Dolmavesz

 

 

A dolmadesz vagy dolmades Görögország, tiszteletbeli hazám egyik legismertebb eledele. Szőlőlevélbe tekert rizseshús fűszerekkel, citromos lében megfőzve.  Felső szomszédasszonyommal már régebben kitárgyaltunk közös vonzódásunkat a Hellén kultúra és életmód iránt, és ekkor szóba hoztam, hogy jó lenne dolmadeszt készíteni, csak honnan szerezze hozzá olyan szőlőlevelet, amit nem permeteztek. Bölcsen hallgattam arról, hogy lehet azt időnként befőttesüvegben is kapni, csak éppen aranyáron, és nincs kedvem 6-700 Ft-ot kiadni 6-8 feltehetően tartósítószerrel kezelt szőlőlevélért, bármennyire is a szívem csücske Görögország.

 

Kiderült, hogy Isten útjai kiismerhetetlenek, mert a nővérének pont olyan szőlője van, amit csak a madarak permeteznek, ha rápottyantanak röptükben, vegyszert sosem látott, és szívesen hoz belőle nekem. Meg is hozta a szőlőleveleket, azonban beütött egy csavar, mert olyan nagy beszögellések voltak a levél profiljában, hogy abba jószerivel három rizsszemet lehetett volna belekényszeríteni, azt is csak a processzorgyártás nanotechnológiája segítségével. Igen ám, de Arany Viktoron nem fog ki egy helyzet sem, és a dolmadeszből lett dolmavesz, ahogy majd mindjárt meglátjátok.  Kicsit átdolgoztam az egészet, egy görög háziasszony biztos nagyot nézne és csóválná a fejét, de az ízvilág benne van,  és különben is, ahogy Lajos bá mondta a koporsóüzemben, vakuljon meg, aki hibát talál benne.

 

Hozzávalók: 0,7 kg sertés lapocka, 12 db permetmentes szőlőlevél, 2 evőkanál tej, 1 kiskanál őrölt rozmaring, 1 kiskanál őrölt oregánó, 1 kiskanál iráni tárkony, 1 kiskanál só,  1 cirom, rizs, kaliforniai paprika, újhagyma, kígyóuborka.

 

Mielőtt valaki felszisszenne az íráni tárkonyon, csak semmi izgalom, nem flancolásból írtam. Nagyobbik fiam a Metró áruházban járt, a nagykiszerelésű fűszereket ott szokta beszerezni nekem, és a csavaros műanyagüvegben hozott Kotányi tárkony származási országaként Irán volt feltüntetve. Ennél csak az volt meglepőbb, hogy sem illata, sem íze nem emlékezetett az eddig megszokott tárkonyra, ezért az első adandó alkalommal kipróbáltam, naná.

 

Tehát fogtam a kisebbik jénai tálacskámat és 6 db szőlőlevéllel szépen kibéleltem alul, majd egy másik tálban a jó nagy darabokra vágott lapockadarabokat beleforgattam sóba, rozmaringba, oregánóba és a tárkonyba. Bepakoltam őket szépen a kis bélelt, összkomfortos lakásukba, és csurgattam rájuk egy pici tejet. Ezt valamelyik külföldi adón láttam, báránycomb darabkákat, vagy báránylapocka-darabokat sütöttek így egy jénaiban sóban megforgatva, tejjel felöntve és egy rozmaringággal a tetején.

Most, ahogy utólag leírom, egy kis kaprot is tehettem volna bele, nektek még nem késő, hallgassatok mindig a  szívetekre, és ha nem tetszenek az ötleteim, csak komponáljátok bátran át őket, ne hezitáljatok egy percig sem. 

Befedtem a mennyezetet a husik szobájában, 4 sarokkőnek egy egy citromgerezdet tettem, amitől egy kicsit összeugrott a sütés alatt a tej, talán jobb lett volna a végén beletenni, amikor már elpárolgott a tej, de ez legyen a legnagyobb gond életünkben. Jó másfél órát sült a sütőben, még a hús is eresztett levet, a lapocka nem olyan száraz, mint a comb, a tej, meg a szőlőlevelek, és ebben a csodás szaftban és a nemes fűszerek társaságában párolódott meg a hús.

Gyorsan odatettem egy csésze rizst két csésze vízzel, és amikor megfőtt, egy lábosban olívaolajon megkapattam a kaliforniai paprika, újhagyma, és kígyóuborka darabokat, és az újdonság varázsától elbűvölve még az iráni tárkonyból is szórtam rá, majd összekevertem a rizzsel, és kínai rizsestállal félgömbbé formáltam. Nem nagy ügy, megtömi az ember a tálat, rászorítja a tányért fejjel lefelé, majd a kettőt egybeszorítva gyorsan megfordítja, a rizsestálkát az ember megkocogtatja egy kicsit és máris itt a csodás forma a csodás tartalomhoz.

 

 

A gyönyörűséges szőlőlevelek

 

 

 

 

Beköltözés az összkomfortos lakásba.

 

 

 

 

 

Tejcit kaptak, hogy édes álmuk legyen.

 

 

 

A ház befedve és a 4 sarokkő a helyén.

 

 

 

 

 

Most ugrik a majom a vízbe.

 

 

 

 

 

 

Hú, micsoda ízek, zamatok, aromák!

 

 

 

 

Tálalva!

 

 

 

 

VISSZA TOVÁBB