Bulocski

 

 

Bizony bulocski, nem elírás, legalábbis így emlékszem a nevére és bevallom, lusta vagyok a neten utánanézni. Boldog fiatalkoromban eljött az az időszak, amikor önálló keresettel rendelkeztem, és korlátozás nélkül látogathattam Budapest vendéglátóipari létesítményeit. A Semmelweiss utcában volt az Szovjet Kultúra Háza, melynek földszintjén a Bajkál teázó üzemelt. Emlékszem egy alkalommal a bárpultnál foglaltam helyet, és végigpróbáltam az összes vodkakoktélt, vodka paradicsomlével, vodka narancslével, vodka tonikkal, és volt vodka kakaóporral is. Maga a vodka a jó öreg Stolicsnaja  volt, de a sokféleség elkápráztatott, és emlékszem könnyű pénztárcával, imbolygó léptekkel, de felejthetetlen élménnyel gazdagabban indultam haza.

 

Volt, hogy lementem az alagsorban lévő éttermi részbe, ahol kijevi jércemellet, bélszínjavát Stroganoff módra és hasonlókat kínáltak, ott fedeztem fel bulocski néven a grúz sült almát, melynek receptjét emlékezetből igyekszem felidézni az akkori összetétel utólagos analízise módszerével. Sok ételt hoztam már vissza a múltból úgy, hogy felidéztem az emlékeket, az ízeket, az illatokat, a halmazállapotokat, és abból próbáltam meg kitalálni, mik lehettek összetevői és hogyan készülhetett.  Szerdán piaci nap volt, kibattyogtam a piacra, keresgéltem a tekintetemmel valami különleges után, és hatalmas jonagold almákon akadt meg a szemem.

 

Rögtön kértem egy zacskót és elkezdtem pakolni, mert lelki szemeim előtt a bulocski lebegett, és tudtam, pici almával csak szöszölget az ember, big is beautyful, ahogy a kövér nők mondják, bocsánat molett, sőt, nem is molett, Rubens-i alkatú hölgyek, mielőtt bárki is negatív felhangot vélne kiolvasni a kövér jelzőből. Egymás közt mondva, inkább egy kis lengő háj jókedéllyel, mint egy savanyú mosolyképtelen mozgó vállfa.

 

Beálltam a házi tejtermékeshez is, vettem házi tejfölt, házi túrót, nem ide tartozik, de házi joghurtot és házi juhtúrót is, így aztán mindenem megvolt a bulocskihoz. Beugrottam még a magoshoz is, ahol magvak, diók, szárított gyümölcsök kaphatók, és vettem gyönyörű sárgaszemű óriásmazsolát, aranymazsolának is hívják, ha már egyszer Arany Viktor vagyok, akkor nem adhatom alább, az árát szerencsére nem is láttam, lehet, hogy jó drága volt, de a pekándióval, makadámdióval (680/10dkg) kesudióval, pisztáciával együtt fizettem, így aztán a mazsola ára rejtve maradt.

 

Hozzávalók:  3 db jonagold alma, 25 dkg túró, -3 evőkanál tejföl, egy marék arany mazsola, egy marék durvára tört dió, kis kristálycukor vagy méz, opcionálisan fahéj, vagy őrölt szegfűszeg.

 

Első lépésben elkészítettem a tölteléket, túró, finom, illatos, gyönyörű, a dió rá, a mazsola, én most fűszert nem tettem, csak így natúr akartam enni, és a tejföl. Nem kell úszni benne, jobb ha kicsit száraz a töltelék, mintha túl folyós, sajnos a sütés folyamán elkerülhetetlenül kicsorog a lé. Emiatt hagytam ki a mézet is, azért, hogy kicsorogjon kár, persze nem kötelező veszendőbe mennie, mert rá lehet kanalaznia  tetejére, és fel lehet azzal is szolgálni.

 

Az alma kalapját szépen levágtam, egy kiskéssel elkezdtem a bányagödröt mélyíteni, majd átváltottam a nagymamámtól kapott Viktor gravírozású ezüst evőkanalamra és azzal vájtam ki lehetőség szerint optimálisan a mélyedést. A végén a finom munkálatokhoz mokkáskanalat is bevetettem. Kb. 8 mm vastagnak kell lenni az alma falának mindenütt, hogy legyen tartása, de legyen hely a tölteléknek is. Vigyázni kell, hogy ne üssünk lyukat, kicsit macerás, de a finom ételek mindig munkaigényesek.  Megtöltjük a töltelékkel, én a nagy jénaiba tettem három almát, 180 fokra bemelegítettem a sütőt, és adj neki!

 

Így is megroggyant egy kicsit, nehéz eltalálni, hogy még egyben maradjon az alma, de azért pirult is legyen, mert az dukál. Nem maradhat ki az életetekből, máris irány a piac, vagy a szupermarket és kedves gesztus a szerelmeteknek, házastársotoknak, gyermeketeknek, szüleiteknek, vagy ahogy én megoldottam a szomszédoknak.

A csodás töltelék

 

 

 

Az egyik csöppség.

 

 

 

Vágjuk le a kalapját!

 

 

 

Létesítsünk munkagödröt!

 

 

 

Költöztessük be tapintatosan a tölteléket!

 

 

 

 

Kalap vissza!

 

 

 

És az utolsó felvonás!

 

 

Sajnos a neten grúz magyar szótárt nem találtam, marad, hogy magyarul kívánom: jó étvágyat!

 

 

Utóirat!

 

Miután körbeküldtem a csodás bulocski kreációmat, fogadott hugim férje, aki ezek szerint fogadott sógorom, kedves levélben figyelmeztetett, hogy a bulocski orosz szó, és zsömlét, cipócskát jelent, tehát becsapott a tudatom, illetve annak hiánya, és rosszul emlékeztem. Még szerencse, hogy minden csorbát ki lehet köszörülni, így aztán ma vettem 6 zsömlét, a maradék töltelékkel megtöltöttem őket, utántöltöttem egy kis tejet, mert a zsömle hamar kiszárad, és amíg az almához inkább száraz töltelék kell, a zsömléhez kissé nedves.  Arról nem is beszélve, hogy valami halvány baljós sejtelem alapján visszagörgettem a Hasbanhat tartalomjegyzékét, és megtaláltam a töltött alma leírását jó pár évvel korábbról. Tehát így néz ki az igazi bulocski, jószerivel finomabb is, mint a töltött alma, és természetesen ezzel nem ért véget a kísérletek sora, mert zsemle van a boltban rogyásig, lehet még százféle tölteléket kitalálni hozzá. 2 szomszédnak jó napja volt ma, kiderült hogy a szembe szomszéd is nagy Paprika tv rajongó, ők még nem voltak benne eddig a csomagküldő szolgálatomban, de bekerültek, és szemmel láthatóan örültek a meglepetésnek.

 

 

 

 

VISSZA TOVÁBB