Vaddisznóragu

 

 

Kisebbik fiam ismeretségében akadt egy forrás, ahonnan kiváló minőségű vaddisznóhúst sikerült beszerezni. Nagyobbik fiammal egy időben ünnepeljük születésnapunkat, mert csak pár nap az eltérés köztünk. Beszerzett nekem egy szép fenyő ebédlőasztalt 4 székkel, amit jó két óra alatt szereltünk össze kis darabokból, ezalatt rotyogott a lábosban halkan a vaddisznóragu.

Hozzávalók: 1 kg vaddisznócomb, 1 fej hagyma, 1 kiskanál só, 1 kiskanál őrölt kömény, 1 púpos kiskanál kakukkfű, 1 kiskanál bors, fél kiskanál rozmaring, fél kiskanál zsálya, 1 kiskanál bazsalikom,1 kiskanál őrölt őrölt szegfűbors, 1 kiskanál őrölt őrölt ánizs, 1 kiskanál őrölt borókabogyó, 1 dl olívaolajjal dúsított étolaj, 4 dl vörösbor, 2 narancs kifacsart leve, 10 dkg szárított áfonya, Barilla márkájú fusilli tészta, pár szem szőlő.

 

Az áfonyát a Lidl-ben pillantottam meg, egyből tudtam, hogy ma vaddisznóragu lesz, a szőlő ihlete is ott jött. Kivettem a mélyhűtőből az 1 kg csodás sovány, gyönyörű sötétbordó vaddisznócombot. Kiengedés után kínai hentesbárdommal kockára vágtam, de még előtte, jut eszembe, első lépésként lereszeltem egy szép fej vöröshagymát aprólyuku reszelőn, lehet lila hagyma is, talán még jobb is bele, majd 3 szál répát reszeltem le. Olajat öntöttem a lábosba, rá a hagymát és a répát, meg fűszereket, kislángon elkezdtem dinsztelni, és ez alatt aprítottam a húst. Amikor kész voltam az aprítással, elkevertem, és felöntöttem a vörösborral, és fájó szívvel, de vízzel is, mert kellett a levéhez, és nem akartam egy egész üveg jó minőségű vörösbort elhasználni.

Kislángon rotyogott a ragu a maga csendességében, a reszelt répa és a hagyma szépen krémessé tette a szósz állagát, és kb. félóránként kavartam meg, hogy ne égjen oda, kell egy kis mozgatás az ételnek, ne álljon mereven a lábosban, amíg fő. Vagy megforgatjuk, megrázzuk a lábost, vagy fakanállal kavargatunk.

Fontos infó, talán már írtam, hogy a borsot, a fűszerek királynőjét csak a végén adjuk hozzá, hogy az aromája megmaradjon, ne csak a csípőssége érvényesüljön. Az utolsó félórában hozzáadtam két narancs kifacsart levét és a szárított áfonyát. Érdekes, hogy terveimben tejszínnel adtam volna meg az utolsó hangzatot, és ez valahogy kiment a fejemből, rátok bízom, hogy azzal, vagy anélkül szeretitek. Fusilli tiszta  szépen kifőtt, kiszedtem a tányérra, megborítottam a vaddisznóraguval, és pár szem szőlővel díszítettem, ami jól harmonizált a vacsorához. Csak úgy hűmmögtünk közben, aztán befutott Viki barátnője, mivel vacsora után volt, éthordóban csomagoltam neki másnapra egy adagot, aztán Vikinek is, nehogy éhen vesszen szegény gyerek, és még nekem is maradt egy adag másnapra.

 

Gyerekek, azt mondom, ezt nem szabad kihagyni, nem csak pörköltből áll a világ, raguként is izgalmas, sőt érdekesebb, pikánsabb a vadhús. Jóóóóóóóóóóóóétvááááágyat!

 

 

VISSZA TOVÁBB