tennem, hogy a hétvégére még itt maradok, és kinyomozok egy ügyet, aztán majd hétfőn, vagy kedden már utazhatok haza. Gondolkoztam, végülis csak a fiaimat kell értesítenem, ők nem fognak nagyon izgulni értem, megvan a magukhoz való eszük, ha fizetik a szállodámat, meg a taximat, akkor elvállalom, ha már ilyen szolid erőszakkal rávezetnek a társadalmi munkára.

A vámos elkezdett hümmögni, hogy vagy a taxit, vagy az ingyen szállodát intézi el, de a legjobb az lenne, ha mindent én magam rendeznék saját rezsiben, így hát visszamentem a régi apartmanhotelbe, hogy a recepción megbeszéljek egy gratis éjszakát. Még meg volt a régi kulcsom is, amit magammal vittem, három kulcs volt, külön műanyagdobozokban, de amikor a 147-es szobát ki akartam nyitni, az a címke volt rajta, hogy hivatalos helyiség, és nem találtam meg, hogy hová költöztették. Jó, gondoltam, akkor nekilátok így a munkának, és elindultam gyalog a városba, hogy megtaláljam a rendőrséget. Megszólított egy férfi, kiderült, hogy rendőr civilben, és megy a munkahelyére, de ő csak valami ügyfélszolgálatos volt egy buszpályaudvaron, és lazán útbaigazított, merre menjek tovább a rendőrségre további útbaigazitásért, és ekkor felébredtem....

Magyarázat: Még van egy elintézendő feladatom a Földről távozás előtt.

2005. június 5.

Álmomban külföldi munkahelyen dolgoztam kiküldetésben, de a kiküldetésem ideje lejárt, ezért szépen feltűnés nélkül kezdtem összepakolni a cuccaimat, amiket viszek magammal haza.

Magyarázat: Készülök a földi életem befejezésére.

2005. szeptember 5.

Egy távoli országban voltam, sok minden történt velem, de egyre kevesebb volt ott a régi ismerős, a helyiekkel nem tudtam szót érteni, ott lődörögtem a repülőtéren a presszó környékén hazautazásra várva, mert már nem láttam értelmét ott maradni.

Magyarázat: Nem látom értelmét földi életemnek, készülök az örök hazába.

2005. október 26

Külföldön voltam, és egy három szobás apartmanban lakunk, a kedvesem, egy másik férfi (talán barát, ismerős) és én. Nem akartam durván letámadni a szerelmem, így nem cipeltem első nap az ágyba, de ahogy teltek a napok, egyre többször eltünedezett, párszor láttam a másik férfival, egy balsejtelem kezdett erősödni bennem, és kiderült, hogy ő már szépen "átnyergelt". Flegmán rándított a vállán, amikor megkérdeztem, neki ez magától értetődő volt, értetlenül bámult rám, hogy miért vagyok ezen kiakadva, és az egész egyáltalán nem érdekelte. Összecsomagoltam a holmimat, és kimentem a repülőtérre, hogy hazautazzak, de a reptéren annyira siettem becsekkolni, hogy a csomagjaim egy részét a bejáratnál felejtettem, és a sorból nem akartam kiállni miattuk, gondoltam gyorsan becsekkolok, és egy kilépő jeggyel még visszamegyek a maradék csomagjaimért. Nagy nehezen rám jutott volna a sor, de a vámosok csak unottan beszélgettek, kockázatos lett volna csak úgy megszólítani őket, ráadásul kezdtem sejteni, hogy a hatósági emberek nem lelkesednek az egyéni kívánságokért, nyűgökért, nekem ide kellett volna hoznom az összes csomagomat és akkor most szépen becsekkolhatnék. Végül hozzám fordult a vámos, de azt mondta szó sem lehet róla, és most különben is ebédszünetet tartanak. Végtelennek tűnő ideig vártam, majd amikor elkezdődött a becsekkolás végre előkeveredett az "ismerős" vámos, most egész más hangvételt ütött meg, barátságosan belém karolt, és azt mondta, idetelefonáltak a rendőr kollégák, szükség lenne rám hogy felderítsek egy ügyet, itt a becsekkolójegyem, de igazából nekem meg kéne tennem, hogy a hétvégére még itt maradok, és kinyomozok egy ügyet, aztán majd hétfőn, vagy kedden már utazhatok haza. Gondolkoztam, végülis csak a fiaimat kell értesítenem, ők nem fognak nagyon izgulni értem, megvan a magukhoz való eszük, ha fizetik a szállodámat, meg a taximat, akkor elvállalom, ha már ilyen szolid erőszakkal rávezetnek a társadalmi munkára.

Magyarázat: Még van egy elintézendő feladatom a Földről távozás előtt.

2006. január 24

Álmomban külföldön voltam és az egyik állatkereskedésben ajánlottak egy kis hörcsögöt házikedvencnek. Magamhoz vettem, megkedveltem, elalváskor vigyáztam rá, hogy össze ne lapítsam, ha ráfekszek és arra is vigyáztam , hogy ő meg ne harapjon se szándékosan, se véletlenül. Aztán a külföldi utazás végefelé betértem megint az állatkereskedésbe, és ott kikapták a kezemből a hörcsögöt és berakták egy másik, nagyobbféle rágcsáló mellé, hogy táplálkozzanak, s amikor közeledett a hazarepülés ideje, hiába kerestem, tettem tűvé érte a boltot, nem találtam a hörcsit. Búsultam is, mert hiányzott, de azzal vígasztalgattam magam, hogy úgysem lett volna lehetőségem a repülőn hazavinni.

Magyarázat: A kedvesem elvesztettem, aki hazautazásra, a földi élet befejezésére készül, annak földi kötődéseket nem érdemes kiépíteni.

2006. február 2

A belvárosban dolgoztam, végetért a munkaidő, bezártam a boltot, vagy üzlethelyiséget, indultam az autómhoz, hogy hazamenjek. Amikor kinyitottam az autót, észrevettem, hogy egy apró, de lényeges alkatrész hiányzik, illetve letörött. Így nem lehet közlekedni, ezért elindultam egy közeli autósboltba gyalog, hogy megvegyem az alkatrészt, és hazamehessek.

Magyarázat: A (Földről) hazatérést gyorsító, elősegítő eszköz nem tökéletes, még nem használható, tökéletesíteni kell rajta.

2006. február 21

Nyomasztó, rossz álmom volt. Osztrák cégnél dolgoztam, már lejárt a munkaidő, péntek 4 óra elmúlt, de az osztrák tulajdonos tovább dolgoztatott, és ehhez nagyon nem volt kedvem, csak nem mertem vele szembeszállni, mert bár van munkaidő, de a munkaadónak van joga túlórát elrendelni. Nagyon rosszkedvű voltam, és nem tudtam, mit tegyek.

Magyarázat: Úgy érzem, a földi élet már csak túlóra számomra, hozzáállásom is ennek megfelelő

2006. március 7

A repülőtéren voltam, hazautazni készülődtem, de izgultam a csomagom miatt. Gondoltam átnézem, átpakolom, hogy az otthoni vámos szemével ne tűnjön gyanúsnak, de csak rontottam a helyzeten, mert összekeveredett a kofferem tartalma, kiömlött a helykitöltéshez használt homok.

Magyarázat: Az készüljön a földi élet befejezésére, dimenzióváltásra, hazautazásra, akinek rendben a csomagja.

2008. január 26

Álmomban a repülőtéren voltam. Sok viszontagság, és nehézség után sikerült becsekkolnom. A csomagomnak nem volt görgő az alján, nehéz volt cipelni, és csak egy ócska görgőt tudtam szerezni. A tranzitban voltam már, amikor csodálkozva vettem észre, hogy vannak, akiknek a tranzitban is kell még dolgozni, igaz viszonylag könnyű munkát, a váró falaira festettek művészi képeket, ebbe még nekem is lett volna kedvem beszállni, bár már teljesen magával ragadott az utazás izgalma

Magyarázat: A hazautazás a földi életből való távozás allegóriája. Több álomban jártam már a reptéren, de becsekkolnom sosem sikerült, úgy látszik, közel állok már a dimenzióváltáshoz, halálomhoz.

2008. február 27

A repülőtéren voltam, felszálláshoz készülődtem, a váróban ültem Viktor fiammal. Már búcsúztam volna tőle, de elővette a mobilját és telefonált, azt mondta, apa később megy, még elmegyünk előtte sörözni.

Magyarázat: Viktor érzi elvágyódásom, szeretne még itt tartani, hogy közös örömöket éljünk meg hátralévő életemben.

2008. április 25

Hazaigyekeztem volna a munkahelyemről, mert lejárt a munkaidőm. Benéztem a hűtőszekrénybe, de észrevettem, hogy a titkárnő gondatlanul kinyomta a biztosítékot, és a hűtő leolvadt. Visszakapcsoltam, és kitakarítottam egy kollégával a hűtőt, aztán észrevettem, hogy poros, festékes a fal, azt is elkezdtem dörzsi szivaccsal takarítani, de mindig valami új tennivalót fedeztem fel. Egy idő után rájöttem, nem maradhatok végtelenségig, haza kell mennem, mert mindig fogok új tisztítanivalót találni.

Magyarázat: Hazafelé igyekszem, lejárt a földi küldetésem. Látok még tennivalót bőven, de minden mondat végére pontot kell rakni egyszer.

2008. június 22

Álmomban külföldről mentem haza, de valami különleges járművel mentünk át egy hídon, ami nagy sebességgel közlekedett és csak kívül lehetett utazni, kézzel fogódzkodva, nem a jármű belsejében. Így aztán a hazavitt tárgyaknak nagy értéke volt, mert veszélyes körülmények között, kint fogódzkodva nehéz is bármit hazavinni. Én egy gyöngyöt vittem haza, beadtam egy felvásárlóba, vagy begyüjtőhelyre, és aztán mentem a lakásomba lepihenni.

Magyarázat: Csak mennyei kincseket érdemes gyűjteni Mt.13.45. Mt.6.19.

2008. augusztus 01.

Álmomban tanítottam, tanár voltam, búcsúztam a barátaimtól, ismerőseimtől, mert hazautazáshoz készülődtem.

Magyarázat: Egyszer a földi élet is véget ér.

2008. augusztus 17.

Egy csodálatos, futurisztikus vonaton utaztam. Szinte lebegett olyan kényelmes volt, fürödni lehetett rajta, étkezőkocsi is volt mindennel felszerelve, hitelkártyával lehetett fizetni a szolgáltatásokért. Megérkeztünk a végállomásra, a vonaton mentem a vonat végéig, és menet közben még felfedeztem olyan dolgokat, amiket menet közben nem. A habosított levest osztó automatát például. Eltöltöttem egy kis időt, habzsoltam a hablevest, de aztán eszembe jutott, a hitelkártyával úgyis fizetni kell érte, és különben is, megérkeztem, ideje haza menni. Végigmentem azért vonaton, sajnáltam a szakácsokat, akik mindig itt utaznak, és ugyanazt a virslit főzik, ami egy úton kellemes de állandóan unalmas lehet, aztán leszálltam a pályaudvaron, és elindultam hazafelé.

Magyarázat: a Nagy Utazás, a szellemi út véget ért, irány hazafelé.

2010. február 12.

Álmomban gyakran jártam nyugatra és azt tervezgettem, ott sokkal jobb lenne, és egy következő utamon ott maradok, nem jövök vissza.

Magyarázat: Szellemi otthonom, hazám iránti vágyam igen erős. A földről nézve nyugati élet csábít, legszívesebben egy reggel már fel sem ébrednék, hanem ott maradnék a szellemvilágban.

2010. március 31.

Álmomban egy városban kóvályogtam ide-oda, de sehol sem találtam a helyem, ezért felültem a hazafelé tartó buszra.

Magyarázat: Nem találom a helyem a Földön, szellemi hazámba vágyom.

2010. május 7.

Kint aludtam a repülőtéren, már felébredtem, összepakoltam, készültem a hazautazásra, már a szobát is elhagyta mindenki, még visszaszaladtam a szobába egy pössentésre.

Magyarázat:A földi lét befejezése előtt még ki tudtam adni a mérgeket magamból, megkönyebbültem

2010. május 16.

Ma álmomban tekintélyes beosztású emberként vidéki kiküldetésre mentem Szegedre. A kiküldetéshez egy vadi új, gyönyörű kényelmes Mercedest kaptam. Megéreztem Szegedre, beköltöztem egy hatalmas, modern elegáns, kényelmes szállodába. Kisebb-nagyobb zűrök voltak, amikor tusolni mentem, nem találtam vissza a szobába. Aztán amikor elmentem sétálni a városba, nem találtam vissza először a szállodához, csak kérdezősködéssel, elkeveredtem a városban, először egy régi tekintélyes szállodába akartam menni, azt hittem, az az enyém, és amikor visszataláltam, elfelejtettem a szobaszámomat és nem tudtam elkérni a kulcsot a portástól.

Nagy nehezen ez is megoldódott, valahogy tudtam igazolni magam, indultam volna hazafelé a kiküldetésből, de nem találtam a gyönyörű kocsimat, nem emlékeztem, hol parkoltam vele. Amikor meg volt, nem találtam a kulcsát, vissza kellett mennem a szállodába, és újra megkeresni a szobámat és ott felforgatni mindent, míg végül a kofferemben eldugva megtaláltam. Persze nem volt könnyű, mert a legmodernebb kulcs volt, ami nem is kulcs formájú, és amit nem is kell a kormányoszlopba dugni. Ezzel magyarázkodtam a londiner előtt, aki megjegyzést tett, hogy a sok keresésem botrányt okoz a szállodában.

Nem értettem, mi ebben a botrányos? Emberi dolog, gondoltam fújja fel magát, ha nem tetszik neki. Mielőtt végleg távoztam volna a hotelből, a londiner bemutatta a vendégeknek való ingyenes szolgáltatásukat. találomra nyomkodta a telefon gombját, és így véletlenszerűen beszélgethettem telefonon valakivel. Elsőre egy külföldi számmal jött létre összeköttetés, de amikor a londiner meghallotta, hogy németül beszélek, megszakította a vonalat, gondolom a költségek miatt. Mondta, hogy külfölddel nem szabad, arra nem vonatkozik az ingyenes akció. Még egyszer nyomogatta a tárcsázó gombokat, akkor belföldi szám jött be, bemutatkoztam, hogy a hotel véletlenszerű szolgáltatása kapcsán jelentkezem, kedvesen elbeszélgettünk egy fél percet, és elbúcsúztunk, én pedig végre elindultam hazafelé.

Magyarázat: Készülődöm a földi élet befejezésére, végetér a nonstop keresés:) .

2010. május 31.

Egy nagy csarnokban voltunk rengetegen (valószínűleg reptéri váróban) amikor megjelent a főnök, és hangosan azt mondta, 9-kor indulás haza. Rápillantottam a faliórára, láttam hogy 2 perc múlva 9, már nagyon kevés idő van hátra, ezért sovány malac vágtában elrohantam vécézni. Nem találtam vécét, ezért az épületből kimászva az állványzaton intéztem el a dolgomat, egy kötélbe kapaszkodtam, és eltoltam magamat az állványtól, nehogy az alacsonyabb szinteken dolgozó munkások közül valaki a nyakába kapja az áldást.

Magyarázat: Mint az előző álom előrevetíti, már nagyon kevés idő van hátra. Igyekszem gyorsan szellemi mérgeimtől megszabadulni, de másokra is tekintettel vagyok.

2010. szeptember 5.

Egy nagy utasszállító géppel repültünk sokan haza. Felszállás előtt tartottak balesetvédelmi bemutatót. Bemutatták, hogy viharban, villámlás esetén feltétlenül kerülni kell azt a szituációt, hogy a kijárati ajtó fémkeretét a padlóval rövidre zárjuk, mert ebben az esetben az üzemanyag, és vele az egész gép felrobbanhat. Repülés közben többször volt vihar villámlás, ami a gyenge idegzetűekben félelmet kelthetett, de én nyugodt voltam. Aztán jött egy nagy vihar, nagy villámokkal, és az egyik balfék, aki vagy nagyon gyenge szellemi képességekkel rendelkezett, vagy csak álmos volt, és a viharra felébredt, és azért cselekedett értelmetlenül, de felpattant, a kezébe vett egy fémtárgyat, és imbolyogva odament a kijárati ajtóhoz, és próbálta a fémtárgyat hozzáértetni és ezzel rövidre zárni.

Rákiáltottam többször, hogy neeeeeee, neeeeeeeeeeee, mert ő butaságában, kábaságában pont az ellenkezőjét tette, mint amit kellett volna, de nem hallgatott rám, talán nem is hallotta nagy zajban, imbolygásban, zivatarban, villámlásban, viharban. Aztán áthúzott rajta az ív, kiáltottam, hogy hülyeeeeeeeeeeeeeeee, mert nem csak ő hal meg, hanem mindenkit pusztulásba visz, de már késő volt, ő megégett, meghalt, a repülő rázkódott, már vártam a robbanást és a zuhanást, de csak az áram ment el, és végül sötétben, de sikeresen, egyben leszálltunk.

Magyarázat: A világ nagy átalakulás kapujában áll. olykor úgy tűnik, hogy a nem kitisztult tudatú emberek pusztulásba vihetik a világot, de ettől nem kell tartani.

2010. október 14.

Egy barátommal együtt voltunk egy helyen, ami egy nagy raktár is volt, kicsit laktanya is volt, mert katonaság őrizte és szögesdrót volt még belül is az egyes raktárok között, csak jogosultsággal lehetett ide-oda közlekedni. A barátom el volt ragadtatva, hogy egy dobbantással át tudtam ugrani a szögesdrótot.

Mivel tudni lehetett, hogy tulajdonosváltás lesz, azt tervezte, hogy bent marad éjszakára, és a zűrzavart kihasználva majd eltulajdonít ezt-azt, megvesztegeti az őrséget. Engem is rá akart beszélni, de semmi kedvem nem volt hozzá. Egyrészt nem érdekeltek a raktárban lévő anyagok, másrészt túl kockázatosnak, sőt kivitelezhetetlennek ítéltem a dolgot. Az értékeket minden tulajdonos igyekszik védeni, hiába lesz éjszaka, tulajdonosváltás, é kavarodás, úgy gondoltam, nem lesz megvalósítható a terve.

Elindultam hazafelé, de a raktár belseje felé mentem, és az egyes raktárok közötti szögesdrótnál egyre több zűr volt, nehezen jutottam át, el akart kapni a katonaság, ezért visszafordultam a külső kerítéssel határos raktárhoz, ott találkoztam a barátommal, és elbúcsúztam tőle. ő is sajnálta, hogy megyek, én azt, hogy marad, de más volt a koncepciónk, én hazavágytam, sötét is volt már, késő is volt már, ő meg nyüzsgött az éjszakában, és alig várta, hogy véghez vihesse a tervét.

Ott voltak azonban a szögesdrótok, és én már fáradt voltam a kerítés átugrásához, nem volt hozzá erőm, ellenben segített a megérzés, mert odamentem az egyik kapuhoz, két ujjal megpöccintettem, és kinyílt. A barátom megint csak csodálkozott, hogy milyen ötletes megoldást találtam, én pedig búcsút intettem neki, átléptem a kapun, és mentem hazafelé…

Magyarázat: A földi korlátokat leküzdöttem, indulok hazafelé.

2010. október 30.

Hatalmas nagy kiterjedésű munkahelyen dolgoztam, a munkaidő végeztével indultam haza. Közben bekeveredtem egy épületbe, ahonnan nem találtam a kijáratot. Egyszerre csak egy táblát láttam, Csak zsidóknak! Kicsit kellemetlenül éreztem magam, egyrészt mert a felirat kissé barátságtalannak tűnt, másrészt érthető is volt, hogy egy zsidó közösségi házban a zsidók maguk közt akarnak lenni. Volt ebédlő, imatarem, különféle helyiségek, irodák. Ezek között bolyongtam, volt ahol még építkezés folyt, nem volt kész teljesen, és nagy nehezen találtam csak meg a kijáratot. Nem akartam kellemetlen helyzetbe kerülni, hogy illetéktelenül tartózkodom ott. Aztán az épület kapujában megláttam egy kolleganőmet, aki a központban a titkárságon dolgozott, ahol én is, ő pedig megkérdezte, átvette már a részvényeit?

Abból kiderült, hogy nem hogy illetéktelenül jártam a zsidó közösségi házban, hanem mint részvényes résztulajdonosa vagyok, mert a központ a tulajdonosa, ahol dolgozom, és mint dolgozó nekem is jár a részvényekből.

Magyarázat: Minden vallás egy Istent tisztel, aki Istent szolgálja, az minden vallásban otthon van valamelyest.

2013. február 22.

Álmomban külföldi kiküldetésre készültem. Olaszországba mentem, ezért kellemes izgalom fogott el, mert bár munka, de mégis vártam kellemes élményeket is. összepakoltam a kofferemet, beletettem szépen rendben a ruháimat, a tisztálkodó szereimet, a pendrive-ot az adatokkal, igazolványaimat, pénzemet és kimentem a pályaudvarra. Feltettem a csomagom a vonatra és még lent beszélgettem, amikor a vonat elindult és kezdtek becsukódni az ajtók.

Elvileg megtehettem volna, de nem mertem kockáztatni, hogy menet közben felugorjak, mert nem is tudtam annyira futni, az ajtók is záródtak, nagy volt a baleset veszélye. Ott álltam üres zsebbel pénz, jegy, igazolványok, csomag nélkül és azon gondolkodtam, mit tegyek. Egy velem szimpatizáló kalauz azt mondta, ne izguljak, szerez ő nekem jegyet egy Olaszországból érkező vonatról, és valóban felszállt egy csomó részeges dorbézoló olasz munkást hozó vonatra és ellenőrzés címén az egyik jegyét elvette és nekem adta.

Kaptam segítséget, magam is összeszedtem magam, és olyan gyorsan kezdtem futni, hogy álmomban is elcsodálkoztam rajta, és secperc alatt odaértem Kelenföldre a vasútállomásra. Valami hiba volt mégis, mert bár hamarabb odaértem, mint a vonat, de a vonatot nem találtam meg a nagy kalamajkában, így aztán feladtam a reményt, hogy ma kijussak Olaszországba, és elindultam gyalog vissza a munkahelyemre.

A munkahelyemen nagy rendetlenséget találtam, mindenféle cuccokat, kabátokat pakoltak távollétemben az íróasztalomra amin felbosszantottam magam, és szóvá tettem. Akkor vettem észre, hogy az igazgató (álmomban Orbán Viktor) is a szobában van, aki annyit szólt halkan, röviden, hogy hétfőn, (három nap múlva) nem kell bejönnöm. Megdöbbentem és kérdeztem, hogy csak aznap, vagy végleg? Azt mondta végleg. Furán éreztem magam, tudtam, hogy hiányozni fog a munkahely, a munka, de nem keseredtem el, mert tudtam, hogy jól tudok az élet változásaihoz alkalmazkodni.

Magyarázat: Szolgálatom-munkám véget ér.

2013. március 30.

Álmomban egy programon, (színházi?) előadáson vettem részt a budapesti belvárosban valahol a József Nádor tér környékén. A végén, haza készülődve lementem a hallba és a fal melletti polcokon elkezdtem keresni a sötétkék ballonkabátom és a bőr autóstáskám, de nem találtam, csak egy hasonlót, ami régi elnyűtt darab volt, nem az enyém. Ez nem lehet igaz, mondtam bosszúsan, mire a mellettem álló hölgy is elismételte ezt a mondatot, mert velem egy cipőben járt. Ekkor döbbentem rá, hogy semmi baj, hisz én gondosan betettem a ruhatárba a cuccaimat, a zsebemben megvolt a jegy, és máris kaptam kézhez mindent. A ruhatáros néni kedvesen mosolyogva, de sokatmondóan mutatott fel egy tízfillérest, célozva arra, hogy egy kis borravalót szokás nekik adni. Átnéztem a pénztárcám, találtam benne többféle pénzérmét, egyforintost, és pár értékes ritkaságot is, bár azok nem voltak forgalomban, inkább eszmei, gyűjtői értékük volt. Először odaadtam az egyforintost, utána pedig a többi érmét is, szimpatikus volt a ruhatáros néni

Magyarázat: Földi életemhez kapott kellékeimet keresem életem vége felé sikerrel. Hálás vagyok segítőimnek

2014. január 19.

Álmomban egy nagy szellős, szabadtéri táborban voltunk sokan munkahelyen és készültünk a tábort hosszabb időre, vagy végleg elhagyni. Szokás volt, hogy egy borosüvegre ráírjuk a tábor itthagyásának dátumát és ezt átengedték nekem. Javasoltam, hogy a vidám hangulat jeleként írjuk rá azt is, hogy "csíz" a mosoly szinonimájaként. Nekiálltam ráírni, hogy "cheese" mire az egyik kollegám, aki féltékeny volt rám, kigúnyolt, hogy az azt jelenti sajt, és azt nem úgy kell írni. Megőriztem higgadtságom, és visszakérdeztem, hogy hogyan kell írni helyesen. Azt mondta, nem tudja, mire azt mondtam, szégyellje magát, ha ő sem tudja, milyen alapon gúnyol ki engem? Letettem a borosüveget és elindultam megnézni a földbe süllyesztett betontrezoromat, hogy minden rendben van-e, amit magam után hagyok. a többiek pedig a kapun kimentek és a drótkerítés túlsó oldalán gyülekeztek a buszra várva, ami elszállít minket. Felnyitottam a trezorom tetejét és láttam, hogy a teljes pénzkészletem ellepte a zavaros talajvíz. Tudtam, hogy egy hatalmas 2m x 2m-es kazetta van rengeteg fém és papírpénzzel a víz alatt, ezért a betontrezor szélére ültem, a vízbe lógattam a lábam, és társak figyelő tekintete és elismerő tapsa mellett hatalmas erőfeszítéssel kiemeltem a zavaros vízből, s így megmentettem a pénzkészletet. Kihúztam a kazettát a szárazra és azon tépelődtem, vajon mit tegyek, itt hagyhatom-e így őrizetlenül a munkahelyem...

Magyarázat: Földi küldetésem befejezésére készülök, de még bizonytalan vagyok döntésemben.

2014. március 2.

Álmomban egy hatalmas bazár forgatagában voltam. Egy idő után fárasztott a gyaloglás, akkor nekiálltam repülni. Egyszer csak összefutottam egy csomó régi ismerőssel és megmutattam nekik, hogy repülni, lebegni és a levegőben forogni is tudok. Mindegyik nagyon örült neki, majd elbúcsúztam tőlük, és az azon gondolkodtam, haza kéne repülni, talán 5-10 perc alatt is hazaérek.

Magyarázat: Szellemi hazámba vágyódom.

2014. március 7.

Álmomban a metrón ültem egyedül, egy üres, sötét szerelvényben. Megállt a szerelvény valahol üzemzavar miatt, de nem ott ahová igyekeztem. Próbálgatták az ajtókat kinyitni, becsukni, hosszasan vártunk, míg végül becsukódtak az ajtók és végre elindult a szerelvény. Elaludtam, és amikor felébredtem a végállomáson voltunk. Gyorsan kiszálltam és amikor már elhúzott a szerelvény, akkor vettem észre, hogy a kabátom, és Adi kabátja is a metrón maradt. (Adi gondolom korábban leszállt, de nem volt mellettem) Oda settenkedtem a forgalmi irodához, hogy a talált tárgyak közül megszerezzem a ballonom, és Adi kabátját. A kabátom elég gyűrött volt, először egy hasonlóhoz nyúltam, de az túl nehéz volt az enyémhez képest és visszatettem. Adi kabátját is felmarkoltam, és szaladtam a felszínre, hogy hazaigyekezzek.

Útközben a főutcán vettem észre, hogy meztelen vagyok. Igyekeztem a kabátokkal takarni magam, illetve Adi kabátjával felmarkoltam egy hosszú asztalterítőt és azt a derekamra tekertem, hogy eltakarjam meztelenségem... alig vártam, hogy hazaérjek végre és megpihenhessek...

Magyarázat: Fárasztanak a földi élet viszontagságai, szellemi hazámba vágyom.

2014. május 30.

Álmomban a fővárosban, Budapesten laktam és lejártam vidékre dolgozni (a régi munkahelyem az Alba Regia Állami Építőipari Vállalat központjába) Tekintélyes munkaköröm volt, valamilyen középvezetői státusz, komoly céges autóval. A központ mellett volt egy étterem, ahová beültem vasárnap kora este és mivel arra járt egy szintén a központban dolgozó fiatalabb, alacsonyabb beosztású hölgy, meghívtam vacsorára. Elbeszélgettünk a céges dolgokról, aztán hirtelen belém hasított a felismerés, hogy ma vasárnap van, ráadásul ma már kétszer is lejöttem dolgozni, mert először délelőtt jöttem le Fehérvárra, dolgoztam délig, majd ebéd után még eszembe jutott valami tennivaló, dolgoztam hatig és már háromnegyed nyolc van, ideje hazaindulnom Budapestre, hogy a holnapi (normál hétköznapi) munkához ki tudjam pihenni magam, mert bizony elég kimerült vagyok.

Magyarázat: Elég kimerült vagyok, szellemi otthonomba vágyakozom

2014. október 29.

Álmomban külföldön dolgoztam jó sokáig, estébe nyúlóan. Mivel valamilyen fontos munkakörben voltam, egyszemélyes repülőgépet bocsátottak rendelkezésemre, hogy azzal hazarepüljek. Sokat gyakoroltam már a repülőgép vezetést, kicsit aggódtam a városi fel és leszállás miatt, mert tartottam az alacsony vezetékektől, de eszembe jutott, hogy van a gépen magasságjelző, az útvonalat jól ismerem, kiismerem magam a terepen, így nem érhet baj a repülés során. Így is lett, sikeresen leszálltam a palotavárosi lakótelepen Székesfehérváron, és elindultam alvóhelyemre apámhoz, aki (közben Ukrajnába kerültünk) Porosenko államelnök volt. Megtaláltam a házát, nem is kerestem kaputelefont, vagy csengőt, hanem elindultam gyalog a lépcsőkön felfelé. Úgy a negyedik-ötödik emelet felé igen elfáradtam és azt gondoltam talán jobb lett volna lifttel felmenni, mert közben eszembe jutott, hogy ő a 10-ik emelet 12-ben lakik. Gondolkodtam, mit fogok mondani neki, hisz miért is pihenek meg nála, de hát ha egyszer fiává fogadott, akkor elfogadom a meghívását. Ahogy egyre feljebb kerültem, egyre szűkebb lett a lépcsőház, egyre több virág volt az ablakokban, de már alig volt lépcső, nem is volt ajánlatos lefelé nézni, így jutottam el a kilencedik emeletre, de még mindig nem láttam a Porosenko névtáblát, pedig minden névtáblát megnéztem. Na, gondoltam, most már közel lehetek, mert már csak egy emelet van hátra, a következőn ott lesz és ekkor felébredtem.

Magyarázat: Minél magasabb szintre hág az ember, annál nagyobb erőkifejtést igényel a szellemi előrehaladás.

2015. február 4.

Álmomban rengeteget repültem, sokkal jobban ment, mint régebben, de még mindig gyakorlás jellegű volt. Nem akadtam el a vezetékekben, csak egyszer súroltam egy elektromos vezetéket és nem lett semmi bajom. Érdekes volt, hogy felrepültem magasra, a nap állása alapján elindultam hazafelé, de egy idő után falba ütköztem, ott megint feljebb kellett emelkedni a korábbihoz képest. Ott is feljebb emelkedtem, de ott is előbb utóbb jött a fal, és észrevettem, hogy bár csak gondolni kell hozzá, hogy repüljek, a gondolati erő koncentrálása is kimerítő volt, és ha egy pillanatra kihagytam, akkor süllyedni, majd zuhanni kezdtem, ezért volt bennem még bizonyos mennyiségű félelem. Elrepültem a következő szint végét jelentő falig, ott megkapaszkodtam egy dróthálóban, miközben segítő kezek nyúltak felém, de megköszönve elhárítottam, hogy ezt magamnak kell megoldanom.

Magyarázat: Minden szinten szükség van erőfeszítésre, nem lehet lazítani.

2015. március 13.

Álmomban második feleségem nem tudott teherbe esni, ezért a megtermékenyített petesejtet az én hasamba ültették be, olyan jó 6-7 hónapos terhes voltam, nagy volt a hasam és meséltem valakinek hogy miért vagyok én terhes. Aztán elindultam meztelenül a székesfehérvári Tesco áruházba, ahol az üres áruházban nézelődtem. Csak hittem, hogy üres, mert meghallottam, hogy fiatal lányok, nők mögöttem sutyorognak, nézd de égő, az a férfi meztelen! Ezért egyik kezemmel elől takartam el derekam, másikkal hátul a fenekem, óvatosan kisomfordáltam az áruházból és gyorsan elindultam haza..

Magyarázat: Közeledem az újjászületéshez, nyíltságom másoknak megbotránkoztató.

2015. szeptember 25.

Álmomban karon ülő csecsemő gyermekemmel igyekeztem hazafelé, de nagyon sok holmit tettem a kofferembe, ezért át kellett adnom a csecsemőt egy rendőrnek, hogy vigyázzon rá, amíg rendet teszek a kofferemben. A rendőr kezében nagyon sírt a csecsemő, de rögtön megnyugodott, amikor visszavettem.

Magyarázat: Szellemi hazámba vezető úton túl sok csomagot (vágyak, elutasítások) cipelek, ami akadály az újjászületettség megélésében.

2019. augusztus 19

Álmomban az USA-ba utaztam. Néhány nap után azt fontolgattam, hogy beadom a letelepedési kérelmem. Tudtam, hogy nagyon pontosan kell minden rovatát kitölteni, a legapróbb pontatlanság is akadályt jelent.

Magyarázat: Vágyom a szellemvilágba.

2019. november 17

Álmomban egy garden partyn vettem részt. Nagyon sok ismerősöm volt ott. Megakadt a szemem a bátyám első feleségén, aki a földön feküdt és láttam, hogy az én első feleségem is melléfekszik, biztos beszélgetni fognak. Azt gondoltam, na ők most jól ki fognak tárgyalni minket a bátyámmal... Aztán az asztalokhoz mentem, ettem ezt azt, de a savanyú uborka plöttyedt volt, alig bírtam megenni. Utána segítettem leszedni az asztalokat, láttam, hogy mindenki meghagyta az uborkát, amit megettem, hogy ne érezze magát rosszul második feleségem édesapja, aki készítette. Láttam, hogy rosszkedvűen tekint a tányérokon maradt uborkákra. Dolgom végeztével azt mondtam, nekem ebből a partyból elég, és elmegyek haza.

Magyarázat: Elegem van evilági élményeimből.

2020. november 18

Álmomban Amerikában voltam, láttam, hogy boldogok és megelégedettek az emberek, mindenki munkájának megvan az eredménye, jókedvvel dolgoznak az emberek, a fizikai munkát sem becsülik le. Keresztülmentem egy nyomdán is, ahol vidáman dolgoztak az ott élő magyarok, gondolkoztam, hogy rájuk köszönök, de végül nem fedtem fel magam, mert nagyon kedvem lett volna ott maradni és nem akartam a szívem fájdítani.....

Magyarázat: Vágyódom a szellemvilágba.

2021. február 27

Külföldön voltam Lengyelországban, hazautazásra készülődtem a varsói reptéren. Maradt egy csomó pénzem, de nem tudtam elkölteni, mert hiábavalóságokra nem akartam, és nem találtam semmit, amit hazavittem volna.

Magyarázat: Készülődöm szellemi hazámba.

2021. szeptember 12

Álmomban Amerikába készültem. A rendelkezésre álló rövidsége miatt nem tudtam a legnagyobb szupermarketbe menni ajándékokat venni, csak egy kisebb, közepes boltba jutottam el, ahol nagy volt a sor és nem volt túl nagy a választék. Mégis sikerült méltó ajándékokat vennem, de mire a pénztárnál sorra kerültem volna, a pénztárosnő szabadkozott, hogy lejárt a munkaideje, így át kellett állnom a másik hosszabb sorba.

Magyarázat:: Készülődöm a szellemvilágba.

2021. szeptember 16

Álmomban a nagyobbik fiammal kint voltunk az USA északi részén vidéken a kanadai határ közelében. Egy kis panzióban aludtunk, valami koszt a földre döntött egyikünk, a tulaj mérges volt, mondtam felseprem az egész helyiséget. Fiam összebarátkozott az egyik alkalmazottal, elmentünk a lakására, ők beszélgettetek én közben elmászkáltam. Utánam jött, utolért, a google mapson próbáltam nézegetni, hogy már Kanadában vagyunk-e. Elmondtam neki, hogy szeretnék disszidálni és inkább Kanadában, mert ott befogadóbbak. Aztán elsírtam magam neki, hogy hol kell ilyen öreg beteg ember, mihez kezdenék ott, miből élnék meg, és hogy életem során többször lett volna alkalmam disszidálni, de sosem volt hozzá elég bátorságom, vagy nem vitt rá a lélek. Fiam megértően hallgatott.

Magyarázat:: Vágyakozom a szellemvilágba.

2022. január 31

Álmomban egy hatalmas csarnokban voltam, ahol kirándulni is lehetett. Egy emelkedőn felfelé toltam a kis mopedemet, hogy majd lefelé lendületesen guruljak, persze motor nélkül, mert erdőben nem szennyezünk. Mikor befejeztem a kirándulást észrevettem, hogy a jó edzőcipőm eltűnt, csak egy ócska kitaposott tornacipőt láttam a lábamon. Elindultam hazafelé, egy teljesen sötét csarnokon keresztül vezetett az út a kijárathoz. Olyan sötét volt, hogy a telefonom világító lámpája is alig világított előttem. Egy kapuügyeletes ült a csarnokban, köszöntem neki búcsúképp, és mentem ki a sötét csarnokból.

Magyarázat: Elhagyom a világ sötétségét.

2022. május 3

Álmomban külföldön voltam és hazafelé igyekvők nagy csoportját pillantottam meg. Mindenki húzta a kerekes bőröndjét, sokan voltak.

Magyarázat: Sokan térnek vissza a szellemi hazába.

2022. június 20

Álmomban kimentem a repülőtérre utazáshoz felkészülve, de rám jött a sürgető szükség, azonban. sehol nem találtam szabad wc-t. Amikor végre találtam egyet, és kinyújtottam a kezem a kilincs felé, valaki gyorsan megelőzött, és besurrant előttem.

Magyarázat: készülök a szellemvilágba való "nagy utazásra". Szellemi salakanyagaimtól nem tudok megszabadulni..

2022. december 3

Álmomban Kanadában jártam, de nagyon lepattant, szegényes környékeken. Az egész országnak hűvös és rideg volt a kisugárzása. Csodálkoztam, hogy Kanadában is van ilyen és azt gondoltam, ezért ugyan minek maradna itt az ember!

Magyarázat: A szellemvilág sem mindenütt fenékig tejfel.

2022. december 14

Álmomban szüleim háza felé tartottam gyalogpsan. Már nem voltam messze, amikor egy közeli megállóba épp befutott egy villamos így az a gondolatom támadt, hogy a villamossal megyek egy megállót szüleim házáig. Mire odaszaladtam már csukódtak az ajtók és indult a villamos, de belekapaszkodtam a csukódó ajtóba, és a sebesen száguldó villamosba kapaszkodva szinte repültem uticélom felé.

Magyarázat: Az Atyai házba igyekszik a tékozló fiú.

2023. május 8

Álmomban kimentem a pályaudvarra hogy a fővárosba utazzak. Ahogy ott a nagy pályaudvaron jártam-keltem, egyszer csak észrevettem, hogy elvesztettem a kofferem, pedig azzal jöttem ki. Kerestem, kerestem, de nem leltem sehol, sőt a nagy keresésben elvesztettem az aktatáskám is. Nosza, megint nekiláttam a keresésnek, sok hasonló aktatáskát láttam, de mindegyiken más neve állt, nem az enyém. Érdeklődtem a talált tárgyaknál is,. de ott sem jártam eredménnyel, így azt nyugtáztam magamban, hogy mindkét csomagom végérvényesen elveszett, azok nélkül indulhatok útnak.

Magyarázat: Az anyagvilágból a szellemvilágba vezető nagy utazáson csak ballaszt a csomag, mert az anyagvilág értékei a szellemvilágban értéktelenek, használhatatlanok, így csak jól jár, aki megszabadul terheitől.

2023. június 18

Álmomban nagy utazásra készültem. Össze volt pakolva az úti holmim, a többi utazó társam kint várt a ház előtt egy buszban, én pedig visszamentem a házba még körülnézni és észrevettem, hogy eltűnt a számítógépem. utána akartam nézni, ki és miért vitte el, de az egyik utazótársam megfogta a kezem és húzott a busz felé, gyere, ne törődj vele, úgysem jössz ide vissza.

Magyarázat: A dimenzióváltással nem fér össze a hátrafelé nézés, az útra kll koncentrálni.

Ha tanácstalan vagy álmod jelentésében, írj!