Örömlányok tésztája

 

 

Jól kezdődik mi? Nekem is egyből megakadt a szemem, hogy létezik ilyen étel. A receptet végigolvasva elgondolkozhat az ember, vajon mitől lett örömlányos ez a finom olasz kajcsi, mert bizony a ringlit nemigen tudtam összefüggésbe hozni az olasz örömlányokkal. Bár hozzá kell tennem, ezirányú tapasztalatokkal sem rendelkezem, ez a terület valahogy kiesett az életemből.

Na nem csigázom tovább az érdeklődéseteket, elárulom a nagy titkot, amire természetesen gondos analitikus gondolkodás és mély meditáció útján jöttem rá. A tészta egy farfalle nevű különös, mondjuk masnihoz, vagy pillangóhoz hasonló valami, és köztudott, hogy a pillangók csak úgy röpködnek virágról virágra, mint ahogy a „rossz” lányok, vagy az örömlányok is teszik, csak ők fiúról fiúra, illetve férfiről férfire. Na változtassunk is a témán, jöjjön, aminek jönnie kell!

 

Hozzávalók: 250 gr Farfalle tészta, Barilla márkájú, olivaolaj, 1 kis doboz (80g) ringli, 30 szem kapribogyó, 15 dkg olajbogyó, 2 gerizd fokhagyma, paradicsompüré (Passate di pommodoro), bazsalikom, bors, só, csípős pirospaprika.

 

Szerintem végtelenül egyszerű és nagyszerű étel, bár az ára kissé borsos, de megéri. Vegyünk egy fél doboz Barilla tésztát, és főzzük 10 percig sós vízben kis olajjal. Öntsük a mag nélküli olajbogyót az apróra vágott fokhagymával, és a kapribogyókkal az  olívaolajra, és kezdjük dinsztelni.  Már ekkor fenséges illatok csapják meg orrunkat. Vágó műsorában megdöbbenten láttam, hogy a kapribogyó szerintük nem termés, hanem bimbó. Igazságtalannak tartom, hogy a női játékost ilyen beugratós kérdéssel golyózták ki az 500.000-es kérdésnél.

 

Szóval, elkezdjük dinsztelni, nagyot szippantunk az illatokból, gyomornedveink már hosszú tömött sorokban gyülekeznek a hasunkban, és félrehúzzuk a gázról láboskánkat, mert hozzáadjuk a fűszereket. Bazsalikomot szórunk rá, ami az olasz ételek elmaradhatatlan kísérője, mondhatnám adjutánsa, csípős pirospaprikát, miatta kell félrehúznunk a lábost, hogy meg ne keseredjen, és őrölt borsot.

Múltkorjában a veszprémi piacon egy kofa néni felvilágosított, hogy a borsot a főzés legvégén, közvetlenül a tálalás előtt kell az ételhez adni, mert ha főzzük, csak a csípőssége marad meg, az aromái elpárolognak. Bizony, bizony értő emberek sétálnak közöttünk!

Ezután adjuk hozzá a paradicsompürét, melyből felfedeztem egy 350 gr-os Tetrapackos csomagolásút is, ami talán nem annyira natúr külsejű, de kisebb mérete miatt egy alkalomra elhasználható. Kis lángra tesszük a lábost, lefedjük, és szemezgetünk a tésztával, illetve előkészítjük borunkat és a ringlit.

A ringli kamaszkoromból onnan ismeretes, hogy sok borozóban láttam, ahol magában, borkorcsolyaként fogyasztották. Ma olyan drága, hogy szinte fűszerként funkcionál. Aranyos totya kis üvegben találtam 80gr-os, kapribogyóval töltött ringlit, azaz körbetekert szardíniát, ami fajlagosan a legolcsóbbnak számított.

Hogy a Barillásokat egy kis hájjal kenegessem, utólag vettem észre, hogy csak 10 perc főzési idő van a dobozra írva, a tészta prímán bírta a 15 perces főzést és ez idő alatt besűrűsödött a paradicsomos csodánk is. Tálalás előtt egy kicsivel hozzáadtam a ringliket, de a kommersz étolajat lecsöpögtettem róla, és amikor Ildi nem nézett oda, a macskának adtam. Nem vagyok híve a tészta lehűtésének, majd olajjal újramelegítésének, azonmód, forrón kiszedtük a tányérba, ráöntöttük az isteni szószt és némán ettünk. Csak egy-egy korty finom vörösbor kedvéért hagytuk abba. György Villa Selection Villányi cabernetet vettem méregdrágán, mert Ildit előtte valamivel megbántottam, és nagyvonalúsággal igyekeztem kiköszörülni a csorbát. Hát finom bor, de nem éri utol azt a Villányi kékoportót, amit a Match üzletben vettünk valamikor februárban. Az olasz konyha nem mumus, próbáljátok ki bátran, nagyszerű élmény!

 

VISSZA TOVÁBB