Edesz száványú hál

 

Aki már járt kínai étteremben, tudja miért adtam ezt a nevet az ételnek, ferdeszemű barátaink bizonyos magyar betűkkel nem birkóznak meg. Luján barátom a 16 fogásos vacsora után elővette a kínai rizspálinkát, valahonnan elővarázsolt egy csomag Marlborot, és azt mondta, szigoleto lehet, azaz cigarettázni is lehet. Imádtam, ahogy magyarul beszélt, én sem magyar magyart használtam vele, hanem az ő keverék nyelvét, és így aztán mindent megértett. Sokat főztünk együtt, sok ételt tanultam tőle, a kínai ételek filozófiáját, phijszi-phijszi, ezt gyakran mondta, nem tett semmiből sem sokat soha az ételbe. Legnagyobb sikerélményem volt, amikor nálam lakott egy hétig,  vendégeim jöttek, és a konyhaajtóban állva figyelte, ahogy 12 fogásos kínai ebédet állítok össze. Ebből a menűsorból választottam ki ma estére az édes-savanyú halat, ami ízletes, könnyű, és laktató étel.

Hozzávalók: 20 dkg tengeri hal (jelen esetben nyelvhal), 3 dl étolaj, 1 pohár jázminrizs, 3 gerezd fokhagyma, 2 tojás, 2 dl tej, liszt, só, fahéj, sütőpor, 0,5 l paradicsom passata, 3 kanál baracklekvár, 2 evőkanál pirított szezámmagolaj, 1 ü bambuszrügy, 1 kaliforniai paprika, 2 db ecetes uborka, almaecet, kristálycukor, étkezési keményítő.

 

Első lépésben a tengeri halat felengedtetjük, kiolvasztjuk, majd hüvelykujjnyi darabokra vágjuk, és egy szűrőbe tesszük hogy lecsöpögjön a leve. Amíg a hal lecsöpög, elkészítjük a sűrű palacsintatésztáját, amiben megsütjük. 2 tojást felverünk, felöntjük tejjel, liszttel jó sűrűre besűrítjük, megsózzuk, szórunk bele fahéjt, sütőport, hogy a tészta jól megvastagodjon, és elkeverjük, majd pihenni hagyjuk, ezalatt a tészta még kicsit sűrűsödik.

 

Egy teflon lábosba öntünk egy kis szezámmagolajat, felhevítjük, beleöntjük a bambuszrügybefőttet, és a kockára, vagy csíkra vágott kaliforniai paprikát, és a 3 felszeletelt ecetes uborkát.  Ha kicsit megpárolódtak, felöntjük a paradicsom passataval, amikor forr, kislángon főzzük 5 percig, hogy a zöldség még ropogós maradjon. Belekeverünk 2-3 evőkanál baracklekvárt, ízlés szerinti mennyiségű kristálycukrot, ha a baracklekvár nem édes, és almaecettel megpróbáljuk beállítani az egyensúlyt az édes és a savanyú ízek között. Egy nagyon pici sót is elbír, csak hogy még jobban kihozza az édeset a savanyúval szemben. Ügyeskedni kell, mert sem a túl édes, sem a túl savanyú mártás nem jó, nem az igazi.

Végül 2-3 evőkanál étkezési keményítőt hideg vízzel elkeverünk, felöntjük vele a mártásunkat és kislángon lassan besűrítjük.

Oda tesszük a rizst, egy pohár rizs, két pohár vízzel, kislábosban fedő alatt.  Só nem jár, a kínaiak sótlanul eszik a rizst, és mi most kínaiak vagyunk. Amikor forr a rizsen a víz, kislángra tesszük, és amikor elfőtt a leve és bekráteresedett a felülete, elzárjuk a gázt, és hagyjuk, hogy saját gőzében puhuljon, ettől lesz ragadós, és így tudjuk pálcikával enni.

Elővesszük a wok-ot, a legnagyobb gázrózsára tesszük nagylángon, 2-3 ujjnyi magasságig felöntjük olajjal, és a haldarabkákat, meg aki kedveli a pikáns dolgokat, a fokhagymagerezdeket a tésztába mártva a forró olajban kisütjük.

 

A rizst egy kínai rizstálba tömjük, ráteszünk egy megfordított lapostányért, majd a kettőt összeszorítva visszafordítjuk, levesszük a kínai rizstálat és szép félgömbformát kapunk a rizsből. Körbepakoljuk ízlésesen a haldarabokkal, meglocsoljuk az édes-savanyú mártásunkkal, és máris beindulhat a nyálképződés, mert egyszerűen isteni ez a kaja. Most a végén elárulom, az édes-savanyú mártást meg lehet vásárolni a Lidlben is, de dolgozzon bennetek a becsvágy, és ne nyugodjatok, míg nem tudtok annál jobbat házilag készíteni. Az összetevőivel is lehet variálni, ha nincs bambuszrügy, jó az ananász, vagy aszalt kajszibarack, még aszalt szilva is belefér, mindig azt, ami épp otthon van, nem kell merev sémákba beleszorítani magunkat. Jóétfágyát  , vagy ahogy kínaiul hangzik jüeng-zsin!

 

 

Palacsintatésztában kisütve autentikus, de a panírhoz húz az európai szív.

 

 

 

 

 

 

 

Palacsintatésztában még gyakorolnom kell

 

 

VISSZA TOVÁBB