Mákos Ákos

 

 

Egy korrekt hadvezér nem csak diadalkaput állíttat győzelmeinek, hanem vereségeiről, kudarcairól is megemlékezik. Nagyon téved, aki azt hiszi, hogy a fejemben van egy csodatévő véletlengenerátor és csak úgy sziporkáznak a jobbnál jobb, váratlannál váratlanabb ötletek, és már úgy unom a finom kajákat, mint Brad Pitt a hölgyrajongói leveleket.  Ha nem lenne kudarc, nem lenne siker sem, ha nem fordulnának elő középszerű, sőt csapnivaló ételek, akkor bizony nem lenne mihez viszonyítani, és unalmas, egyhangú szürkeségben élnénk, mint a taplógomba a novemberi ködben.

 

Még az Eu csatlakozás mámorában vásároltam magamnak fél kiló mákot, mert szomorúan nyugtáztam, hogy a várt Kánaán helyett a Magasabb Hivatalok be fogják tiltani ezt a finom élelmiszert. A napokban a Paprika tévében láttam, hogy kisérletező szakács Újzélandi báránygerincet mákkal paníroz és úgy süti ki.

 

No, gondoltam, eljött az ideje, hogy ezt én is kipróbáljam, és a mélyhűtőmben lapuló három csirke felsőcombot szépen kiolvasztottam. Nem megyek bele a részletekbe, még visszaemlékezni sem jó, a mákot a zsemlemorzsa helyett használtam, kisütöttem a combokat, és gyerekek Isten az Atyám, olyan rossz volt, hogy alig bírtam megenni. Nem is sültek át jól a combok a közepük még kicsit rózsaszín véres volt, a mák magába szívta az olajat, ragacsos volt, és rossz ízű, ellenségemnek sem kívánom ezt a csodát. Maradjon csak a suszter a kaptafánál, a mák jó süteményre, jó mákos tésztának, csodás bejglinek, de nem jó panírozni.

Aki bújt, aki nem, megyek, én szóltam, ezek után aki kipróbálja, saját felelősségére tegye, én pár falat után kidobtam, és nekiláttam két szelet kenyéren Nóri gombás velőjének. Nem lehet egy lapon említeni a kettőt!

Íme a mákos Ákos!

 

 

VISSZA TOVÁBB