Kapaszkodás a nyárba

 

 

Az augusztus a kedvenc hónapom. Nem véletlen, akkor születtem, Oroszlán vagyok a javából. Még tombol a nyár, de lassan hosszabbak lesznek az árnyékok, még van bolyhos őszibarack, de a dinnye már nem harsog olyan frissen a fogam alatt, alattomosan rövidülnek a  csodás nappalok, és hattyúdalukra készülnek a most még buján zöld falevelek is. Még nincs itt a könnyfakasztó ősz a romantikus elmúlás hangulattal, de az előszele már belengi a tájat így augusztus 28-án.

Szegény gyerekek sem játszanak már vidáman, pakolgatják a ronda iskoláscsomagokat, és életük vidámságának borába a tanulás és a szigor ecetje csöppent, ami jó időre megmérgezi hangulatukat. Az ember kétségbeesetten kapaszkodna még a nyárba, hozná, húzná vissza a múltat, visszaforgatná az idő kerekét, mert fél az ősztől és a téltől, az elmúlás időszakától, mintha nem tudná, hogy halál nincs, csak körforgás, és minden őszt és telet tavasz, majd újra nyár követ.

Egy házbeli asszonnyal futottam össze a kapualjban, és pillanatok alatt a főzésnél lyukadtunk ki. Elmesélte, hogyan kombinálja a meggyet pudinggal, nagyokat nyelt közben, ebből tudtam, hogy a receptje kiváló, és csak egy kicsit dolgoztam át, és igazítottam az én ízlésemhez, hogy kiváló nyárvégi desszert legyen belőle.

Hozzávalók: 10 szem érett szilva, 1 mokkáskanál Tea masala, 1 evőkanál fenyőmag, 1 csomag vaníliás pudingpor, 1/2 liter tej, cukor ízlés szerint.

 

Természetesen bármilyen más gyümölccsel elkészíthető, őszibarackkal, meggyel, almával, nekem épp szilvám volt otthon. Kimagozom a szilvákat, felszeletelem fél centis darabokra, és egy pici vízen odateszem párolódni a Tea masalával. Ennek híján tehetünk bele őrölt gyömbért, vagy fahájat, őrölt szegfűszeget, őrölt kardamom magot, vagy ezek tetszőleges keverékét. A vaníliás pudingport tejjel és cukorral kikeverem, és amikor a szilvák kissé megpuhultak, folyamatos keverés mellett felöntöm, és megvárom míg besűrűsödik. Azért kell csak pici víz a szilva alá, mert különben nagyon felhígítja a leendő pudingunkat.

Lehúzzuk a gázról a lábost, kicsit várunk, hogy hűljön, a tűre másik lábost vagy serpenyőt teszünk, amiben a fenyőmagokat megpirítjuk. Türelemjáték, mert egy darabig nem színeződik, aztán meg ha nem figyelünk rá, egészen megfeketedik, óvatosan kell kislángon folyamatosan kavarva, vagy rázogatva pirítani, és a kiöntött puding tetejére szórni. Amikor kihűlt, felejthetetlen élményben lesz részünk!

Jó étvágyat nem kívánok, mert desszertet nem éhségből eszik az ember, hanem kényeztetésből!

 

 

 

 

Pár nappal később közkívánatra ismételtem az előadást.

 

 

 

Továbbfejlesztett változat. Körtés-gyömbéres, friss gyömbérrel és Tea masalával.

 

 

Rebarbarával és tea masalával

 

 

VISSZA TOVÁBB