Örökös törökös

 

 

Nem törökös örökös, hanem örökös törökös. Nem az Oszmán birodalomra hagyom a vagyonomat, hanem egy törökös kaját kreáltam, amit szinte örökösen lehet enni, olyan finom. Már a Magyar-Török barátság kapcsán említettem a régi Berlin éttermet, ahol török-kínai étterem nyílt. Hátul voltak a kínaiak, náluk is ettem, elől pedig a törökök. Akkoriban kínai étterem volt már vagy 100 az országban török pedig nagyon elvétve, talán a Király utcában volt még ezen a koedukált éttermen kívül. Volt egy kajájuk, ami paradicsomos, paprikás lében úszó húsdarabokból állt, legalábbis amennyire emlékszem, de a színe más volt, mint a lecsóé, és az íze is, ezért volt élmény enni belőle.

 

Egy budapesti hölgyismerősöm meglátogatott, és felajánlotta, hogy ha szükségem van valamire, meghozza nekem Budapestről. Rögtön rátapadtam a netre, találtam egy keleti fűszerkereskedést, ahonnan kértem 1 kg római köményt, 1 kg arab fűszerkeveréket, és 1 kg sumac nevű török fűszert. A boltosok kitértek a hitükből, nem akarták elhinni, hogy nem étteremnek viszi, arra voltak kíváncsiak, hol nyitok éttermet, pedig én a szokott helyemen az V.32-ben működtetem az Avi Restaurantot.

 

Valahogy éber meditáció útján ráéreztem, hogy a jó tíz évvel ezelőtt fogyasztott török kaja különlegességét ez a két fűszer adhatta, főleg, hogy a sumac nevű szinte fekete volt a képen. Volt paradicsomom, paprikám, egy hatalmas liba megsütéséből jó kis sülthúsom, most már a Jóisten sem tudott megmenteni attól, hogy örökös törököst főzzek!

 

Hozzávalók: 1 db vöröshagyma, 3-4 db paradicsom, 3 db zöldpaprika, olívaolaj, pirospaprika, sumac, arab fűszerkeverék (bors, chili, kömény, édeskömény és római kömény keverékével helyettesíthető) 30 dkg liba, vagy bárányhús, egy csésze B rizs, só, víz. Az upgrade, azaz továbbfejlesztett változatokhoz olajbogyó, zöldborsó, fenyőmag és citrom.  

 

Megint csibészkedek, olívaolajjal indítom a  hagymapárolást, ez olyan finom kajcsi, hogy nem szabad sajnálni tőle. Persze nem bűn, sőt erény, ha helyette liba, vagy kacsazsírt használunk, valamelyik uprade változat így készült, azt hiszem Anita hatására merült fel bennem, és ő rögtön buzgón helyeselt hozzá. Párolás után félre a tűzről, pirospaprikát neki bőviben, arab keverék, és sumac, azaz magyar nevén szömörce, ezt eddig nem árultam el, mert akkor veszít az egész az orientális jellegből. A sumac-ot savanyítófűszernek is nevezik kissé savankás, pikáns íze miatt, állítólag húslevesbe is teszik, de ez most nem tartozik a lényeghez. Bő, lédús paradicsom, paprikát neki, kislángon kezdődhet a párolás, és ha levet eresztett, vagy egy kortynyi vízzel rásegítettünk, akkor mehet bele a hús is.

 

Nyers hússal sem tart többet jó fél, háromnegyed óránál, főleg ha apróra vágjuk. A fenyőmagot meg kell pirítani, anélkül nem olyan finom, rizsnek jó a B rizs is, ez nem kínai, hogy jázminrizzsel flancoljunk. Egy kínai rizsestálba gyömöszöltem a rizst, egy lapostányért ráborítottam, majd a kettőt összefogva megfordítottam, és máris kész volt a formás rizskupac, körbeszedtem a finom szószos hússal, és már csak enni kellett. A citrom majdnem felesleges luxus a sumac mellett, de csöpögtettem bele, és nem bántam meg.

Az 1.0-ás változat

.

 

Ajándékba kaptam koktélparadicsomot, megpróbáltam azzal is.

 

Anitával együtt mindig jobban megy a főzés, kölcsönösen hatunk egymásra. Ő Bika Mérleg ascendenssel, tehát duplán Vénuszi, nekem az ascendensem Mérleg, plusz az Oroszlán napom rádolgozik a kreativitásra.  Egyből kibővült a menü olajbogyóval, fenyőmaggal és zöldborsóval.

 

 

VISSZA TOVÁBB