Avi tallér

 

 

Na, nehogy azt higyjétek, hogy királyi előjogot vindikálok magamnak, és pénzt verettem. Szó sincs róla! Párt hete a hatodikon lakó lányok közül az idősebb, és édesapjuk titokzatos mosollyal beállítottak, és hoztak egy tallér formájú süteményt, és már az ajtóban számon kértem őket, hogy csak nem a babérjaimra törnek, mert  csokis chilis volt. Micsoda kreativitás, és nem én találtam ki! Biztos Mexikóban élt előző életében, aki ezt megalkotta, afféle ízvilág ez, és elraktároztam magamban, hogy ezt én is meg fogom valósítani.

 

A receptet nem is kértem el, hiszen úgysem abból dolgozom, és nem nagy boszorkányság kitalálni az összetevőket, az arányokhoz meg arányérzék kell, semmi más. A piacon vettem házi joghurtot, és paraszti tojást. A Spar művekben 169/kg áron komáromi süteménynek való lisztet. Nagyon fontos dolog a liszt kiválasztása, a Spar Budget márkájúval olyan szappanos lett a sütemény is, meg a  kenyér is, hogy majdnem a fürdőszobába cipeltem magammal mosakodni. Az olcsó a drága és a drága az olcsó, lisztnél ez nagyon igaz.

 

Csokim is van itthon, a Lidlben Arriba Superior de Luxe 81%-os kakaótartalmú szupercsokit vettem, egy ilyen termékbe már nem azt teszik, amit a raktárban összesöpörnek. A csavar és az újítás most következik, láttam már jó drága angol kekszet wheat felirattal, ami úgy sejtem zabot jelent, és emlékeztem rá, hogy nyáron egy akcióban vásároltam a Lidlben finom német zabpelyhet. A zabpehely túl darabos, ellenben van nekem egy jóságos kis kávédarálóm, pár másodpercnyi darálással príma durván őrölt zabliszthez jutottam, amit egyébként 5-600 Ft körüli áron vesztegetnek, így megint sikerült pénztárcám épségét is jóakaratúlag megőriznem.

 

Hozzávalók:  1 nagy üveg joghurt, 4 tojás, zabliszt, búzaliszt, sütőpor, cukor, csokoládé, chili, menta.

 

Nem írtam sem a liszthez sem a cukorhoz mennyiséget, mert saccra, megérzésre adagoltam, nincs mérlegem. Azzal kezdtem, hogy a négy tojás sárgáját egy pohárba félretettem, és a kelesztő edényemben egy viharvert, már csak egy tollú, de még működő habverővel felvertem a tojás fehérjét. A habverő történelmi darab, idén múlt 30 éves és még működik. Nem tudom, így kell-e de egy kis porcukrot is adtam a tojásfehérjéhez, mert úgy emlékeztem, ez stabilizálja egy kicsit a habot, és az volt a tervem, hogy majd a végén keverem a tésztához, és akkor attól egy kicsit levegősebb lesz majd.

 

Amikor kész volt a hab, kikotortam egy kerámiatálba pihenni, és a négy tojás sárgáját elkevertem a félliteres házi joghurttal. Ezután saccra öntöttem bele kristálycukrot, zablisztet, és komáromi süteménylisztet és szépen összekevertem a mixerrel. Megszórtam a tetejét sütőporral, és újabb keverés következett. Jobb ilyenkor belekeverni a sütőport, amikor már kicsit sűrű a tészta, ha a joghurtos tojásba szórjuk, akkor hajlamosabb a csomósodásra, és abból gubancok lehetnek később.

 

Elővettem a reszelőt és a legnagyobb lyukon reszeltem olyan két evőkanálnyit a finom kis csokikából, amit egyébként ebéd után kávéhoz szoktam fogyasztani apró adagokban spórolósan. Most már csak a chili következett, és amikor azt is elkevertem a mixerrel, finoman, a nagymamámtól kapott ezüst evőkanállal bekevertem a tojáshabot, a sütőt 180  fokra behergeltem, a tepsibe sütőpapírt raktam, és kis adagocskákat pottyantottam, csorgattam rá.

 

Az első adagból vittem fel a hatodikra, én is tudok ám titokzatosan mosolyogni, az édesapjuk nyitott ajtót, mondtam tesztelje le, talán sikerült hasonlót készítenem. Az első menet finom volt már, de nem tökéletes, mert összefolytak a tallérok, úgy kellett szétvagdosni őket, ezét egy kis zablisztet még hozzákevertem, hogy sűrűbb legyen, és úgy ítéltem nem elég benne a chili, ezért abból is kapott utánpótlást.

 

A második kör már jobb lett, számra kevesebb, de nagyobb tallér került bele, kicsit tovább hagytam  a sütőben, jobban megbarnultak, és a harmadik körben pedig egy hirtelen ötlettől vezetve átképeztem After eight-nek a sütit, mert mentát is szórtam bele. Gyerekek, alázatosnak kéne lennem, de a Jóisten vezette a kezem, olyan finom mentaillat lett a konyhában, betöltött mindent a süti összetéveszthetetlen illata, és valami csodásan finom lett a végkifejlet. A fiatalabbik lány kopogott az ajtón, hozta a kis edénykét, amiben felvittem a sütit, és gombás sertésvelő volt benne visszárúnak. Csomagoltam neki ezüstpapírba párat a mentás változatból, egy kis házipálinkával biztonság kedvéért megágyaztam a gombás velőkrémnek, és mondhatom, finomat vacsoráztam.

 

A sütit tányérra halmozva letakartam egy tiszta konyharuhával, hogy szép lassan hűljön ki, roppant illúzióromboló, ha a sütőből elővett sütemény hirtelen hideget kap, mert épp szellőztetünk, és összeroskad, megborzong és megráncosodik. A süteményre vigyázni kell a sütőből való kikerülés után is! Nem nehéz ez a sütemény, nagyon ajánlom, de oda kell figyelni az időzítésre, se túl rövid ideig, mert akkor az érmék összeragadnak kiszedés után, se túl sokáig, mert akkor kiszáradnak és csoroszlyákká válnak mosolygós arcú leánykák helyett.

 

A tallérhalom, mint gazdagság mágia.

 

 

 

Aki élére állítja a garast, azok kedvéért.

 

 

 

Műsoron kívül! Így nézett ki a gombás velőkrém.

 

 

 

 

Rusztikus változat

 

 

 

VISSZA TOVÁBB