Chaud Lit

 

 

Becsapós vagyok ám, sóletről lesz szó, állítólag a francia chaud lit, meleg ágy kifejezésből ered. Hogy ebből hogyan lett jiddis csólent, majd magyarul sólet, azt talán csak a Jóisten tudja. Egy biztos, a Sion hegyén Mózes megkapta a tízparancsolatot az Örökkévalótól, és abban az állt, hogy Isten is megpihent a teremtésben a hetedik napon, az ember se végezzen a sabbaton semmilyen munkát.

 

A vallásos zsidók törvénytisztelők, ellenben szerették a hasukat is, így kitalálták, hogy pénteken tüzet raknak, körbeágyazzák nagy kövekkel, amik tartják a meleget, innen a chaud lit, meleg ágy kifejezés, és így aztán szombaton meleg ételt is ehetnek, és nem is sértik meg a Törvényt.

Ha rabbi lennék, azt mondanám, főzni nyugodt lélekkel szabad, a pénzkereső és más elhalasztható foglalatosságot kell félretenni szombatnapon, de kereszténynek születtem, nem adhatok még csak tanácsot sem zsidóknak, mindenki söprögessen a saját portáján.

 

A chaud lit, a meleg ágy csak az egyik vallási vetülete a sóletnek, ez adja az alacsony hőfokon való hosszú főzési időt, a felhasználandó nyersanyagok tekintetében újabb szabályokba botlunk. Hasított körmű kérődző állatot ehetnek a teve kivételével, de nem kérődzőt, mint pl. a sertés, tilos fogyasztaniuk. Nem ehetnek nyulat, pikkely és uszony nélküli tengeri állatokat sem, így a polipok, kagylók, szépiák, és a rákok is ki kell maradjanak az étrendjükből.

 

Marad azért még ennivaló, így az autentikus sólet füstölt marhaszegyből, és libacombból áll. Legalábbis hús szempontjából. Bab, mondanom sem kell, és hántolt árpa, népszerű nevén gersli. Létezik persze csicseriborsós sólet is, horribile dictú még krumpli is kerülhet bele, van aki a répát kockáztatja meg, országonként különböző.

 

Mivel a zsidó vallás előírásai rám nem vonatkoznak, és füstölt marhaszegyet, vagy füstölt libacombot vidéken nehéz beszerezni, az Auchan áruházban vett füstölt sertés szűzpecsenye adta chaud lit-em, csólentem füstös aromáját. Libacombom sem volt, de volt helyette 2 pár kacsa alsó-felső combom, és az Auchanben a marha lábszár volt akciós, ezért a szegyről is lemondtam. Amit főztem, ugyanolyan mint a sólet, csak teljesen más.

 

Hozzávalók:  1 kg szárazbab. 0,5 kg hántolt árpa, 2 pár kacsacomb, 1 kg marhalábszár, 30 dkg füstölt szűzpecsenye, 12 paraszti tojás, 2 fej vöröshagyma, 5 gerezd fokhagyma, 1 ek. vegeta, 2 ek. pirospaprika, 1 kk. csípős paprika, 1 mokkáskanál bors, 1 kiskanál őrölt babérlevél, 1 kiskanál kakukkfű, 1 kiskanál szárított zellerlevél.

 

Szeretem a méreteket, vannak ételek, amelyiknek az ízében az is benne van, hogy nagy adagban főttek. A hatodikon lakó lányok anyukája kitüntetett bizalmával és egy hatalmas, kb. 15 literes piros lábost kölcsönadott, amiben egyébként csak befőtteket szokott tartósítani, hőkezelni. A babot már péntek este beáztattam, így ha mindent egybeveszek, majdhogynem 3 napos főzés a sólet ára.

 

 

Szombaton még elkészítettem az aznapi ebédemet, egy kis káposztás hassét, a konyhában akkora felfordulás volt, hogy újabb szentségtörést követtem el, nem pároltam meg a hagymát és a fokhagymát olajon, hanem csak úgy, nyersen beleaprítottam a nagylábosba. Lehet, hogy most kiábrándultok belőlem talán leendő jövendőbelim is ezért veszítem el, de Isten látja bűnös lelkemet, nem volt erős hozzá, különben is a kacsacomb rengeteg zsírt ad,  a marha lábszáron is volt némi faggyú, gondoltam, majd utólag megpárolódik az a hagymácska a lábos és a sütő csendes magányában.

Az ős sóletbe csak só, bors, és pirospaprika kerülhet, én abban is variáltam, láttam babérleveles változatot, volt aki kakukkfűvel írta, én még rátettem egy lapáttal, és zellerlevél is került bele. Életmentő a bors, és egy kis csípőspaprika is, hogy ezt a sűrű, tartalmas ételt meg is tudjuk emészteni fél doboz Bilagit nélkül.

Beszórtam a gerslit, és összekevertem a cuccost, hogy homogén legyen majd a mű. A kacsacombok is ott terpeszkednek már, a szűzpecsenye darabjai szerényen meghúzódnak, a marha lábszár pedig még nem olvadt ki.

 

 

Ebben a lábosban meg lehetne fürödni, akkora!

 

 

Kiolvadt a marhalábszár, beleaprítottam, és a 12 tojás is héjastul, persze mosogatószeres szivaccsal való dörzsölgetés, és alapos mosás után, jobb a békesség. 34 forint volt a tojás darabja, de álomszépek, és nem broilercsirke tojta.

 

 

Innen már egy időutazás részesei leszünk, mert a vízzel feltöltött állapotot külön nem fotóztam le. A zsidó asszonyok felforrósított köveit a sütő minimum fokozatra való kapcsolásával helyettesítettem, és szombat délután 16 órakor betettem a sütőbe a lábost. Szerencse, hogy fiatalon fizikai munkás voltam, így izmaim maradékai is elegendőnek bizonyultak, hogy a jókora súlyt a sütőbe becsúsztassam.

 

Este 8 óra felé már nem csak az egész lakás, hanem a lépcsőház is sóletfelhőben úszott. Fedőm sajnos nem volt a láboshoz, de nem volt erőteljes a párolgás, ezért nem izgattam magam. Kinyitottam a konyhaablakot, bezártam a konyhaajtót, hogy az utcára szellőzzön, és a felettem lakók filmnézés közben azon gondolkozzanak, vajon ki főzhet ilyen mérhetetlenül finomat.

 

Másnap reggel egy kis vizet utánapótoltam, és dél körül már ehetőnek nyilvánítottam étkemet. Elég lett volna péntek este lefekvés előtt összekészíteni, de este már nem szeretek annyira dolgozni, és a sóletet túlfőzni nem lehet, minden perccel csak finomabb lesz. Így történt ez esetben is. gyönyörű kávébarna színe lett, sűrű krémes állagú a leve, a húsuk vajpuhák, a kacsacombokról buján leváltak a húsok, a csontok pőrén meredeztek az ég felé, a babok apró rugalmas párnácskák, a gerslik, mint pelyhek a szélben, a hagyma és fokhagyma darabok szétfőttek, egyéniségüket feladva feloldódtak a Mindenség nagy tengerében.

 

Az Index vallásfilozófiai fórumának résztvevői egy emberként drukkoltak, volt aki  hegyvidéki turistaházból internetezte, hogy lélekben mellettem, és főleg  a lábos mellett van, így aztán nagy dobpergés mellett és hurrázás közepette vasárnap 13 órakor, 21 órai főzés után elővettem a lábost, és szedtem magamnak.

 

 

Azt mondanom sem kell, hogy a kemény tojások a héjukon keresztül is bebarnultak egészen a közepéig. A zsír sem lett túl sok, mielőtt szedtem, felkavartam egy kicsit, hogy egyenletesen menjen a tányérba, így nem feküdte meg a gyomromat. Mintha a Vezúv megvilágosodott volna, és forró láva helyett sóletet adna ki magából, olyan ez a lábos, mint egy illatos csodakráter.

 

 

Ilyen közelről már az illatát is érzed, ha közel hajolsz a képernyőhöz. Parfümcégek, már könyörögnek, hogy forgalmazhassák az absztraktumot, de egyelőre nem engedek a pénzvilág csábításának, csak az élvezheti, akinek megfőzöm.

 

 

Félelmetesnek tűnik elsőre ez a hatalmas mennyiség, pláne húsvétkor, amikor mindenki főz, de megbirkóztam vele. A szembeszomszédasszony igazi Rák kompozícióval állított be, gyönyörű finom pasztell színekkel, így ő kapott legelsőnek, pontosabban a férje, akinek vitte, mert nagy sólet rajongó.

 

 

Így néz ki tányérban.

 

 

Persze nem csak egy tányérral ettem, majdnem három tányérnyi is volt a beküldött mennyiség.

 

 

A srég baloldali szomszédasszony örömmel fogadott egy tányérral. A felső szomszédasszonyom örömében majd kibújt a bőréből, mert a kedvence. Hazaértek a hatodikról is a lányok szülei, kilestem őket az ablakból, pont akkor vittem fel egy jó adagot, amikor felértek. Anita is felcsöngetett Lottival, kutyafuttában szedtem nekik egy edénybe mert lent várt az autóban a férje. Este nyolckor befutott Viktor fiam, vitt kettejüknek a párjával, meg a párja anyukájának is, azonkívül maradt egy adag Húsvét hétfőre és egy adagot lefagyasztottam a mélyhűtőbe. Remélem nem feledkeztem meg semmiről.

Szóval a fél város jóllakott, és mindez nem is kerül olyan sokba, főleg, amennyi örömet okozott.

Még az arcom is megszépült tőle, noha eddig is a nők bálványa voltam. A szám szélén egy kis fogkrém maradt, azt a fotózás után vettem észre.

 

 

Méltán viselhetem már a Nemzetek mesterszakácsa címet, és a hozzátartozó pólót, amit a fiaimtól kaptam karácsonyra.

 

 

 

 

VISSZA TOVÁBB