Dolmária

 

 

Na nehogy már Dolmavesz2 legyen egy kaja neve, az túl snassz lenne, nem igaz ? Egyébként is ez egy költemény, nem is költemény egy óda, egy ária, félve merem csak leírni, olyan nagy kincs. Nem hétköznapi körülmények között született. Felső szomszédasszonyom egyik nap jól kiszúrt velem. Telefonon beszéltünk, és nagyon kedvesen, hosszasan köszönte a főztjeimet, és kifejtette, mennyi szeretet és energia megy fel azokban a kajákban, amiket rövid csöngetést, vagy kopogást követően beadok neki. Igen ám, ez rendjén lenne, azonban engem borzasztóan inspirál az elismerés, este fél 11 körül ledőltem az ágyba, és nem tudtam elaludni, hanem hajnali egyig főztem fejben. Ezerféle ételt tízezerféle módon megvariálva, így elkészítve, úgy elkészítve, ezt a fűszert kihagyva, abból egy kicsit többet bele, megint átkombinálva, mindig újra és újrakezdve. Ha lett volna energiám, és gyorsan tudtam volna ütni a billentyűzetet, több tucat receptet tudtam volna megírni, de hát az én koromban éjszaka már aludni kell, nem vagyok nyeretlen kétéves csikó, hogy meg sem kottyan az éjszakázás.

 

Így aztán tréfásan panaszt tettem szomszédasszonyomnak, amikor kedves nővére nála tartózkodott, aki - Isten tartsa meg a jó szokását - ismét natúr, zsenge szőlőlevelekkel ajándékozott meg. Anita megint kicsalt az Auchan áruházba, ahol egy gyönyörű szelet marha hosszú felsál kacsingatott felém mai csomagolással frissen, üdén kívánatosan. 1849 Ft kilója, de egyszer élünk, 943 Ft volt az álomszép darab és nem is használtam el az egészet, valamennyit felcsíkoztam egy jövendő kínaihoz, és ilyen körülmények között, mondhatni szerencsés csillagzat alatt született a Dolmária, Avi legújabb áriája. Hiába, túlléptem a költészeten és már zeneszerző is leszek. Na nézzük azt a rövidke kis listát.

 

Hozzávalók: 30 dkg marha hosszú felsál, 2 fej vöröshagyma, 30 dkg rizs, 1 fej fokhagyma, 1 citrom, 1 evőkanál Vegeta, 1 evőkanál mazsola, 1 kiskanál méz, 3 evőkanál extra szűz olívaolaj, 2 evőkanál Modenai balzsamecet, fenyőmag, kapor, borsmenta, bazsalikom, majoránna, zsálya, levendula, szerecsendió, édeskömény, római kömény, görögszénalevél, bors. (alternatív fűszerek fahéj, kakukkfű, oregánó)

 

Hát gyerekek jó kis lista lett, de nem tehetek róla, megszállt az ihlet, elég volt mindezt leírni főzés közben, hogy ki ne menjen a fejemből. Azzal indítottam, hogy a felsált először vékony, 4-5 mm-es szeletekre, majd 4-5 mm-es csíkokra, végül 4-5 mm-es kockácskákra vágtam. Felaprítottam a két hagymát, a lábosba tettem, és rászórtam a rizst, sima B rizs, semmi cicó, rátettem a fűszereket is, majd meglocsoltam bőven olívaolajjal.

 

Alágyújtottam, kicsit megpároltam, összeráztam, kapott egy kis Modenai balzsamecetet,  a rizs persze rohamtempóban szívja fel az olajat és az összes folyadékot, vigyázni kell, hogy oda ne süljön valami az edény aljára, öntöttem rá egy kis vizet, lehetett volna az a víz bor, de azt mondtam, amíg rokkantnyugdíjas vagyok, nem fogok borban rizst főzni, az már túlzás lenne, így is már a dőreség határát súrolom ezekkel a hedonista, Dionüszoszi lakomákkal. 

 

Kibéleltem a jóságos szőlevelekkel a jénaimat, belepakoltam a rizzsel, hagymával, fűszerekkel, miegyébbel elkevert húst, a fokhagyma felét kipréseltem, a másik felét gerezdenként dugdoztam ide-oda, hogy evés közben legyen mindig egy kis meglepetés, és egy pillanatnyi ihlet hatására egy kiskanál mézet is tettem rá, miután a citrom levével meglocsoltam a kis házikó szorgos lakosságát. Feltettem a tetőt, a fedőleveleket és felöntöttem annyi vízzel, hogy épp ellepje, mert a rizs sok folyadékot vesz fel a sütőben. Ezek után már csak oda kellett tenni, mert a pirított fenyőmag csak tálaláskor kerül majd a tetejére.

 

A drága húsoknak mindig kevesebb idő kell, egy jó másfél óra bőven elég neki, ha közben elfogyott víz, pótoljuk. Alternatív fűszereket azért írtam, mert mindenki átvariálhatja ízlése szerint ezt a kaját is, 4-5 fűszert ki lehet cserélni, vagy ki hagyni egy párat, és párat kicserélni, kinek, hogy van kedve. Kétszer ne főzzük ugyanazt, ha az ember nyári szezonban mondjuk 3-szor készít Dolmáriát, akkor mindig másképp tudja elkészíteni és nem unalmas a dolog, mindig van benne meglepetés.

 

 

A házikó a lakossággal

 

 

 

 

 

Citrom bácsi négyfelé nyújtózva, és a fokhagyma dugványok.

 

 

 

 

 

Kapuzárás és elárasztás után. Aki bújt, aki nem, megyek.

 

 

 

 

 

 

Bálabontás

 

 

 

 

Feltárul a titok.

 

 

 

 

 

 

Elképesztően finom lett. A fokhagyma és a mazsola, a hús, a fűszerek így együtt... Lányos zavaromban el is feledkeztem a fenyőmagról... Természetesen a szőlőleveleket is meg lehet enni a szára kivételével.  Kellett a bőséges olaj a sovány felsálhoz, darált hússal még jobb, lett légyen tarja, lapocka, comb, sertés, bárány, marha, vagy ezek keveréke, de még csirkecombot is beleapríthatunk, ha van türelmünk lefarigcsálni. Feltétlen próbáljátok ki, nem olyan bonyolult, mint amilyennek látszik. Levezetésnek rebarbara kompótot ittam, hogy az ízek csatáját a nyelvemen és az ínyemen csillapítsam, leírása mindjárt következik.

 

 

VISSZA TOVÁBB