Illatos - omlós

 

 

Kedvelt szófordulat ez a jelzőpárosítás a kínai éttermek étlapjain. Bár magyarnak születtem, a lelkem egy része kínai, így amikor végigböngésztem Lidlék heti prospektusát és megpillantottam benne a fiatal kacsát 1799 Ft-ról 1399 Ft-ra leárazva, már tudtam, hogy nem magyarosan fogom kisütni. Kínai barátommal, Lujánnal egyszer meg voltunk hívva egy kínai házaspár társaságában egy kínai étterembe, ahol négerbarnára sült kacsát hoztak káposztasalátával, és emberi kéz érintése nélkül megettük. Lujánék lecsipegették az összes húst pálcikával a kacsáról, képzelhetitek, milyen jól kellett ehhez megsütni, és én meg pálcikával szedegettem és ettem a kis darabokat.

Mindig is becsvágyó voltam, azt mondtam, ma én is megpróbálom. Ha nem is pálcikával csipegethető színvonalra de olyan illatosra és omlósra, mint a kínai vendéglős sütötte.

 

Eszembe ötlött, hogy a Spectrumon mutatták Peking legmenőbb éttermét, ahol valami sültek készültek, és az oda beosztott szakács felváltva kenegette őket valami folyadékkal, amitől szép pirosasra, barnára sültek. Nem voltam benne biztos, hogy cukros víz volt, de azt mondtam, sebaj, experientia est magistra rerum, kisérlet a dolgok anyja, kipróbálom. Cukros víz, cukros víz, de azért a négerbarna színhez csak kell a szójaszósz is, így aztán szójaszósz, cukor és pici víz keverékéből állítottam össze a kenőfolyadékomat.

 

Hozzávalók:  1 db kacsa, cukor, víz, szójaszósz.

Na, ilyen rövid sem volt még a hozzávalók listája! Persze odaírhattam volna azt is, hogy szorgalom, türelem, mert az illatos-omlós kacsát nem lehet úgy készíteni, hogy bevágjuk és majd idővel ránézünk. Amikor valamelyest kiolvadt a kacsa, kibányásztam a nejlonzacskóban a hasába rejtett kacsaaprólékot, és eltettem máskorra a mélyhűtőbe, mert még nem engedett fel. Nem is gondoljátok, hogy ilyen apróságot is érdemes megemlíteni, velem már megtörtént, hogy nagy lazán bevágtam a fagyott kacsát a sütőbe egy kis vízzel az alján, elmentem a könyvemet írni a nagyszobába, és amikor ránéztem egy óra múlva, akkor vettem észre, hogy a hasában ott a nejlonzacskó, amit illene már kipécézni onnan.

Összeállítottam a bűvös keverékemet, jó sok szójaszósz, jó sok cukor, kevés víz, hogy sűrű legyen a kenet, bekentem vele a kacsámat alul, felül, kívül, belül, 1 dl, nem több, csak 1 dl vizet öntöttem az aljára és beraktam sülni 160 fokon. Fiatal kacsának nem kell sok víz, még puhább a húsa, nem kell neki olyan soká párolódni, ez az egyik dolog. A másik, hogy bármennyire is szeretnénk hamar a dolgok végére járni, és a kacsát a bendőnkben tudni, nem szabad a sütést felgyorsítandó magas fokozatra, 180 fokra, vagy feltéve, de meg nem engedve még magasabb pokoli hőfokra kapcsolni a sütőben.

 

A túl magas hőn  hamar kiszárad a hús, nem őrzi mag aromáit, illatait, ékességeit és nem lesz élvezetes étek belőle. Az első fél órában békén hagytam a drágámat, utána a hét főbűn egyikét a restséget leküzdve  tíz percenként, negyedóránként felváltva kenegettem, a zsírjával locsolgattam, és félóránként még forgattam is a kacsát. Régebben, bűnbe esett állapotomban ódzkodtam a locsolgatástól, még jobban a forgatástól, féltettem magam, hogy rám fröccsen a forró zsír, és hamvas bőröm elcsúfítja, meg fájdalmat okoz.

 

Most a bátorság és állhatosság erényével felfegyverkezve, és persze az illatos-omlós pecsenyében reménykedve szorgosan forgattam, kentem, locsoltam, félidőben levettem a jénai tetejét, mert egy hatalmas jénaiban sütöttem,  és meg is lett az eredménye, három és fél óra elteltével csodálatos illatos-omlós kacsapecsenyém lett, könnyű volt vágni, megőrizte zamatát, aromái a tizedik emeletig, vagy tán még magasabbra is illatoztak és pompás vacsorám lett, amihez a felső szomszédasszony egy kupica behűtött Jägermeistert hozott aperitivnek.

Még délben játszadoztam a gondolattal, hogy a Lidlben vett két gránátalmából valami pikáns mártást készítek hozzá, de nem volt már erőm, Isten látja bűnös lelkemet. Vágjatok bele ti is bátran, salátával a hús nem is hizlal, arról nem is beszélve, hogy lett egy jó adag kacsazsírom is a végén. 

A nyersanyag, kukoricán nevelt, réten szaladgált,
árokparton gágogott farm kacsa Lidlék tanyájáról.

 

 

 

És az illatos-omlós!

 

 

VISSZA TOVÁBB