Insalata heroico - di aviese

 

 

Azaz hősi saláta avi módra. Azért kapta ezt a nevet, mert az utóbbi napokban több jel utalt arra, hogy hős vagyok. Aki nyitott szemmel jár, meglátja az élet apró eseményeiben az analógiákat, a magasabb szférák üzeneteit, melyeket az anyagi lét homályába süppedt, lefokozott tudatú ember számára küld, hogy egyhangú világába fényt, energiát, meleget és értelmet vigyen. Így kezdtem sejteni én is, hogy hős vagyok, mert két napja a rettenetes szélvihar felhajtó erői egy hőscincért (Cerambyx cerdo) repítettek szerény hajlékomba.

 

És ha ez valakinek nem lenne elég, ma Anitával az Auchan áruházban voltunk vásárolni, és a pénztárnál Anita szerencsésen összeszólalkozott egy 120 kilós szekrényhátú  úriemberrel, hogy ki következik a pénztárnál. Annyira mellre szívta a srác a  dolgot, (valljuk be Anita csípős megjegyzést tett az intelligenciájára és az talált, süllyedt) hogy láttam rajta, mindjárt üt. Egyből előjött a férfi énem, hogy védelmezem Anitát, közéjük ugrottam, hogy a testemmel tartsam távol őket egymástól. Lélekben felkészültem a bunyóra, tudtam, hogy a padlón végzem, de legalább egy-két ütést én is be tudok vinni, és szűkebb pátriám a nyócker morálja szerint a részvétel a fontos, nem a nyereség.

 

Lényeg a lényeg, sikerült pofonváltás nélkül megúszni a forró helyzetet, de ma már egyértelmű lett számomra, nincs mese, én egy hős vagyok! Ezért a salátát, aminek alapja egy Insalata capricciosa vagy hasonló, elneveztem Insalata heroico - di aviese-nek. Az Auchanben vásároltam csodás madárbegysalátát, otthon parkolt pár paradicsom a hűtőben, és a török lepénykenyeret egy kicsit sokáig sütöttem, hamar megszáradt, és már a harmadik napon is alig bírtam harapni, így aztán minden összetevőm rendelkezésre állt ehhez a finomsághoz, amit az ínyenc, művelt és okos olaszok azért találtak ki, hogy a száraz kenyér ne menjen veszendőbe.

 

Hozzávalók:  2 szelet szikkadt kenyér, 2 paradicsom, 2 gerezd fokhagyma, madárbegysaláta, olívaolaj, őrölt parmezánsajt, bazsalikom, citrom, só.

 

Lám gyerekek, milyen kevés hozzávaló, és meglátjátok, mennyei finom étel. Persze a minőségi hozzávalók is fontosak, nem bolti, hanem házi kenyér került bele. Kb akkora kockákra vágtam, mint a köménymaglevesbe szokták a kockát, legyen mondjuk 1 cm x 1 cm méretű. Felaprítottam a paradicsomot, és a fokhagymát, megszórtam bazsalikommal, meglocsoltam olívaolajjal, rányomtam egy negyed citromot, megkapta a parmezánját, nem kell sok, csak ízesítő, elkevertem, és máris kész volt. Ne felejtsük az ízhatás kedvéért, hogy a török kenyéren feketehagymamag volt, tehát aki sima kenyeret aprít,  és ugyanazt akarja érezni a szájában, amit én éreztem, akkor abból is kell szórjon bele.

Nem húzom az időt, felér egy kész vacsorával, de beszéljenek a képek, ne én! 

 

Emlékeztetőül a török lepénykenyér

 

 

És íme ..

 

 

 

Csorgassátok a nyálatokat!

 

 

 

Adioooo....

 

Jaj, majdnem elfelejtettem, ő volt a cincér!

 

 

VISSZA TOVÁBB