La caccia di mello

 

 

Azaz kacsamell úgy, ahogy Avi Szardínia szigetén készítené. Gondtalan nyugdíjas napjaimat élvén napközben bekapcsolom a tévét és kattintgatok, és időnként a paprika tv. csatornájára tévedek. Megnéztem egy érdekes műsort melyben egy oda férjhezment magyar hölgy egy bibircsókos-szemüveges öreg olasz mamával készített birkát, és mivel birkahúsom nem volt, ellenben a Lidlben akciósan nevetséges 699 Ft-ért lehetett kapni egy kilós kacsamellet, ráadásul ún. zabos kacsamellet, tehát zabon hízlalt kacsa mellét, eldöntöttem, hogy kotorászok a Paprika tv-ben látott emlékeim között, kicsit átkomponálom, és máris megszületett a La caccia die mello, azaz kacsamell Avi módra.

Hozzávalók: 1 db zabos kacsamell (Lidl áruház), 3 dl olasz rosébor (Tetrapack Lidl áruház, 1,5 l/325 Ft) , 1,5 dl extra szűz olívaolaj, 1 cs. újhagyma, 1 kisebb póréhagyma, 1 nagyobb citrom, egy kiskanál Vegeta, bors, citromfű, majoránna, oregáno, petrezselyem, Fusilli száraztészta (Barilla márkájú).

 

Egy közepes fazékba beleöntjük az olíva  olajat, kerül, amibe kerül, Vénusz is finom, de ide extra szűz olíva kell. A kiengedett kacsamellet hüvelykujjnyi vastag kockákra vágjuk. (ha van birka, akkor azt ugyanígy) és az oliván kissé megpirítjuk. A kacsamellen vastag hájréteg van, így az olvadó kacsazsír és az oliva keverékében sül, pirul a husikánk. Ha kissé megpirult, öntsük rá a fűszereket, majorannát, oregánót, citromfüvet, petrezselymet és hagyjuk, hogy a forró olajban jól kiadják aromájukat, majd öntsük rá a  vegetát és az újhagymát, meg a pórét. Öntsük fel 2 dl borral, 1 dl maradjon még, ha pótolni kell, mert elpárolgott.

 

Facsarjuk ki a nagy citromot, vagy két kisebbet, és öntsük a levét a lábosba, majd amikor már közel a puhulás ideje, őröljünk rá borsot, ugyanis ha a végefelé tesszük bele, kevésbé megy el az aromája. Csodás, gusztusos, illatos szószban fürdenek a kacsamelldarabkák, közben tegyünk oda egy nagylábosban vizet forrni, öntsünk bele sót, és a dobozra írt időtartamig főzzük a Fusillit. Én nem szeretem az órát nézegetni, ezért időnként egy darabot kihalásztam, és amikor már megfelelőnek tartottam, leszűrtem, merőkanállal megborítottam a finom szószos kacsamellel, egy-egy adagot felvittem Tecának és Sanyinak, majd mivel meghívtak, hogy velük egyet egyek, felvittem a saját adagomat is, és fenséges vacsorában volt részünk. Nem kellett repülőjegy, elhoztuk Szardínia ízeit Magyarországra, egy ötödik emeleti panellakásba, és még csak különleges fűszerek sem kellettek, csak egy kis vállalkozókedv és fantázia. Aki a végén a tányérban maradó szaftot is kiszürcsöli, bizton számíthat rá, hogy másnap reggelig, de talán még délig sem lesz éhes!

 

VISSZA TOVÁBB