Toszkán cirkusz

 

 

Na, tippelhettek, milyen cirkuszról van szó, annyit elárulok, Anita adta evés közben a nevet neki, amikor az ízek kavalkádjával birkóztak ízlelőbimbóink. Bevallom, magam sem tudom, milyen cirkusz szerepel a címben, talán az a cirkusz, ami sosem volt köztünk. Amióta ismerem Anitát sosem volt nem hogy cirkusz, vita, még hangos szó sem köztünk. Persze ez nem csoda az ő Mérleg Napjával és az én Mérleg ascendensemmel. Még csak érdem sem, de mindenképp kellemes dolog. Anita tegnap felhívott, hogy főzni kéne valami finomat, meg is állapodtunk Las Palmas módra készült csirkében, de jeleztem, hogy ma szerda, piaci nap, én kihúzok, mint a vadlibák, és ha valami spéci finomságot találok, akkor borul a program, és módosul a menü.

 

Így is lett, a piacon finom remegés vibrált a levegőben, bár hegyekben állt a halottak napi krizantém, még kaptam fügét méghozzá 25-ért darabját, aztán leszólított egy kofa néni, hogy van még utolsó rebarbara, azt is vettem 400-ért két csomagot, süteményt fogok belőle készíteni, és a pultján megláttam egy cetlit, hogy lestyán. Na mondom, hát hol az a lestyán? Még elő sem vette, akkor kezdte frissiben előpakolni, kiválogatta nekem a javát, és kb. két petrezselyemcsokor méretben egy százasért gazdája lettem egy hazánkban méltatlanul mellőzött, Olaszhonban azonban tisztelt zöldfűszernek.

 

Hátul a gombásoknál éreztem, hogy megfogtam az Isten lábát, egy cigány család gyönyörű őzlábgombát árult, 500 Ft-ért alku nélkül vettem egy kupacot, ami négy csodálatos puha illatos darabból állt.  Ha volna az illatnak egy közép, vagy felsőfoka, ami az illatnál erősebb, zamatosabb, fűszeresebb illatot jelentené, akkor azt használnám a  mellette lévő pulton lévő grandiózus szegfűgomba halomra.

 

450-ért kínálta a srác egy púposra rakott nagy joghurtospohárnyit, és célzást tett rá, hogy két adag esetén tud engedni, és megajánlott 860-at. Mondtam neki, uram, 800-ért a kettőt, egymás tenyerébe csaptunk, és máris a világ leggazdagabb emberének éreztem magam. Találtam még toronyformájú óriásfokhagymát 80-ért, gyönyörű fehér és lilahagymát 200-ért, új sonkahagymát és újhagymát 120-ért,  szőlőt kicsit drágán, 400-ért, de magyart és finomat,  és már tűztem is hazafelé, hogy a főzés előtt egy kicsit szusszanni is tudjak, meg nyugiban le tudjam fotózni a szerzeményeket. Anitának küldtem egy sms-t, hogy nem kell hoznia semmit, minden hozzávalót beszereztem, amint kész van a  délelőtti spirituális programjával, máris jöhet egyenesen, hogy nekilássunk a cirkusznak.

 

Hozzávalók:  4 fej őzlábgomba, 35 dkg szegfűgomba, 6 db csirke felsőcomb, 1 csokor lestyán, 1 dl extra szűz olívaolaj, olasz zöldfűszerek (oregánó, kakukkfű, zsálya, majoránna, bazsalikom, tarkabors, szerecsendió, 20 szem olajbogyó, 1,5 dl vörösbor (esetünkben Hajósi Merlot) 3 gerezd fokhagyma, 1 fehérhagyma, 1 zöldpaprika, 1 paradicsom (jelen esetben 1 dl paradicsom ivólé helyettesítette) 1/4 citrom, vegeta, ízvarázs, 25 dkg Farfalle tészta. 

 

Első lépésként a 6 db csirkefelsőcombot kicsit megkapattam az olívaolajon, hogy legyen egy kis külső kérge és jobban megtartsa saját aromáit. Anita közben felaprított a lestyán leveleit, sőt, a szárát és még a gyökeréből is, ha már cirkusz, legyen cirkusz. Rádobáltam a csirkecombokra, és ezalatt Anita azt mondta, úgy el tudná képzelni, hogy együtt főzünk a tv paprikában. Lebeszéltem róla, mert a tévés szakácsok látványos, különlegesnek ható, és gyorsan elkészíthető ételeket mutatnak be a közízlésnek és az elfoglalt háziasszonyok  igényének megfelelően.

 

Mi nem hajtunk különlegességekre, mert egyszerű ételeket is el lehet különlegesen készíteni, ellenben megadjuk mindennek a módját úgy időben, mind nyersanyagokban, és szerintem erre kíváncsiak a legkevesebben. Van persze erre is igény, a honlapomat is olvassák, de nincs tömegigény, és akkor minek rontsam a tv paprika nézettségi mutatóit, ha egyszer van épp elég profi szakemberük.

 

Ráborítottam a szegfűgombakupacot a combikákra, már az árus srác egyszer kiválogatta, megpucolta, Anita még átmosta és átszemezte, hogy a fűszálakat, egyebet eltávolítsa belőle, és szépen felaprította a rugalmas, könnyű, finom tapintású őzlábgombákat is. közben nosztalgiáztam, elmeséltem neki, fiatal házasként Edittel mennyi őzlábgombát szedtünk az erdőben, és autodidakta módon hogyan raktam el kis felforralt vörösborban befőttesüvegbe, olvasztott sertészsírral lepecsételve, amiből aztán télen csodás őzlábgombapörkölteket főztem.

 

Dugig volt a lábos a gombával, Anita még aprította a temérdek hagymát, fokhagymát, zöldpaprikát, előhalásztam az olajbogyós üveget, de aggódásra semmi ok, nincs cirkusz gyerekek, mert szépen összeesett a gomba, volt hely a vörösbornak, a kis paradicsom ivólének, amivel a paradicsomot helyettesítettem, és hagymáknak is. A csirkecombnak nem kell sok idő, a gomba is hamar megpuhul, Anita már jó éhes volt, mert tapintatosan kérdezni kezdte, hogy melyik lábosban gondolom a  tésztát megfőzni. Hamar odatettünk egy adag sós vizet, amikor forrt beledöntöttem a Farfalle tésztát  Tesco italiano ajánlásával, valami új saját márkás termékük, és 8 perc múlva már tálaltunk is. A zöldpaprikát hagymát, fokhagymát és az olajbogyiszlókat az utolsó pár percben tettük csak bele, ahogy a borsot is, hogy az aromák megmaradjanak, és a zöldpaprika kicsit "ress" legyen. Anita  ötlete alapján nem csak őrölt, hanem egész borsot is tettünk bele, a hatás leírhatatlan...

 

Az első fagyokig sok gomba van, utána is akad még laska az erdőben, tehát irány Toscana, és a toszkán cirkusz, főzzetek, egyetek, hadd nőjön a begyetek!

 

A gyönyörű őzlábak, mint a mai étel koronái.

 

 

 

Még párnának is jó lenne..

 

 

 

A koronagyémántok!

 

 

 

Lestyán nénje (kicsit uralkodott az ízeken, de nagyon fincsi volt)

 

 

 

Sunka hagyma és újhagyma

 

 

 

Fehér és lilahagyma

 

 

 

A pokoli torony

 

 

 

Anita adagja, ő elkeverve szereti (hiába, a nők mindig kevernek)

 

 

 

Ez pedig az én tányérom

 

 

 

A fügécskéim, nekem ez volt az előétel.

 

 

 

Mézédes álomszőlő

 

 

 

Végül, de nem utolsósorban a rebarbara.

 

 

 

VISSZA TOVÁBB