Pompás pecsenye

 

 

Hát bizony pompás egy pecsenye ez. Kicsit archaikus, kicsit népies, pedig vittem bele egy kis cizelláltságot is, de vegyük úgy, hogy az urbánusabb, nagypolgáribb lelke a pompa, és a népies - provinciális a pecsenye, és akkor minden szempontnak megfeleltünk. Ő is a piacon született bóklászás közben, a helyszínen kapható alapanyagokból összeállt a fejemben a mű, és itthon már csak az anyagi szinten kellett megvalósítani azt, ami a szellemiben kész volt.

 

Nem szaporítom a szót, majd a képeknél fűzök egy két megjegyzést, vágjunk bele a közepébe, in medias res, ahogy a portugál mondja.

 

Hozzávalók: 1 db kb 25 dekás dagadóvég, 10 dkg juhtúró, só, bors, 1 ág rozmaring, 25 dkg burgonya, kapor, vaj, szőlő.

 

Dagadóm volt régről, Anitával vettük az Auchan művekben.

 

 

 

A piacon jött az ihlet a juhtúróra.

 

 

 

A dagadó töltésre született, a juhtúró mellé borsot szórtam, és grillnyárssal lezártam.

 

 

 

Csodás rozmaring egy volt agrármérnöknőtől 300 pengőért.

 

 

 

Egy pici elég a hús fölé, a többit eltettem máskorra.

 

 

 

Kapott egy pici sót, és egy gondolat vizet alá, majd fedő rá és irány a sütő.

 

 

 

A fél ház a lépcsőházban szimatolt, nem ok nélkül. A szószból még a kapros krumplira is locsoltam.

 

 

 

Most pedig csak szuszogok, és nézek ki a fejemből... Kövessétek a példám, nem bánjátok meg!

 

Egy másik darab

 

 

 

Szépen kisült, finom volt a kapros krumplival

 

 

 

Anitával is kisütöttünk egyet. A végén a maradék zsiradékra a jénaiban öntöttem egy kis Modenai rosso balzsamecetet, hát az volt a csúcs benne, többet ért, mint a hús, meg minden, azt locsoltuk a húsra, meg a krumplira! Mennyei ízt kölcsönzött neki.

 

 

 

Én valódi Újzélandi báránysteaket ettem a Lidl 50%-os akciója jóvoltából.

 

 

 

Kis ubisali is volt hozzá.

 

 

 

Meg jó társaság

 

 

 

És jó hangulat

 

VISSZA TOVÁBB