Réti tobzódás

 

 

Kibattyogtam a piacra, vettem ezt-azt, aztán a mágnes húzott hátra a piac végére, ahol a gombások pultjai vannak. Gyönyörű volt a kínálat, közben én már egészen más ételeket terveztem, ahhoz vettem hozzávalót is, de olyan gombákat pillantottam meg, amelyeknek nem tudtam ellenállni. Kis kitérőként a gombát vagy nagyon szeretik, vagy utálják, a gomba analógiája az élősködés, tehát aki nem eszi meg, annak a Mindenség egy princípiumával gondja van.  Nekem hál'Istennek nincs gondom, szívesen adok, és el is tudok fogadni, így a gombát is jóízűen eszem. Millió módon el lehet készíteni, de én most lecsósan álmodtam meg, főleg, hogy szép paradicsomot és paprikát is vettem a piacon. A termesztett és a szabadon termő gomba között ég és föld a különbség, amikor odaértem a gombás standhoz, lehajoltam, amennyire tudtam és magam felé hajtottam a levegőt. Mondtam is a hölgynek, hogy érzem a rét illatát, mintha ott lennék.

 

A szegfűgomba egy vékonyszárú aprócska kis gomba, olyan réteken, mezőkön terem, ahol vagy tehenek, vagy birkák legelésznek, és gyakran potyogtatnak. Akit az ilyesmi zavar, az egyben lemond a finom ízről, aromákról, illatokról, amit a mezei gomba ad. Főként eső után szinte tengernyi szegfűgomba nő, persze aki ismeri a helyeket, rögtön siet is ki, mert a jó íze miatt nagyon kelendő, egy nagy joghurtospohárért 400 Ft-ot fizettem, és jó ha meg volt a 20 dkg, csak azért kerekítettem fölfelé magamban, mert az árus néni is szimpatikus volt. A szegfűgombából mennyei gombás tojást lehet készíteni, gombapörköltnek sem kutya, de mit tegyek, ha nekem az a karmám, hogy lecsósan készítsem el?

 

Bevásároltam a piacon, beszívtam magamba a rét illatát, tervezgettem a lecsós gombát, mert még az "átkosban" hivatalos kiküldetésben voltam az akkori Csehszlovákiában a határtól nem messze, és az első étteremben ettem valami gombás ételt. Hogy resztelt máj volt, vagy pacal, esetleg pörkölt gombával, arra már nem emlékszem, csak az maradt meg bennem, hogy nálunk másutt készítik. Ezért valami húsféle is kívánkozott az érzéki rajcsúrhoz, amit elkényeztetett ínyemnek rendeztem. Nem volt kedvem hosszan főzicskélni, ezért felmértem fejben a mélyhűtő tartalmát, és úgy ítéltem a finom csülökpörköltöm prímán harmonizálna ebben a kompozícióban.

 

Hozzávalók: 20 dkg szegfűgomba, 30 dkg réti champion, 3 db paradicsom, 3 db paprika, 1 db vöröshagyma, pirospaprika, bors, olaj, zsír, vagy ghi, 1 adag kész csülökpörkölt a mélyhűtőből.

 

Egy kanál jó kis libazsírral indítottam, azon pároltam meg a hagymát, pirospaprika, bors, só, némi vizenyő, és a megmosott szegfűgombát és a réti championt ráaprítottam. Paradicsom, zöldpaprika, és már más dolgom nem is volt, mint a fedőt rátenni, és időnként megkeverni. A csülök is kiolvadt valamelyest, 20 perc után hozzátettem, és szépen összeforraltam az egészet. A csülöktől kapott zamatot, fűszereket, egy kis kocsonyásságot a keverék, és és valami csodálatos konzisztenciát vett fel, és hívogatóan illatozott felém.

 

Nem tudtam ellenállni neki, bűn is lett volna, ti se álljatok ellen vágyaitoknak, adjatok szabad folyást neki, ahogy Petőfi is a Tiszának, mely zúg és száguld a rónán át. Kitátottam az etetőmet és mint a Tisza áradáskor, úgy ömlött bele a csülkös-lecsós-gombapörkölt, ami stílszerűen a réti tobzódás nevet kapta, hát még ha egy réten ettem volna meg, akkor lett volna az igazi.

 

Szegfűgomba

 

 

 

Réti champion

 

 

 

És maga a tobzódás!

 

 

VISSZA TOVÁBB