Tutto italiano

 

 

Ízig-vérig olasz ételt készítettem, pedig a januári nadrágszíjmeghúzós időszakban vagyunk, amikor az ember főleg a hűtőben lévő nyersanyagaira és más otthoni készleteire támaszkodik, hogy kiegyensúlyozza a december féktelen költekezését, a szilveszteri dorbézolást és egyebeket.

Még Anitával vettünk egy alkalommal szép szeletelt karajt, olajbogyóm van egy bontott üveggel, azt is kell használni, mert két hét után már penész jelentkezik az üvegben, és már régóta kerülgetem a Podravka cég csodás ecetes sült paprikáját is. Citromom is van, egy megkezdett pesto is integet a hűtőben, hogy használjam már el, megbontottam egy Tesco gazdaságos Fusillit is még tavaly, így aztán megtettem minden tőlem telhetőt, hogy az újév talán legfinomabb talján vacsoráját fogyasszam Vízkereszt napján.

 

Hozzávalók:  15 dkg karaj, 1 fej vöröshagyma, 3 gerezd fokhagyma, 3 db ecetes sült paprika, 15 szem olajbogyó, 1/2 citrom, 1/2 üveg genovai pesto, vegeta, majoránna, bazsalikom, oregánó, zsálya, rozmaring, kakukkfű, zellerlevél, 1 db erőleveskocka, 1,5 dl vörösbor, tarkabors, olívaolaj, fusilli.

 

Éhesen láttam neki főzni, ami nem túl szerencsés, mert ha nagyon éhes az ember, akkor kapkod, siet, és nem lesz finom az étel. Szerencsére a gigászi tudásom, szárnyaló kreativitásom, és csendes szerénységem mellé nagy türelemmel is megáldott a Jóisten, így aztán higgadtan, nyugodtan, de gyorsan készítettem el a kajcsit.

 

Másodpercek alatt felaprítottam egy vöröshagymát  és odatettem finom olasz extraszűz olívaolajon párolódni. Volt a hűtőmben nyárról lefagyasztott zellerlevél, azt is megkapta, és rászórtam a zöldfűszereket a vegetával. Míg a fűszereket kiadták aromájukat, szép vékony szeletkékre vágtam a karajt, mintha kínai lenne, így ugyanis jócskán lerövidül a főzési idő. Észbe kaptam, hogy jó lenne egy húsleveskocka is, belepottyantottam, meglocsoltam jó házi vörösborral, ami szintén olasz, mert potyolínó, ajándékba kaptam egy kedves ismerőstől.

 

Gyorsan megpucoltam a fokhagymát és felaprítottam, közben a hús már kezdett puhulni. Felkockáztam a csodás ecetes sültpaprikát, dicséret Podravkáéknak, beköltöztettem a lábosba az olajbogyókkal és a fél üveg pestoval. Már ellenállhatatlan illatok jöttek a lábosból, gyorsan odatettem a fusilli főzővizét, nehogy kifossak az időből Híradó előtt. Amikor forrt a főzővíz, beletettem a fusillit, és beleaprítottam a fokhagymát a husis lábosba. A citromot negyedekre vágtam, ügyesen meghámoztam, és kockákra vágva tettem a többi alkotórész közé.

Úgy ítéltem, hogy már minden pont kellemesen puha, a további főzés már csak rontana rajta, így elzártam a gázt a hús alatt, és amikor leöntöttem a tésztáról a vizet, akkor daráltam frissen borsot a szaftos húsra. Kiszedtem a tésztát, rá a tutto italiano és gyerekek olyan finomat ettem, hogy még nagypapa koromban is emlegetni fogom...

Tutto italiano

 

 

Jóóóóóóóóóóétváágyat!

 

 

 

 

 

VISSZA TOVÁBB