Posztácás börhönye

 

 

Elég a sok külföldi ételből, mielőtt hazafiatlanság vádja érne, gyorsan be kell dobnom egy magyarost, sőt, székelyest! Annak idején a Szentkirályi és a Trefort utca sarkán laktam a nyolcadik kerületben. Ha szépen egyenesen végigmentem a Trefort utcán a Puskin utcáig, ott pedig átvágtam, az Egyetem kerten, akkor öt perc alatt megérkeztem a Kiskörúthoz, amin átkelve a Károlyi Mihály térre menet egy igen rövid kis utcácskában volt a Csendes nevű székely söröző. Itt a sima magyar sör mellett lehetett cujkát, melegen szervírozott szilvapálinkát fogyasztani, illetve puliszkát, vagy valamilyen kukoricalisztből, vagy darából készített ételt is lehetett rendelni.

 

Mivel munkaigényes, de olcsó alapanyagokból készült étel volt, a régi rendszerben az ára is alacsonyra jött ki, nem szívesen foglalkoztak vele. A pincér úgy vette fel a megrendelést, hogy majd megkérdezi a szakácsot, hogy lehet-e kapni. Olykor szerencsével jártam, és olcsón jót vacsoráztam, söröztem, de akárhogy is kutatok emlékezetemben, már nem tudom, miből volt, milyen volt, csak annyi maradt meg, hogy kukorica.

 

Luján, kínai barátom nagyon megörült, amikor a boltban böngészve kukoricadarát találtunk, lelkendezett, hogy nádjon egészszégesz. A napokban vele álmodtam, eszembe jutott a kukoricadara, a méltatlanul mellőzött élelmiszer, ami ott áll csinos sárga zacskókban a polcokon, és bizony kevesen tudják, mire való. Kiváló köretet lehet belőle készíteni szarvasraguhoz, de most maradjunk a székely mondavilágnál, illetve a hangzatos posztácás börhönye névnél, amit tőlem kapott mai keresztelőjén.

 

Hozzávalók:  2 pohár kukoricadara, 15 dkg juhtúró, 1/2 vöröshagyma, 1 szál újhagyma, 10 dkg füstölt mangalicakolbász, 1 dl házi tejföl, só, bors.

 

Ami lényeg a vízmennyiség, tegyünk oda 2 vizespohárnyi kukoricadarát 4 pohárnyi vízzel, duplamennyiség, mint a rizs esetében. Öntsünk bele egy kis sót és borsot, majd folyamatos keverés mellett melegítsük, míg be nem sűrűsödik. Amikor már csak üggyel-bajjal tudjuk kevergetni, vegyük le a gázról és hagyjuk kihűlni, de ne fedjük le, hagyjuk a gőzt távozni belőle. Ha pihent egy félórát, órát és jó tömörre összeállt, akkor fogjunk egy jénai tálat és grízgaluska méretű darabokat szaggassunk ki belőle evőkanállal, és pakoljuk szépen a jénaiba. Ha megvan a talapzatunk, a bázisrétegünk, akkor szeleteljünk vörös vagy lilahagymát, amelyik éppen otthon van, és szórjuk meg a kukoricadara darabok tetejét.  

 

Vágjunk rá pár szelet szárazkolbászt, és pakoljuk meg jó finom juhtúróval. Végülis ez kötelező benne, a kukoricadara, a hagyma és a juhtúró. A De Luxe változatban már kolbász  is dukál, méghozzá divatos mangalica, és egy jó 180-200 fokos sütő, ahová betesszük melegedni egy szűk fél órára. Sőt inkább csak egy fertályórára 15-20 percre, a mérték, hogy megpiruljon a juhtúró teteje, akkor lehet kivenni a sütőből. Kap pár löttyintés fenséges házitejfölt, szórtam a tetejére újhagymát, flancoltam egy négyrészt vágott paradicsommal és egy kis salátacukkinivel is , mintha leesne az aranygyűrű a kezemről, ha nem cicomáznék ki egy egyszerű ételt is.

 

Lehet kukoricaliszttel is felesben a darát, vagy tisztán kukoricalisztből, majd jövőre kísérletezgetek, egyelőre maradjunk ennél, a hatodikon élvezettel szippantotta be az illatát a fiatalabbik nővér. Jó éhes volt, és mint köztudott, az éhség a legjobb szakács!

Itt a kicsike! Alul posztáca, felül börhönye.

 

 

Ő meg a hatodikon turnézott, remélem megtapsolták!

 

 

Így néz ki a besűrűsödött massza. 

 

 

Kiszedjük a galuskákat a jénaiba 

 

 

 

Megszórjuk hagymával

 

 

 

És juhtúróval. A kolbász és a tejföl most elmaradt.

 

 

 

Pirulásig sütjük

 

 

Székely naptermékenység ünnepi ételnek is hívhatjuk fontoskodva némi ősmagyarkodással

 

 

 

 

 

Hirtelen felindulásból újraértelmeztem, iszonyú finom lett!

 

 

 

Upgrade, full version, 3.01. 

 

 

 

VISSZA TOVÁBB