Álmaim

ÁLMAIM ÉS JELENTÉSÜK

UTAZÁS, JEGY HIÁNYA ÁLMOK

2004.06.11

Egy buszon utaztam. Körforgalomban közlekedett és én a végállomáson nem akartam szállni, hogy továbbmenjek még egy pár megállót, de a buszsofőr mondta, hogy nem megy tovább a busz, mert balesetet szenvedett, hátulról belekaramboloztak. Leszálltam enyhén bosszúsan, mert a meglévő érvényes buszjegyemmel utazhattam volna tovább, a másik buszon azonban már újra lyukasztani kellett.

Megnéztem a busz hátulját, hét tényleg jól beletrafáltak. A gond az volt, hogy nem volt másik buszjegyem, sem pénzem, így aztán kunyorálni kellett. A buszmegállóban két férfi volt katonai egyenruhában, vagy military öltözetben. Angolul beszéltek, adtak szívesen két jegyet is, még kérdeztem is tőlük, hogy Új Zélandiak, Ausztrálok, vagy Kanadaiak, mert az öltözetük alapján azt gondoltam. Eljutottam uticélomhoz, ahol egy épületen belül egy közös folyosóról két konkurrens cég nyílt, és állandóan veszekedtek, pereskedtek, marakodtak. Amikor előjött az egyik tulajdonosnője és elkezdett éppen a másikra szitkozódni, meg fenyegetőzni, azt mondtam nekik, ezzel az energiával, amivel egymást semmisítitek meg, őrlitek föl, létrehozhatnátok mindkettőtök javára valami közöset, mondjuk egy közös könyvtárat. Ekkor csörögni kezdett a telefon, és felébredtem...

Magyarázat: A közös folyosóról nyíló két konkurrens a magasabb Én, és az egó.

2005. május 10.

Nagyon messze keveredtem az otthonomtól. Az otthonom Pesten volt, én meg Budán lézengtem. Buszra akartam szállni, de mind használt jegyek voltak a zsebemben, és nem volt pénzem sem, egy fillérem sem, elveszett, vagy ellopták, de megvolt a lakáskulcsom, ez az egyetlen volt a zsebemben a használhatatlan buszjegyeken kívül. Nincs más hátra elindultam gyalog, de aztán egy nem menetrendszerű busz jószívű vezetője megsajnált és felvett a buszára. A buszunkat egy katonai jármű leszorította és beelőzött elénk az alagútba. Közben ahogy furakodott az alagút oldala letörte a bal hátsó kerekét és megsérült a busz. Mikor kértünk az alagútból, megállítottak a katonák, és azt mondták, mi tettük tönkre a járművüket, szándékosan. Én mondtam, hogy tanúskodni fogok a sofőrünk mellett, mert elől ültem mellette és láttam az egészet. Erre azt mondták a katonák, hogy majd beinjekcióznak, aztán meglátják, hogy akkor is azt fogom-e tanúskodni. Közben eszembe jutott, hogy nem is emlékszem pontosan, hogy hol van az otthonom. Elkezdtem gondolkozni, és akkor lassan derengeni kezdett, hogy a Keleti pályaudvar után van jobboldalt valahol azon a környéken.

Magyarázat: A Földön távol vagyunk (valódi) otthonunktól. A busz, amelyik hazavisz olyan eszköz (pl. vallás, eszme, vagy ezoterikus technika) amelyik a hazajutást elősegíti, ha ennek vezetőjét támadják, kiállunk érte.

2005. augusztus 28.

Érdekes álmom volt. Azt álmodtam, hogy munka után a kollegákkal beültünk valahová, jól elbeszélgettük az időt, aztán amikor indultunk volna haza a vonattal, észrevettem, hogy nekem nincs vonatjegyem (visszatérő momentum) nem mertem jegy nélkül felszállni. Mentem a vasútállomás pénztárába jegyet venni, de eltűnt a pénztárcám, és minden igazolványom (visszatérő momentum), így aztán nem tudtam hazautazni és ébren járkálva kellett kibírnom reggelig.

Reggel bementem a munkahelyre, de ez már egy másik munkahely volt, ahová épp felvételiztem, ráadásul egy volt kollegám volt a magyar igazgató. Roppant komoly és fontoskodó arccal járkált fel s alá, távolságtartó volt, elment egy másik irodába, én meg elkezdtem két osztrákkal beszélgetni, akik jövendő kollegáim lettek volna, mivel osztrák tulajdonú cég volt. Mutatták nekem, hogy 3 használt nyugati kocsit, fehér Audit vesz a cég, ott is voltak az árajánlatok 10.380 Euróért darabjára, és közben meg-megcsavartam a nyakam, hogy jól forog-e, alkalmas vagyok-e már a vezetésre, de jól forgott, nem volt vele semmi baj. Egyszer aztán belépett Imre, tekintélyelvű arckifejezéssel, én meg lazán tovább beszélgettem németül az osztrákkal, de ez sértette az ő büszkeségét és féltékennyé tette, mert ő nem tudott németül, csak angolul értekezett velük. Haragos arccal elvonult, a titkárnőjével mentünk kicsit később utána a felvételi beszélgetésemre, de a titkárnő mondta, hogy ebből nemigen lesz felvétel. Én meg kifakadtam, hogy nem érdekel, én laza, liberális főnöke voltam, ne játssza nekem itt most az eszét.

2008. december 21.

Külföldön voltam, Görögben, vagy Horvátországban egy csoporttal, hajóval mentünk át egy szigetre. Szétszakadozott a csoport én igyekeztem volna vissza, a hajópénztárnál jegyet akartam venni nyújtottam egy tízdollárost, de azt mondták, egy embertől maximum 5 $-t váltanak be, kerestem egy ötdollárost, erre azt mondták, de 2$-os a legnagyobb címlet, amit egyáltalán elfogadnak, nekem meg 5, 10, és 20 dollárosaim voltak.

Egyembe jutott, hogy a zsebemben van a jegy, amivel odafelé mentünk, kértem nézzék meg, nem retúrjegy-e, de közben láttam, hogy egy volt kollegám a kikötőben részegen elkötött egy torpedórombolót és azzal nekiment a hajónak és tönkretette. A többiek engem hibáztattak, pedig én kiabáltam neki, ezért visszakérdeztem, hát mit tudtam volna tenni, legfeljebb lelőhettem volna, azt már mégse várják el.

Magyarázat: Az is lehet probléma, ha az ember nem tudja erőforrásait, lehetőségeit aprópénzre váltani.

2009. augusztus 17.

Álmomban a buszon észrevettem, hogy csomó lejárt jegyem van csak, meg papír zsebkendő, de nincs jegyem a buszra és leszálltam. Még az álom alatt eszembe jutott, hogy ez visszatérő álom, és a jelentését is megfejtettem.

Magyarázat: A busz csoportos (szellemi) előrehaladást biztosító eszköz, megfelel vallásnak, ezoterikus irányzatnak. Én meg magányos harcos vagyok, nekem nem való az intézményes vallásosság (menetrendszerű busz) magam tartom a kapcsolatot az Istennel és ez hál'Istennek nagyon jól működik.

2010. május 8.

Álmomban egy nagy mozikomplexum előtt álltam, ahol három nagy teremben folyt az előadás. Mivel éppen kezdődött az egyikben a film, megkerestem a pénztárost és a legdrágább, de legjobb filmre vettem jegyet. Unott idős férfi volt, még borravalót is elvárt a kiszolgálásért, így az összes maradék aprómat nekiadtam. Elindultam a mozitermet keresni, de tévedésből másik előadásra csöppentem be, amit észrevettem, és kijöttem onnan, hogy nekem nem arra a filmre van jegyem. Kerestem a másik mozicsarnokot, igyekeztem, mert attól tartottam, hogy közben már megy a film, és lemaradok az elejéről. Végül egy dombos hegyes területre keveredtem, ahol meredek szakadék volt, onnan visszafordultam egy kicsit és lejjebb próbálkoztam, ott meg vad kutyák acsarogtak, ugattak. Végül beértem egy nagy épületbe, kerestem, hol lehet a moziterem, amikor egy nagyon szimpatikus, kedves, idős tekintélyes férfivel találkoztam. Mielőtt megszólaltam, mondta, hogy halkan beszéljek itt a folyosón, mert bent értekezlet van. Valószínűleg egy oktatási intézmény volt, aminek ő az igazgatója. Elmondtam, hogy a mozit keresem, felmutattam, hogy érvényes mozijegyet vettem a drága, jó, izgalmas filmre, és eltévedtem, nem találom az előadást. Erre roppant kedvesen és bölcsen azt mondta, nem arról van szó, hogy eltévedtem, hanem arról, hogy én egy kereső vagyok. Erre azt válaszoltam, mert közben beugrott, hogy az egész életem végülis a keresés analógiája. Megmutatta a mozihoz vezető utat, és megkönnyebbültem, megnyugodva mentem tovább, már nem izgatott, hogy lemaradok-e a film elejéről, vagy akár az egész filmről

Magyarázat:Egész életem keresés.

2010. augusztus 9.

Álmomban külföldön voltam, és metróval utaztam, de átszálláskor eszembe jutott, hogy jegy nélkül utaztam. Hamar mentem jegyet venni, de amikor fizetni akartam, akkor láttam, hogy felesleges, mert rengeteg használatlan jegy van a pénztárcámban, és a pénz is csak úgy dőlt belőle, alig tudtam visszagyömöszölni. Aztán elmentem egy információs ablakhoz, ahol bekérték az útlevelemet és zavartan motyogtam, hogy bocsánat, de én most azt sem tudom, hogy melyik országban vagyok, Németországban, vagy Angliában, csak azt tudom, hogy külföldön vagyok. Visszaadták a magyar útlevelemet de kilyukasztással érvénytelenítették, és kaptam helyette egy tágabb érvényességű, magasabb szintű ún. Európai Únió állampolgára útlevelet, amiben nagyon sok apró belső zseb volt, terepszínű és nem volt benne fotó, amit hiányoltam. Kaptam még egy kisebb táskaféleséget rengeteg apró üvegcsével, fiolával, amiben a legkülönbözőbb betegségekre voltak gyógyszerek, ellenszerek.

Magyarázat: Sok szellemi tőkém, és hagyományos szellemi úton való közlekedésre vonatkozó jogosultságom van. A szellemi fejlődéssel párhuzamosan csökken az egyediség, az elkülönültség

2013. február 22.

Álmomban külföldi kiküldetésre készültem. Olaszországba mentem, ezért kellemes izgalom fogott el, mert bár munka, de mégis vártam kellemes élményeket is. összepakoltam a kofferemet, beletettem szépen rendben a ruháimat, a tisztálkodó szereimet, a pendrive-ot az adatokkal, igazolványaimat, pénzemet és kimentem a pályaudvarra. Feltettem a csomagom a vonatra és még lent beszélgettem, amikor a vonat elindult és kezdtek becsukódni az ajtók.

Elvileg megtehettem volna, de nem mertem kockáztatni, hogy menet közben felugorjak, mert nem is tudtam annyira futni, az ajtók is záródtak, nagy volt a baleset veszélye. Ott álltam üres zsebbel pénz, jegy, igazolványok, csomag nélkül és azon gondolkodtam, mit tegyek. Egy velem szimpatizáló kalauz azt mondta, ne izguljak, szerez ő nekem jegyet egy Olaszországból érkező vonatról, és valóban felszállt egy csomó részeges dorbézoló olasz munkást hozó vonatra és ellenőrzés címén az egyik jegyét elvette és nekem adta.

Kaptam segítséget, magam is összeszedtem magam, és olyan gyorsan kezdtem futni, hogy álmomban is elcsodálkoztam rajta, és secperc alatt odaértem Kelenföldre a vasútállomásra. Valami hiba volt mégis, mert bár hamarabb odaértem, mint a vonat, de a vonatot nem találtam meg a nagy kalamajkában, így aztán feladtam a reményt, hogy ma kijussak Olaszországba, és elindultam gyalog vissza a munkahelyemre.

A munkahelyemen nagy rendetlenséget találtam, mindenféle cuccokat, kabátokat pakoltak távollétemben az íróasztalomra amin felbosszantottam magam, és szóvá tettem. Akkor vettem észre, hogy az igazgató (álmomban Orbán Viktor) is a szobában van, aki annyit szólt halkan, röviden, hogy hétfőn, (három nap múlva) nem kell bejönnöm. Megdöbbentem és kérdeztem, hogy csak aznap, vagy végleg? Azt mondta végleg. Furán éreztem magam, tudtam, hogy hiányozni fog a munkahely, a munka, de nem keseredtem el, mert tudtam, hogy jól tudok az élet változásaihoz alkalmazkodni.

Magyarázat: Szolgálatom-munkám véget ér a világban.

2013. március 30.

Álmomban egy programon, (színházi?) előadáson vettem részt a budapesti belvárosban valahol a József Nádor tér környékén. A végén, haza készülődve lementem a hallba és a fal melletti polcokon elkezdtem keresni a sötétkék ballonkabátom és a bőr autóstáskám, de nem találtam, csak egy hasonlót, ami régi elnyűtt darab volt, nem az enyém. Ez nem lehet igaz, mondtam bosszúsan, mire a mellettem álló hölgy is elismételte ezt a mondatot, mert velem egy cipőben járt. Ekkor döbbentem rá, hogy semmi baj, hisz én gondosan betettem a ruhatárba a cuccaimat, a zsebemben megvolt a jegy, és máris kaptam kézhez mindent. A ruhatáros néni kedvesen mosolyogva, de sokatmondóan mutatott fel egy tízfillérest, célozva arra, hogy egy kis borravalót szokás nekik adni. Átnéztem a pénztárcám, találtam benne többféle pénzérmét, egyforintost, és pár értékes ritkaságot is, bár azok nem voltak forgalomban, inkább eszmei, gyűjtői értékük volt. Először odaadtam az egyforintost, utána pedig a többi érmét is, szimpatikus volt a ruhatáros néni

Magyarázat: Földi életemhez kapott kellékeimet keresem életem vége felé sikerrel. Hálás vagyok segítőimnek

2013. szeptember 10.

Álmomban egy hatalmas színházban voltam. Nem volt szokásos, nem volt elegáns, inkább szedett-vedett úgy a közönség, mint az ülőhelyek vonatkozásában. Ferdén emelkedő széksorok voltak, az előadás kezdetén felkutyagoltam a kakasülőre, azaz a legmagasabb és a színpadtól legtávolibb sorra. Végignéztem az előadást, bár nem sok maradt meg belőle, majd a végén, amikor felkapcsolták a villanyt, páran szidalmazni, bírálni kezdtek, akiknek nem voltam szimpatikus. Nem izgattam fel magam túlzottan, de egyszersmind alkalmat teremtett rá, hogy lefelé kászálódjak a kakasülőről, és elinduljak lefelé a lépcső és széksorokon, illetve kifelé a színházból. Közben időnként lekapcsolták a villanyt és a sötétben kitapogatva felfedeztem, hogy vannak a földön (padlón) otthagyott kincsek, például főtt gesztenye. Gondoltam gyűjteni kellene, vinni magunkkal, szóltam másoknak is, hogy van, de nem figyelt rám senki, bekaptam egyet-kettőt közülük, és mentem tovább lefelé a tömeggel. Kiértünk a színházból, tömött buszok voltak, én pedig egy nagy vonatszerelvényhez mentem. Be akartam szállni, de megláttam, hogy számozott ülések vannak, tehát helyjegyköteles a vonat, ezért elindultam a pénztárhoz, hogy jegyet vásároljak. Közben hallottam, hogy valaki kiabál, már nincs több hely, de tudtam, hogy helyjegy lesz, aki azt kifizeti, annak lesz még hely. Ahogy a pénztárhoz közelebb kerültem, nézegettem, hányan vannak még előttem. Nem volt vészes a sor, én tudok is türelmesen várni, mindössze annyi, hogy előttem egy ürge a szamaras kordéjával állt a sorban és gondoltam, egy ember, de milyen sok helyet foglal el.

Magyarázat: A földi élet ügyes-bajos dolgokkal jár.

2013. október 16.

Álmomban külföldi szolgálati útra mentem. Az utazás előestéjén a munkahelyen összegyűltünk kollegák, megkaptuk a dokumentumokat és a repülőjegyeket. Másnap az utazás izgalmával mentem ki a repülőtérre, becsekkoltam és az útlevélvizsgálat után a hosszú folyosók labirintusában bolyongtam. Váratlanul ott termett egy vámos, akitől az ember szigort és ellenőrzést vár, de ez a fiatal vámos egy egyszerű barna kartondobozt adott át, ami tele volt értékekkel. Verdefényes érmesorozatok a húszfillérestől a kétszáz forintosig, és alatta gyönyörű, csillogó aranygolyók, aranyrögök.

Meglepődtem ezen és mentem tovább, de meglepődésem következtében ott is felejtettem, ezért vissza kellett mennem érte. Nézegettem a csomagot és mivel túl soknak gondoltam, az érméket szétosztogattam a labirintusban bolyongók között. Megint elindultam, de amikor egy újabb vámossal (vagy határőrrel) találkoztam, eszembe jutott, hogy talán nincs is meg a repülőjegyem. (az ember ilyenkor annyi mindenre kell figyeljen, hogy sokszor izgalmában elfeledkezik valamiről, vagy azt hiszi elfeledkezett). Átnéztem a karomban tartott dossziét és szerencsére megvolt a repülőjegyem is, így már semmi nem gátolt meg abban, hogy a beszállókapuhoz menjek.

Magyarázat: Leszületésemkor nem minden értékemet hoztam magammal.

2013. november 11.

Álmomban buszra, vagy villamosra szálltam, és felszálláskor a mellettem felszálló férfit megkérdeztem, volna-e egy jegye, mert nem tudtam jegyet venni. A férfi addig beleolvadt a tömegbe (fekete-fehér színben látszódott), de elővette a karszalagját, (kiszínesedett) és azt mondta, jegyeket, bérleteket kérem ellenőrzésre. Úgy éreztem, nem lenne igazságos engem bliccelőként kezelni, hiszen szándékoztam jegyet venni, még ha pillanatnyilag nincs is érvényes jegyem. Ezt el is mondtam az ellenőrnek, aki nem szólt semmit, de nem büntetett meg, így jegy nélkül utaztam.

Magyarázat: Szándékom ellenére jogosulatlanul használok tömeges szellemi fejlődést elősegítő eszközöket.

2014. október 26.

Álmomban egy barátom/ismerősöm megígérte, hogy intéz nekem egy buszsofőrt magántaxira. Úgy képzeltem, hogy a buszvezető üres idejében értem jön a buszával, elvisz az úti célomhoz, tisztességesen megfizetem, nem sajnálom rá, van pénzem bőven, és még talán jól el is beszélgetünk közben. A dolgok azonban másképp alakultak. A busz megérkezett, de menetrendszerinti járat volt, teli utasokkal, a buszsofőr barátságtalan volt és mogorva, elvette a menetjegy árát, és kérdésemre csak annyit vágott oda, szálljak le ahol akarok és menjek onnan gyalog a célomhoz. Csalódott voltam.

Magyarázat: Szellemi előrehaladásom nem az elvárásaim szerint alakul.

2015. december 29.

Álmomban felkértek, hogy menjek vissza a Maresi céghez ügyvezetőnek és vegyem át a céget attól az ügyvezetőtől, akinek annak idején átadtam. Az Üllői úton sétálgattam ráérősen, amikor eszembe jutott a felkérés és hogy ez bizony sürgős lenne, nem kéne olyan ráérősen sétálgatnom. Nem volt villamosjegy a pénztárcámban, úgy kértem valakitől, majd a cég irodájában tartottam szemlét. Némelyik régi dolgozó elég szúrós szemmel nézett rám, sok új ember volt, a cég létszáma 14-ről 62 főre növekedett. Különböző fogyatékosok is voltak ott, becsültem az utódom a szociális érzékenysége miatt. Készültem a nyitóbeszédemre, határozott voltam és tetterős, hogy gatyába rázom a céget és sikeresen fogom irányítani.

Magyarázat: Erőim, energiáim irányítását újra kézbe veszem.

2016. május 25

Álmomban egy vidéki városból távolsági buszjárattal mentem. Budapestre. Öreg, farmotoros Ikarus volt. Budapest felé közeledve egy civil ruhás, tehát álcázott ellenőr elkezdte kérni a menetjegyeket. Ekkor döbbentem rá, hogy nincs jegyem. Kisebb zűrzavar keletkezett a buszon és kiderült, bár beérkezett a busz a buszpályaudvarra, akiknek nem volt jegye, azokat nem engedik leszállni. Leszálltak a jegyesek, aztán bizonyos csoportoknak, gyerekeknek, aggoknak jegy hiányában is engedélyezték a leszállást. Ekkor a tumultusban valahogy lekeveredtem a buszról, de észrevettem, hogy a csomagjaim fent maradtak, ezért visszamentem. Csak az egyik csomagomat találtam, azt is üresen. Kiderült, a csomagokat túszként tartják vissza, hogy beszedhessék a büntetést. Kérdeztem, hogy nem látták-e a csomagomat, valaki azt mondta, elvitték és pár nap múlva hozzák vissza, így aztán türelmesen vártam.

Magyarázat: Intézményes szellemi irányzattal, vallással szembeni kötelezettségeim vannak.

2016. július 6

Álmomban külföldön voltam és busszal utaztam, de nem volt jegyem. Végig azon izgultam, nehogy lebukjak, mert emlékeztem, hogy volt már ilyen esetem. Akár a buszvezető is kérheti menetközben, vagy civil ruhás ellenőrök is lehetnek, akik a buszvezetővel beszélgetnek. Végül, amikor már nem bírtam a feszültséget és úgy gondoltam, megérkeztünk úticélomhoz, ami egy spirituális városrész volt, leszálltam. Nagy tömeg volt és egy épület feliratáról láttam, hogy papnevelde, jöttek ki a kispapok, emiatt jó közegben éreztem magam.

Magyarázat: Vágyom a spirituális társaságra.

2016. július 6

Magyarázat: Vágyom a spirituális társaságra.

2020. január 23

Álmomban nagy tömött vonaton utaztam. Amikor jött a kalauz hölgy és kérte a jegyeket, kotorásztam a zsebemben és 2-3 nyertes lottószelvényt találtam több tíz, illetve százmilliós nyereménnyel. Annyira megörültem a nyereményeknek, hogy a kalauznőt jobbról balról megpusziltam és mondtam, hogy írja fel a címét, mert neki is küldök majd a pénzből, amikor kiváltom.

Magyarázat: Kellemes meglepetés vár a csoportos szellemi előrehaladással kapcsolatban, önmagamban fogok felfedezni valami értékes képességet, erőt.

2020. november 25

Álmomban Budapesten laktunk a feleségemmel és elkeveredtem, mert rossz villamosra szálltam. Jegyem sem volt, igyekeztem hamar leszállni, de a villamos kivitt Kőbányára. Ott bekeveredtem egy szállodába. Összefutottam három aranyos gyerekkel, foglalkoztam, játszottam velük, ölelgettek, puszilgattam a buksijukat. Fiatal szüleik voltak, velük is összebarátkoztam. Aztán indultam volna hazafelé, el is búcsúztam tőlük, de nem találtam a zakóm. Egy darabig segítettek keresni, de őket is elvesztettem, egyre jobban eltévedtem a szállodában. Egy olyan részre értem, ahol bokáig ért a víz, a vízben álltak az ágyak, a nadrágom is csurom vizes lett, elkeseredtem, hogy ilyen körülmények között is élnek ott. Végül egy szomszédos száraz helységben találtam egy ágyat, azon volt a zakóm, oda volt készítve egy száraz nadrág is, egy levél az elérhetőségükkel és ezer forint, hogy haza tudjak menni. Nagyon meghatódtam ezen a gesztuson, hisz tudtam, nem veti fel őket a pénz, elindultam a villamost keresni és eldöntöttem, ezt a családot az egyik hétvégén meghívom ebédre és valami finomat főzök majd nekik.

Magyarázat: A szellemi rokonság sokszor erősebb a vérrokonságnál.

2021. július 29

Álmomban belföldi kiküldetésbe küldött az északi határszélre a munkahelyem. Munkám végeztével felültem a vonatra, de már szlovák területen vettem észre, hogy rossz vonatra szálltam, amelyik nem Budapestre, hanem Szlovákia belsejébe vitt. Úgy gondoltam, sebaj, a következő állomáson leszállok, felülök az ellentétes irányba menő vonatra és kis késéssel minden megoldódik, de belemerültem az olvasásba a vonaton, ráadásul jött a kalauz és nekem nem volt Szlovákiába szóló jegyem. Sikerült szerencsésen leszállnom bírság nélkül, de elkeveredtem a szlovák városban, ahol nem mertem magyarul megszólalni, mert tudtam, hogy nagyon nem szeretik a magyarokat, inkább németül próbálkoztam. Bekeveredtem egy üzletközpontba, ahol leültem, meginni egy üdítőt és harapni valamit. Utána tovább kóvályogtam a nagy rengetegben és észrevettem, hogy elhagytam a zakóm, amiben a pénzem, igazolványaim és a telefonom voltak, és rájöttem, teljesen kilátástalan helyzetben vagyok idegen területen kommunikációs lehetőség és pénz nélkül.

Magyarázat: Teljesen kilátástalan helyzetben vagyok

2021. október 19

Álmomban egy forgalmas buszpályaudvaron összefutottam egy hölggyel és elkényeztetett fiacskájával, aki épp katonai behívót kapott. Mivel sokat szolgáltam, egyből láttam, mi okozhat majd bevonuláskor problémát a fiúnak, pontosság, engedelmesség, ezért buszuk indulásáig a lényeges szempontokra igyekeztem felkészíteni, hogy minél kevesebb kellemetlen meglepetés várja. Becsukódott a buszuk ajtaja, búcsút intettem nekik majd hazafelé vivő buszt kerestem. Csak félig meddig voltam benne biztos, hogy jó buszra szálltam mert egy éppen induló, záródó ajtajú buszra szálltam fel az utolsó pillanatban. Nagy 1-es volt az elején. Amint becsukódtak az ajtók és elindult a busz,felvette karszalagját egy ellenőr. Gyorsan keresgéltem a zsebemben, jegyet nem találtam, csak egy elmosódott szövegű, véletlen a nadrággal kimosott papírt, meg néhány nyílt parancsot, amellyel jegy nélkül utazhatok, de egy nappal korábbra szólt a legkorábbi, végül egy papír kétszázas mentette meg a helyzetet, mert álmomban még 1,50 volt egy buszjegy. Így aztán megnyugodva vártam az ellenőrt.

Magyarázat:: A szolgálat nem gyerekjáték, igénybe veszi, de meg is erősíti az embert.

2023. január 21

Álmomban kint voltam a pályaudvaron. Kerestem a vonatom, amelyikkel el kellene utaznom egy barátommal, de nem találtam sem a vonatot, sem a barátom. Hosszú keresgélés után végre megtaláltam a zsebemben a vonat jegyem, ami ráadásul helyjegy is volt, de az órára pillantva tudtam, hogy a vonat már elment, új jegyet kell venni, el indultam ezért a pénztár felé. ...

Magyarázat: Konkrét, személyre szóló életfeladattal születtem le spirituális vallási területen, de sajnos mire rájöttem, már lemaradtam a teljesítésről így új feladat után kellett néznem..

Ha tanácstalan vagy álmod jelentésében, írj!