Nosztalgia

 

 

Volt egyszer, hol nem volt, olyan rég volt, talán igaz se volt, hogy cégvezető voltam, automata váltós Audival jártam,  és a titkárnőm kotyogott be a kávéval, és ő kapcsolta be az előszűrt telefonálókat. Már olyan, mintha egy előző életemre emlékeznék, afféle halvány derengés. Nem voltam rossz főnök, meg lehetett dumálni dolgokra, így lett céges kenyérsütő automata, majd mosogatógép is  a munkahelyen.  Ha nem is éltünk gasztronómiai életet a munka rovására, de időnként készített a titkárnőm kis tejföllel és sajttal leöntött zöldséget a sütőben, aminek a költségébe beszálltam, és közösen megettük.

 

Ez a régi emlék került felszínre bennem, amikor a harmadik ajándékba kapott cukkínire esett a tekintetem. Főztem örökös törököst, belekombináltam. Volt Szerzetesek eledele, az is ki van lőve. panírozni nincs mos lelkivilágom, egy cukkínit már így is elajándékoztam, a maradékot bele kéne dolgozni egy ügyes kis kompozícióba, így aztán a Tesco művekben kihalásztam az új hűtőpultból egy cheddar-mozzarella kevert reszelt sajtot, egy vérbeli Tesco gazdaságos tejfölt (Isten látja a lelkemet, hogy kerestem Danone-t, de nem volt) és fejben már kezdtem is készítgetni az Edina féle nosztalgia kaját, ugyanis így hívták a főzős titkárnőmet.

Ő annak idején mexikói zöldségkeverékből, vagy brokkoli mixből készítette, én szokás szerint éltem a korlátlan átalakítás szabadságával, és az itthon talált hozzávalókból dolgoztam.

Hozzávalók: 1 kisebb cukkini, 15 dkg zöldborsó, 1 vöröshagyma, 3-4 gerezd fokhagyma, 1 púpos kiskanál pirospaprika, 1 mokkáskanál bors, 1 kiskanál őrölt kömény,  1 púpos kiskanál Vegeta, 1 mokkáskanál szerecsendió, 1 mokkáskanál őrölt zsálya, 1 nagy tejföl, 15 dkg reszelt sajt, 3 evőkanál liszt, 3-4 evőkanál tej.

 

Sajnos az embert el elkapja a paranoia, volt fűszeres cheddar sajt is reszelve a Tescoban, de fura sötét darabkák voltak közte, és gyanakodtam, esetleg már penészes az anyag,  utólag esett le a tantusz, hogy azok lehettek a fűszerdarabkák, amik miatt a spicy, azaz fűszeres jelzőt kapta. na gondoltam, nem baj, kiszúrok én veletek, csak sima cheddar-mozzarella keveréket vettem, majd kap a zöldség egy jó kis fűszeres beavatást.

Felaprítottam a cukkínit és a hagymát, ráöntöttem a zöldborsót, majd rászórtam a fűszereket, rápréseltem 4 gerezd fokhagymát és nagy finnyásan kanállal megkevertem. Érthetetlen vagyok olykor önmagam számára is, a benső hangom azt diktálta, hogy kézzel kavarjam, fürdessem a fűszerben a zöldséget, de nem akartam kezet mosni, meg elpazarolni, ami a kezemre ragad, így szégyenszemre megtagadtam önmagam, és kanállal kavartam.

Egy tálba öntöttem lisztet, és annyi tejet, hogy ne legyen csomós, és ezt kikevertem a tejföllel meg a sajttal, és egy kis sóval, hogy  a kötőanyag se legyen sótlan. A tej meg a liszt azért kell a keverékbe, hogy lefolyjon a malter a zöldségkövek közé, ha csak tejfölt kap, akkor az kiszárad és megkeményedik a  tetején, öreg Johnny ismeri már a buktatókat.

 

Ez került a tetejére, és ezzel véget is ért a főzés, a többi már a sütő dolga. Fedő nélküli jénaiban 200-210 fokon sütöttem addig, míg a teteje szépen meg nem pirult. Guszta kaja, többen visszajeleztek levelezőpartnereim közül, így került a közönség szavazatával a Hasbanhat döntőjébe.

 

Fűszerben megfürödve!

 

 

 

Malter a tetején!

 

 

 

Lefolyt a malter a zöldségtéglák közé!

 

 

 

Tökéletes időzítés!

 

 

 

A belvilág is csodás!

 

 

 

VISSZA TOVÁBB