Kiflikoch

 

Igazi monarchiabeli étel, mint a grenadír mars (krumplis tészta), káposztás cvekedli (káposztás tészta), és társai. Rakott kifliként is találkoztam már vele receptkönyvben, mert a koch végződés a magyar nyelvnek idegen, nehezen kiejthető. A legritkább, hogy valaki helyesen ejti ki, vagy kiflikó-nak, vagy kiflikók-nak, kiflikok-nak mondják. Gyermekkori kedvencem, születésnapra két ételt kértem, krumplipüré, kiflikó, mondtam, amint beszélni tudtam.

Nagyszerű második fogás gulyás, becsinált leves, vagy főzelék után, de sok ínyencnek fut össze a nyál a szájában, amikor megpendítem, hogy majdnem finomabb másnap reggel a jénaiból az ezüstpapírt felhajtva a tejeskávé mellé kicsipegetni a finomabbnál-finomabb darabkákat. Kiválósága abban rejlik, hogy nem homogén, mint egy puding, hanem a hozzávalók sztohasztikus keveredéséből adódóan nincs az ételnek két olyan pontja, darabja, falatja, mely azonos ízkombinációt adna. Mielőtt elsírom magam, hogy tegnap este az utolsó darabok is elfogytak, ímé a recept.

 

Hozzávalók: 6 db kifli, 2,5 dl tej, 2 db tojás, 1 csomag vanillincukor, 5 dkg mazsola, 5 dkg dió, 5 dkg mák, 5 dkg baracklekvár, 5 dkg eper, vagy szilvalekvár, 1 kávéskanálnyi vaj. (csorgó  nyál, már elnézést, mert ezt az ételt ihlettel, mohósággal, dévaj kéjvággyal, életörömre nyitottsággal kell elkészíteni, hogy kellően finom legyen)

 A kifliket kisujjnyi vastagságúra szeleteljük. Jó a száraz kifli is, legfeljebb egy kicsit porlik, és persze a kiflik nedvességtartalmától függ a szükséges tej mennyisége is. A 2,5 dl tej friss kiflire vonatkozik. Kenjünk ki egy méretes jénai tálat vajjal, majd rakjunk le egy réteg kifliszeletet az aljára. Verjük fel a két tojást a vanillincukorral, és adjuk hozzá apránként a tejet. Az öntettel locsoljuk meg óvatosan a lerakott első réteget, úgy hogy ne tocsogjon, de ne is maradjon száraz kiflirész. Szórjuk meg egy kis mazsolával, diótörettel, és tegyünk ide-oda egy kis baracklekvárt. Tegyük fölé a második réteget, locsoljuk meg, majd szórjuk meg mazsolával, mákkal, és kínáljuk meg az eper, vagy szilvalekvárral. A legfelső réteg kapja a maradék tejes öntetet, és ekkor már nincs más dolgunk, mint előmelegített sütőbe tenni, és közepes-kis lángon sütni. Amikor a sütő 4-5 méteres közelségében már intenzíven csorog a nyálunk és mohón nyeldekeljük a kiflikoch mással össze nem téveszthető egyedi illatát, és lelki szemeinkkel látjuk, hogy a fedő réteg megpirult, vegyük ki a sütőből, és álljunk neki, együnk belőle mérték nélkül!

Ha minden jól sikerült, a fedő réteg megpirult, alatta minden átgőzölődött, és az ízek az étel minden falatjában egyedien vegyülnek egymással. Ha nagyon nagy adagot készítettünk, és nem fogyott el, éjszakára tegyük ezüstpapírral lefedve hűtőbe, és másnap a jénai aljára kevés vizet locsolva, ezüstpapírral lefedve melegítsük! Mikróban kiszárad, ízét veszti, vállaljuk az ízélményért a macerásabb újramelegítést. És persze hidegen is finom, akár reggel, kávéhoz, akár éjszaka éhségre ébredve, mert az ízek így is érvényesülnek ebben a csodálatos kompozícióban.

 

 

 

VISSZA TOVÁBB