Fix mix

 

 

Akármennyire is vicces elnevezésnek tűnik, holt komoly, és tudományosan meg fogom magyarázni. Ugyanis ez egy bipoláris étel. De menjünk vissza kezdetekhez, Anita felhívott, hogy volna-e kedve valami finomat főzni, mi a mai programom. Azt hittem a kertjükből telefonál, és harkály van a közelben, mert olyan erős kopogás hallatszott a vonalban, de végül rá kellett jönnöm, kopog a szeme az éhségtől.

 

6 nagy joghurtos üveg tele chutney figyel a hűtő polcán, egyből átfutott a fejemen, hogy bele kéne kombinálni, egy kis rántott hal, vagy a scampi, amit a brit héten vettem a Lidlben, esetleg a kettő együtt, jázminrizs, Anita úgyis siet utána Lottiért a bölcsödébe, hát ezt az egyszerű kis kaját hamar összecsapjuk. Anita is rátett egy lapáttal, bejelentette, hogy királyrákfarkot, mert az meg akciós az Intersparban, így aztán kezdett már körvonalazódni, hogy mit eszünk ma.

 

Ja, és a tudomány. Szóval azért bipoláris ez az étel, mert az egyik pólusa fix, ez középen a rizs, és körben pedig, akár a várárok a középkorban mindenféle keverék, azaz mix. Anita főzés közben új ötlettel rukkolt elő, én is bedobtam valamit, így aztán lett fix is, meg mix is.

 

Hozzávalók:  1 bögre jázminrizs, 1 bögre chutney, 1 zacskó scampi, 1 doboz királyrákfarok, 1 szelet tengeri lazac, 3 gerezd fokhagyma, 1 ananászkonzerv, 1 tojás, kis tej, némi búza és kukoricaliszt.

 

Gyorsan odatettük a rizst főni, majd kikevertük a panírt helyettesítő palacsintatésztát. Anita a villával kavart, azt a hölgyek nagyon tudnak, én csorgattam a tejet, aztán meg szórtam a lisztet és a kukoricalisztet. Egy kis curryvel és cayenne borssal fűszereztük a tésztát. Leforrázta a mélyhűtött királyrákfarkakat és hamar lehúzogatta a farokpáncélt. Begyújtottuk a gázt, olaj a serpenyőbe, kezdtem rakosgatni a tésztába megforgatott rákokat, amikor Anita bedobta, hogy milyen jó lett volna, ha hoz egy ananászkonzervet is, most kipróbálhatnánk azt is bundában kirántani.

 

Csiribú csiribá, a jó szakácsnak mindenből van egy kis dugi készlete, így aztán már nem csak rákfarkakat, hanem ananászdarabkákat is paníroztam. Innen már csak egy lépés volt a jó magyar piaci nagygerezdű fokhagymát elővenni, és abból is egy párat bepanírozni és kisütni. Amikor kész voltak, jöttek a scampik,  az Anglia partjainál halászott mini homárocskák. A legvégére hagytuk az egy szelet tengeri lazacot, szintén Lidl, és szűk fél óra alatt kész is volt a finom és laktató ebédünk. Nem csak finom, de izgalmas is, amikor az ember halászgat a tálból, és megpróbálja kitalálni, vajon mi bújik meg a panír alatt, ananász, királyrákfarok, scampi, vagy esetleg egy zamatos fokhagyma.

Hölgyeket udvariasan  előreengedjük, erre édesanyám megtanított, így az első Anita kreációja.

 

 

 

Anita cizellálta, igazi nő, én beacheket alakítottam ki, van egy nagy chutney beach, van egy mix beach, a hal az egy kis félsziget, és középen a kilátótorony a jázminrizs képében.

 

 

VISSZA TOVÁBB