ÁLMAIM ÉS JELENTÉSÜK

ÁLMOK LÓVAL

2004. március 19

Nagyon érdekes álmom volt, volt egy lovam, nagyon szerettem, ő is engem. Tudtam, hogy ő nem fél tőlem, és sosem bokrosodna meg, vagy bántana, vagy lépne rám stb. Volt egy nagy elegáns szálloda, ott laktam átmenetileg, és megengedték, hogy bevigyem a lovam, mert nagyon kezes volt, a liften is mellém fért, kerültük az embereket, így aztán sosem lett baj belőle. Sajnos egyszer aztán mégis, mentünk fel vele a lifttel, egy kisebb liftbe szálltunk, és nem volt belül jelzés, hogy hányadikon állt meg, kiszálltam a liftből valamiért, nem gondoltam, hogy közben elindulhat, de sajnos becsukódott az ajtó, hiába rohantam oda és téptem fel, már csak a liftaknát láttam a távozó lifttel, és nagyon nagyon sajnáltam, izgultam a lovamért, és rohantam, hogy valahogy megtaláljam.

Magyarázat: A ló a szabadság és a lélek jelképe.

2004.05.07

Nekiálltam lófejet boncolni, bár ez inkább konyhai előkészítés volt, étkezésre előkészítés, aprítás "boncolás". Voltak mások is a környezetemben, és ők viszolygással figyelték tevékenységem. Egyrészt, hogy felvágom, másrészt, hogy ehetőnek tartom a lófejet. Még fogtam is a lófej egyes darabjait, és mutattam nekik, hogy puha, gyönge, nem rágós, meg lehet ezt enni probléma nélkül. Meg akartam mutatni, hogy nem kell félni ettől, nyugodtan lehet lófejet enni, szép, gusztusos, tiszta, puha a hús, hát még majd elkészítve.

Ezt követte az a jelenet, hogy a ló agyában a kukacokat fedeztem fel és az elvette a gusztusomat az egésztől. Volt is vágy bennem, hisz előtte már ráizgultam a lófej vacsorára, de a vékony férgek, kukacok elvették a gusztusomat, félelmet keltettek bennem, hogy elkapom a betegséget, és bennem is ilyen kukacok fognak lakni, és ha az agyamba érnek, azt is szétrágják és elbutulok.

Egy harmadik rész, vagy felvonás volt, amiben egy másik társaságnak meg akartam mutatni a lófejet a kukacokkal, hogy a tanácsukat kérjem. Volt köztük egy főnök is, arra emlékszem. De nem találtam a lófejet, csak disznó, illetve malacfejek hullottak ki a szekrényből, ahova tettem, és nagy csótányok voltak benne. Erre azt mondtam ( a főnöknek szánva), ráférne (erre a szekrényre) egy alapos nagytakarítás.

Magyarázat: A lófej boncolás a lelki, szellemi dolgokban való turkálás, a kukacok a tudatalattiban, a lélek bugyraiban megbúvó, elrejtett problémák. A malacfej a csótányokkal ugyanez a földi dolgokkal, a disznó a legföldiesebb állat, ezért az anyagvilág jelképe.

2004.12.03

Félálomban ébredéskor kipattant a fejemből egy film forgatókönyve, pontosabban a forgatókönyv váza, storyboard-ja.

6 év a nyitásig

A film a 80-as évek második felében játszódik Mongóliában, ahol egy Szöjgal nevű érzékeny fiatalember egy lótenyésztő téeszben dolgozik lóápolóként. Szöjgal ábrándos természet, hol a dicső mongol múltban kalandozik fantáziájával, hol a jövőbe szárnyal, látomásai vannak és fantasztikus terveket szövöget. Előre látja az akkor elképzelhetetlennek tűnő rendszerváltást, és eltervezi, hogy a dicső mongol hagyományokat, lovasversenyeket felelevenítő lovas vállalkozást szervez, és a jövőben országába özönlő turistáknak nyújt nívós szolgáltatást. Bár tervének az akkori viszonyok szerint nem sok realitása van, nekilát kidolgozni a részleteket, kis fizetéséből minden fillért félretesz, és nagy energiával küzd terve megvalósulásáért. Beszélni nem mer róla senkinek, mert kinevetnék, így az amúgy is különc fiatalember még magányosabb lesz. Az idő előrehaladtával egyre kiforrottabb az elképzelése, már a rendszerváltás előszelei is kezdik belengedezni az országot, amikor rádöbben, pénze kevés, egyedül képtelen megvalósítani álmát. Ezzel párhuzamosan másik csapás is éri, a jó mongol levegő, természetes élet és a fizikai munka ellenére egyre sápadtabb, gyengébb, mígnem a fővárosba, Ulanbatorba küldik orvosi vizsgálatra, ahol megállapítják róla, hogy leukémiás, és csak évei vannak hátra. Minden rosszban van valami jó, mert Ulanbatorban találkozik egy hazalátogató amerikás mongollal, akit bizalmába fogad, és aki kezdeti ódzkodás után ügye mellé áll, és anyagilag felkarolja a vállalkozást. A cél megvalósulásának lehetősége Szöjgalnak szárnyakat ad, elkezdi megtenni a gyakorlati lépéseket, s a sors, mintha tenyerére vette volna, egyszerre minden sikerül neki, sőt, betegségéből is csodálatos módon felépülni látszik.

Itt kezd értelmet nyerni a film címe, hiszen Szöjgal életének 6 évét mutatja be, 6 év a lovastelep megnyitásáig, illetve az ország külföld felé való nyitásáig. Felgyorsulnak az események, már csak hónapok, hetek, majd napok vannak hátra a tervezett megnyitóig, minden az előzetes elképzelések szerint halad, amikor Szöjgal állapota váratlanul ismét rosszabbodik, visszaesik leukémiájába, és a megnyitó előtti éjszakán az aznapi izgalmak és vesszőfutás után kileheli lelkét. A megnyitót elképzelésének és kívánságának megfelelően természetesen megtartják, a film üzenete, hogy bár tragédia történt, bár Szöjgal nem fejezhette be művét, nem érhette meg a megnyitót, majd a folytatást, életművében tovább él, és volt kollégái, barátai, üzlettársa maguk mellett, maguk között érzik.

Magyarázat: Saját életem egy lehetséges forgatókönyve.

2005. október 7.

Csodálatos álmom volt, sajnáltam, amikor felébredtem belőle. Egy erdő közepén volt a munkahelyem, odajártam ki a városból dolgozni. Volt egy busz, ami a városból ment és megállt valahol az országúton, onnan pedig átszálltunk a munkahely kis helyi buszára, ami az erdőn keresztülvitt a munkahelyre. A buszon beszédbe elegyedtem egy fiatal lánnyal, aki azt mondta, hogy a munkahelyünknek van lovászata, ott van egy gazdátlan ló, és neki a lovász megengedi, hogy időnként lovagoljon rajta, és én is kipróbálhatom, ha van kedvem. Munkaidő végén odamentem az istállóhoz és megtaláltam a lovat. Kölcsönös nagy szimpátiával voltunk egymás iránt, ráterítettem egy pokrócot és szőrén ültem meg, és elindultam vele az országúthoz. Hozzásimultam, szinte egyek voltunk, együtt rezgett a lelkünk, gondolatátvitellel kommunikáltunk. Én hálás voltam, amiért megengedte, hogy ráüljek, és vitt, ő érezte, hogy szeretem, és hálás volt a szeretetteli bánásmódért, csodálatos élmény volt az egész. Egy csomó dolgot megspóroltunk, ami a lovaglás dresszírozás része, mert azt megoldottuk szeretettel, empátiával, gondolatátvitellel. Mikor kiértem az országúthoz, eszembe jutott, hogy hoppá, ha én most felszállok a buszra, mi lesz a lóval, sőt már magamban úgy mondtam, hogy a lovammal, annyira egymáshoz tartozónak éreztük magunkat. Visszalovagoltam tehát az istállóhoz, és ott volt a fiatal lány, és azt mondta, vigyem ki őt is az országútig, mögém ül a lóra.

Féltettem a lovat, de a lány erősködött, hogy elbír kettőnket is a ló. Elindultunk, figyeltem a ló járását vágtáját, nem volt ugyanolyan, mint amikor egyedül ültem rajta, éreztem, hogy jobban le van terhelve, de szeretetből megteszi, és kivisz minket. Menet közben éreztem, hogy megizzadt, ezért a nyakához simultam, előre hajoltam, és simogattam, töröltem az izzadságát, még puszit is adtam neki. Amikor kiérkeztünk, akkor derült ki, hogy a lány is haza akar jöni a városba, és megint nincs, aki visszavigye a lovat az istállóba. A lány felajánlotta, hogy telefonál anyukájának, aki majd eljön, és visszaviszi a lovat. Így is lett, de én mégsem ültem fel a buszra, mert aggódtam a lóért, akit már az én lovamnak tekintettem, hogy milyen bánásmódot kap a lány anyukájától, nem akartam már, hogy más is ráüljön, féltettem. Arra gondoltam, hogy a városból kiköltözöm az erdőbe egy időre a szolgálati lakásba, hogy ott közel legyek a lóhoz, és munkaidő után minden nap nagyokat kirándulhatok vele az erdőben. Sőt távlatilag azt is elterveztem, hogy majd családi házam lesz, és ott lovat fogok tartani, kiköltözöm a városból.

Magyarázat:  A ló a szabadság, melyet ha megízlelt az ember, többé nem adja semmiért. A párkapcsolatot ha kissé rogyadozva is, de elbírja a szabadság.

2010. január  29.

Volt egy teherhordó lovam, be volt fogva egy kocsi elé, azt húzta. Aztán egy nagyon meredek szakasz elé érkeztünk, megetettem, megitattam, de egy idő után képtelen volt haladni szegény. Elkezdtem a kocsit tolni, aztán már olyan meredek volt, hogy nem csak a kocsit toltam, hanem a lovat is, én is nagyon megfeszítettem minden erőmet, de feljutottunk a csúcsra. Szegény pára kimerülten lihegett, lefeküdt, én meg gondoltam hátha szegény megint szomjas, viszek neki gyorsan vizet. Belelefetyelt és valami végtelen hálával nyalogatta a kezemet, azzal hatalmas nyelvével úgy nyalt, hogy majd eltörte... Lentről meg nézett a tömeg minket, éljeneztek és tapsoltak...

Felejthetetlen álom volt... üdén, frissen, mély nyugalommal, nagyon kellemes közérzettel ébredtem...

Magyarázat: A ló a szabadság és a lélek szimbóluma. Hálás a szellemnek a támogatásért, hisz együvé tartoznak, együtt kell végigvinniük a fejlődés nehéz emelkedőin a terhet.

2014. február  10.

Álmomban egy ló hátán ültem, lovagoltam és csodálatos élmény volt. A lassú és gyors lovaglás mozdulatait próbálgattam, élveztem, ahogy visz ez a hatalmas kecses állat a hátán, a vágtában hozzásimultam, simogattam, puszilgattam, tökéletes volt az összhang kettőnk között. Egy házhoz érve egy középkorú nő odajött és a családjával együtt ráakaszkodott a ló nyakára, mondván hogy ők is arra tartanak, ahová én, és vigye el őket is a ló. Kelletlenül belementem, mert a ló nyaka kérdéses volt, hogy kibírja-e a terhelést... Amikor megérkeztünk az orvosi rendelőhöz, közölték, hogy a nyaka alatt a lapockájánál sérülése van a lónak, és nem szabadna terhelni. Óvatosan kijöttünk a lóval a rendelőből, mert a szűk helyen nem érezte jól magát, én pedig bizakodtam, hogy meg fog gyógyulni szeretett kedves lovam.

Magyarázat: Lelkemmel harmonikus a kapcsolatom, de a túlterhelés megviseli.

2014. június  10.

Álmomban levesben főtt lóagyvelőből és lószemből készült gombócot ettem. Finom, ízletes volt.

Magyarázat: Lelki tudat és látáserősítő táplálékot vettem magamhoz .

2016. május 16

Álmomban egy rét melletti buszmegállóban ültem egy padon, ami a helyi buszmegállót képezte. Mellettem egy harmincas fekete hajú nő ült. Hirtelen a semmiből előttünk termett egy megbokrosodott ló lovasával.  A ló szeme forgott, orrlyukai kitágultak, izmai remegtek a feszültségtől. Átfutott rajtam, hogy mi lesz velünk, de magamat a sorsnak megadva mozdulatlanul vártam. A ló átugrott felettünk és elvágtatott. A mellettem ülő hölgy nagyon megijedt, de megnyugtattam, hogy bár valós esélye volt, hogy a féltonnás állat szétloccsantja koponyánkat, de ez a másodperc tört része alatt halált okoz és gyakorlatilag nem érez fájdalmat az ember azonkívül hiszek a halál utáni életben, ezért voltam nyugodt.

Magyarázat: Nincs halál = örök élet.

2019. július 17

Második álmomban lovakat gondoltam, ápoltam nagy enthuziazmussal, a lovak nagyon hálásak voltak, nyalogatták a kezem, az arcom...

Magyarázat: A lélek hálás.

Ha tanácstalan vagy álmod jelentésében, írj!