Thermopülei saláta görög dióskenyérrel

 

 

Hát gyerekek, ez már teljesen a gasztronómiai médiumitásom jegyében született kompozíció. Még csak nem is gondolkoztam rajta, egyik reggel, ahogy kezdtem magamhoz térni az éjjel kábulatából, egy szemvillanás alatt fejembe ötlött, hogy thermophülei saláta, és az ízét is már éreztem előre a számban, tudtam, hogy nagyon finom lesz. Pár hete Anitával vettünk az Auchanben gyönyörű salátababot, ráadásul még olcsón is. Van itthon tavalyról egy üveg eregeti görög extraszűz olívaolajam, olajbogyót tegna vettem aranyáron a Sparban, de nem volt lelkierőm a Lidl-ig elmenni, egy hamad kígyóubi, három pici paradicsom volt itthon, és pénteken álomszép újhagymát vettem a piacon, amit a kofanéni csemege hagymának becézett, hogy jobban el tudja adni. Hiába a marketing már földműveseink életében is teret nyert, hehehe. A szardínia kicsit később jött, mintegy kiegészítésül, de vele lett teljes a kajcsi.

Hozzávalók: 20 dkg tarka salátabab, 10 dkg fekete olajbogyó, 1 cs. újhagyma, 3 db paradicsom, 1/3 db kígyóubi, só, cukor, citrom, oregánó, majoranna, tárkony, tarkabors, szardínia, olívaolaj.

 

A főzés lényeges, mert a babot nem egyszerű főzni. Nagy ravaszul különválogattam a sötét és a fehér szemeket, mert a főzővízben besötétednek a fehér szemek is. Két jénaiba tettem őket, miután éjjel be voltak áztatva, és a sütőben a legkisebb lángon főttek, ahogy a sóletet szoktuk, de nem olyan sokáig, mert a salátabab hál'Istennek puha, nem kell időtlen időkig főzni. Leszűrtem a végén a babot, beleöntöttem egy jénai tálba, beleaprítottam kis kockákra a paradicsomot és az uborkát, meg az újhagymát és beleöntöttem az olajbogyót is.

 

Só, (bár bevallom most vegetát használtam, ahhoz volt kedvem) cukor (a féltve őrzött nádcukorból használtam, így mulat egy magyar úr) oregánó, majoranna, tárkony, mind a három fűszer kedvelt társalkodónője a babnak, tarkabors, a fűszerek királynője, egy negyed citromot ráfacsartam, egy kis vizet, hogy legyen leve, és feloldódjon abban a cukor és a só, majd rápakoltam a gyönyörűséges jugó (bocsánat már horvát) szardíniát és meglocsoltam aranyló olívaolajjal. Óvatosan kevertem össze, hagytam egy picit állni, hogy összeérjenek az ízek, és a görög dióskenyérrel befalatoztam, még a felső szomszédasszonyomnak is jutott belőle kóstoló.

 

Hát gyerekek mennyei volt, abban a pillanatban vérré vált, ahogy lenyeltem, már ezért érdemes volt megszületni, ne hagyjátok ki! Jóóóóóóóóóóóóóóóétvágyat!

 

 

 

 

 

 

 

Itt meg jobban látszik a fincsi dióskenyér!

 

 

 

VISSZA TOVÁBB