Eniessa álma

 

 

Úgy történt, hogy egy Eniessa nicknevű hölgy bekeveredett a topikomba az index vallás-filozófiai fórumán, és elkezdtünk „beszélgetni”. Kötetlen, természetes, rokonszenves személyiség, addig dicsérgette a főztjeimet, melyek fényképét belinkeltem, míg meghívtam magamhoz, és a meghívást el is fogadta.

Gondoltam, majd  a szokásos tésztás-zöldséges-húsos Pláza-kínaival kínálgatom, ami bár Pláza-kínai, de az ottaninál százszor finomabb, ahogy én készítem. Ahogy közeledett látogatásának napja, egyre világosabbá vált bennem, hogy  neki valami mást kell főznöm, főleg, hogy említette is, az ízek túlzott kavalkádját nem bírja. Így esett a választásom egy egyszerű, de finom ételre, ami egy ősi kínai recept Avi féle átdolgozása.

 

Hozzávalók:  3 db mandarin, 3 dl bor, 20-25 dkg pulykamell, 10 dkg mandula,2 evőkanál kristálycukor, egy kávéskanál szárított gyömbér, étolaj, szezámmagolaj,étkezési keményítő,  1 csésze rizs.

Odatesszük a rizst, egy csésze rizshez két csésze vizet számítunk. Amint forr, kislángra vesszük, és fedő alatt tovább főzzük. Ha elfőtt a víz róla, fedő alatt hagyva félrehúzzuk, és hagyjuk tovább párolódni, míg a többi étel elkészül.

Meghámozzuk, és apró gerezdjeire bontjuk a mandarint. (szükség esetén kínai mandarinkonzervvel is helyettesíthető) A héjas mandulát megtörjük, a mandulaszemeket fél - háromnegyed percre lobogó vízbe tesszük, majd lecsurgatjuk, és megszabadítjuk héjától. A megtisztított mandulát felaprítjuk, és egy kis tálba félretesszük. Hamar apró csíkokra vágjuk a pulykamellfilét. A legjobb a félfagyott, mert úgy nem nyeklik. Elővesszük a wok-ot, és a felaprított mandulát megpirítjuk forró olajban, majd ha szépen megbarnult, egy kis edényben félretesszük.

 

Olajat és szezámmagolajat rakunk a wokba, felforrósítjuk, és dobva-rázogatva hamar megsütjük-pároljuk benne a pulykamellszeletkéket a szárított gyömbér társaságában. Amikor még van a hús által engedett léből, megkínáljuk a kristálycukorral, és megvárjuk, míg megkaramellizálódik. Ha ez megtörtént, bátor mozdulattal, nem fukarkodva bort locsolunk rá, és annyi étkezési keményítőt, ami besűríti. Közben bedobjuk a mandaringerizdeket, és a kint várakozó pirított manduladarabkákat is, hogy ők se maradjanak ki a jóból, és amikor olyan jellegzetes kínais – nyákos félfolyós lett a szósz, már tálalhatjuk is.  Az étel elfogyasztása maradandó élmény, és ellenállhatatlan vágyat hagy maga után, ezért jó étvágyat nem is kell kívánni hozzá.

 

VISSZA TOVÁBB