Pitnájszti kecmec

 

 

Bajban voltam a névadással, de azért megoldottam, mint mindig. A rendszerváltást megelőző erjedés éveiben úgy alakult, hogy egy külföldi-magyar kft-nél lettem kereskedelmi igazgató. Rögtön külföldi hivatalos út is lett az állásból, Bulgáriába, Szófiába mentem tárgyalni. Velem jött a cég gazdasági igazgatója is, akinek helyben rokonai voltak, és ők kínáltak meg valami hihetetlenül pikáns csemegével. Nem nézett ki vadítóan, krémféle szabálytalan formájú valami volt, talán zsírpapírba volt csomagolva, de az ízét sosem felejtem el. Hálát adok a Jóistennek, hogy ilyen jó a memóriám, és emlékezetből fel tudtam idézni közel 20 év múltán az ízét, és valahogy sikerült az összetételt is. Lehet, hogy tévedtem, és egy kicsit átkomponáltam, annál jobb, mert ez így jó, ahogy van. Jó? Mit beszélek? Csoda! Bulgárul a tizenöt pitnájszti, a desszert bulgár neve nem jutott eszembe, így kapta a keresztségben tőlem a pitnájszti kecmec nevet.

 

Hozzávalók: 1 cs. bryndza (vagy 15 dkg juhtúró, esetleg gomolya), 1 gerizd fokhagyma, 1 púpos evőkanál méz, fél marék dió.  

 

Bryndzát a Spar üzletben lehet kapni, ma kifogtam egy Szuper Szombatot, így 30% engedménnyel 194 Ft volt egy csomag. Rögtön kettőt is vettem, doppel hält besser, mondja a német a dupla jobban tart. Persze a dupla sem, mert az ember nem tudja megállni, hogy kedves szomszédjainak el ne dicsekedjen az ínyenceknek való csemegével. Ma két csomag Bryndzával indítottam egy kis tálban, majd egy termetes gerizd fokhagymát megpucoltam, és átpréseltem a kinyomón. Azért csak egyet, mert ez kettőt is kitett.

 

Van a piacról finom répce mézem, ez olyan kellemes vajszínű, majdnem bézs, harmonizál a bryndza szinével, ezért ezt használom, egy jó púpos evőkanállal adtam hozzá. Kikevertem finom krémes állagúra, majd hozzáadtam a durvára tört diót. Nem árt egy napig állni hagyni, persze ember is kell hozzá, aki megállja, hogy ne egye meg addig. Ezért is célszerű két bryndzából készíteni rögtön. Egy nap alatt már jobban összeérnek az ízek, a sós és egyhén csípős, savanykás a bryndzából, a fűszeres a fokhagymából, az édes a mézből, és az olajos a dióból. Gyerekek, valami csoda, és lehet még fokozni, van galagonyaméz, létezik levendulaméz, sőt kakukkfűmézet is vettem már a piacon.

Jutkának a felső szomszédasszonyomnak uborkaszeletekkel körítve vittem fel, vasárnap délutánra jobbat el sem tudok képzelni, hisz olyankor kell az embernek leginkább a vigasz, hisz akkor már előtte meredezik a hétfői munkakezdés réme. Annál szörnyűbb pedig nincs is, hogy az ember elrontja magának azt az időt is, amit elvileg boldog nyugalomban tölthetne. Amíg dolgoztam, minden vasárnap délutántól már fél lábbal a munkahelyen voltam.

Ezért most ti lazítsatok, ne aggódjatok a holnapért, a holnap majd aggódik magáért, elég a mának a mai nap baja, ezt tanította a Mester, és egyetek finom pitnájszti kecmecet! 

Pusszantás mindenkinek!

 

 


 

 

VISSZA TOVÁBB