Csókás rizottó

 

 

Mi történt Arany Viktorral, megbolondult? Még csókos rizottó az hagyján, biztos álmai hölgyének eljöveteléről álmodozik, de csókás rizottó? Hát nem védett madár a csóka, Konrad Lorenz Salamon király gyűrűje című világhírű könyvének egyik főszereplője? Mielőtt a sárga házba vitetnétek, elárulom a titkot, nem csókából főztem rizottót, hanem articsókából. A Lidl művek dicséretesen növelve választékát, az édeskömény mellett  az articsókát is polcra tette, sőt akciósan, mivel az átlag vásárló nemigen nyúl hozzá.

 

Sovány malac vágtában közeledtem a polc felé, amikor megláttam, egy háziasszony felkapott egyet, megszagolta, és méla undorra gyorsan visszadobta. Pedig....  Pedig az articsókához régóta plátói szerelem fűzött, láttam sokszor tévében, tudtam, hogy arisztokratikus étel, csak épp az ára is iszonyú magas volt mindig, és nem vitt rá a  lélek, meg a pénztárcám, hogy megvegyem. Most azonban 199 Ft volt darabja, mellette az édesköménygumó is akcióban 299 kilója, az egzotikus cumbio gyümölcs is 149-ért kis ketrecszerű dobozkában, azt mondtam, csapjunk a lovak közé, úgyis akciósan veszem a nescafét, amit ott spórolok, azt elköltöm egy kis hétköznapi luxusra.

 

Még az sem vette el a kedvem, hogy a pénztártól való távozás után vettem észre, az akciósként kiírt Chiantit teljes áron számolta a gép, és 200 Ft-om bánta, hogy nem ott helyben néztem meg a blokkot. Több is veszett Mohácsnál, a kesergés helyett rögtön elkezdtem gondolkozni, hogy mit készítek az articsókából. A net tele volt bonyolult receptekkel, párolni, aztán így, aztán úgy, végül bundában kisütni, nem volt kedvem macerás ételhez, és hirtelen felragyogott előttem a rizottó látványa. Nemrég vettem igazi olasz rizottó rizst, olívaolajom hegyek áll otthon, fűszerek doszt, még parmezán is van a  doboz alján, hajrá, essünk neki.

 

Hozzávalók:  1 fej articsóka, 1 fej vöröshagyma,1 bögre rizs, 3 dkg vaj, 2 evőkanál olívaolaj, 10 szem olajbogyó, 2 gerezd fokhagyma, Maggi ízvarázs, bors, szerecsendió, kakukkfű, oregánó, parmezánsajt. 

 

Rémisztgettek a neten talált leírások, hogy az articsókát másfél óráig is főzik, na mondtam, abból ti nem esztek barátaim, nekem ahhoz nincs kedvem, majd szépen apróra vágom. Odatettem egy lábosban vajat és olívaolajat, felaprítottam a vöröshagymát, és nekikezdtem az articsókának is. Levágtam a virágot, de a szárát nem dobtam el, mert már kezdtek az aromák párologni belőle, éreztem, hogy nagyon különös és finom íze van, ezért felaprítottam, és szépen eltettem a mélyhűtőbe egy kis zacskóban nehezebb időkre, majd jó lesz egy szószba, vagy levesbe.

 

Fájó szívvel leszedtem a külső leveleket,  mert azok köztudottan rágósak, és a virág felső részét is megstuccoltam, mert a sziromvégek levágását is javasolja a szakirodalom. Aztán szépen felaprítottam, ahogy a vöröshagymát szoktam, rászórtam a fűszereket és elkezdtem kis lángon párolni. Eszembe jutott, hogy épp meg van bontva egy üveg Montepulciano d'Abruzzo finom olasz vörösborom, löttyintettem egy kicsit, hogy tudjon rendesen párolódni az articsóka. Felaprítottam, de az ördög nem alszik, gondoltam, 15-20 perc kislángon a borban biztos elég lesz neki.

 

Így is volt. Eljött a magasztos pillanat, lelkemben halkan harangoztak, tudtam, hogy ez égi jel, előkészítettem a pohárnyi rizst, és - mivel rizottó rizsről van szó - négyszeres ! vízmennyiséget öntöttem rá, és hagytam, hogy kislángon szép lassan elpárologjon a víz java, és afféle latyakosra sűrűsödjön, amilyennek a rizottónak lennie kell.

 

Hmmmmmmmmmmm gyerekek, ha én azokat az ízeket zongorán elő tudnám adni, egész évben koncerteznék világszerte! Valami eszméletlen finom, mindenképp ki kell próbáljátok. Nehéz hasonlatot találni, talán a gomba ízvilága is intenzitása hasonlítható hozzá, és ennek megfelelően fűszerezni is úgy tanácsolom, mintha gombát fűszereznénk. Megy hozzá a bors, ez nem is kérdés, a szerecsendió is szereti, a kakukkfű is, elviselné még a majorannát, a mentát, a bazsalikomot, a zsályát, és a tárkonyt is, tehát ízléseteknek, és hangulatotoknak megfelelően átvariálhatjátok nyugodtan a csókás rizottót.

 

Az utolsó öt percben adtam hozzá az olajbogyót, tehettem volna pirított fenyőmagot is bele, de az már élvhajhászás gyanújába kevert volna, és a hét főbűn egyikébe beleesni bizony nem bölcs dolog. Így tálaláskor kapott parmezánt, ha nem lett volna itthon parmezánom, gondolkodás nélkül tettem volna rá pirított fenyőmagot. Férfiakra szokták mondani, hogy a zord külső mögött érzékeny szív rejtőzik, nem mondanám, hogy túlzottan szemrevaló a csókás rizottó, de nem bánja meg, aki kipróbálja!

 

Az articsóka

 

 

És a csókás rizottó!

 

 

 

VISSZA TOVÁBB