SZERELEM

Ó szerelem, nagyszerű, csodálatos szerelem, szent őrület! Mennyit voltam szerelmes életemben! És mennyit szenvedtem általa! Amilyen nagy magasságokba vitt, olyan nagymélységekbe taszított is, mégsem tudtam változtatni magamon, vagy teljes mellbedobással, vagy sehogy, ez volt a jelszavam. Pedig a mértékletesség megóvja az embert a szenvedésektől.

A szerelem vágy, lelki egyesülésre irányuló vágy,  s amikor az ész a szív mellett háttérbe szorul, extrém helyzeteket szokott produkálni. Utoljára pár hónapja égettem magam, s talán most annyira, hogy az élmény elvégezte a "beszabályozást".  Eszembe jutott egy ezzel kapcsolatos történet, amelyik a  neten is megtalálható. Bár a szerelem az ész érveit úgyis felülírja, olvassuk el az ősrégi  indiai történetet, és vonjuk le a tanulságokat.

Őzbe szerelmes oroszlán

Egykor régen, amikor Benáreszben Brahmadatta király uralkodott, a Bódhiszattva dúsgazdag kereskedő volt. Volt egy gulyása, aki gabonaérés idején kihajtotta a teheneket az erdőbe, ott karámot készített, abban őrizte a jószágot, és időszakonként beszállította a tejtermékeket a kereskedőnek. A karám közelében egy oroszlán tanyázott. A tehenek az oroszlántól féltükben lesoványodtak, csak kevés tejet adtak le. Egyszer, amikor az ember leszállította a vajat, a kereskedő megkérdezte:

- Gulyás barátom, miért csak ilyen kevés vaj van?

Megmondta az okát.
- Az az oroszlán vonzódik-e valamilyen állathoz?
- Igen, uram. Sülve-főve együtt van egy őztehénnel.
- El tudnád fogni azt az őzet?
- El, uram.
- Akkor fogd el, feje búbjától kezdve az egész testén kend be a szőrét méreggel, várj két-három napig, amíg rászárad, addig tartsd magadnál, utána engedd szabadon. Az oroszlán szeretetből nyalogatni fogja az őztehén testét, és megdöglik. Hozd el nekem a bőrét, karmait, fogát és háját.

Átadta neki a halálos mérget, és útnak eresztette. A gulyás hálót állított, elfogta az őztehenet, és a megbízás szerint járt el. Mikor az oroszlán meglátta az őzet, erős szeretetében végignyalta a testét, és megdöglött. A gulyás fogta a bőrét és a többi részét, és elvitte a Bódhiszattvának. A Bódhiszattva a történteket így értelmezte:
- Nem szabad szeretetet érezni senki iránt. Az állatok királyát, az erős oroszlánt is vonzalomra ragadtatta szenvedélye, s mikor az őztehén testét nyalogatta, mérget evett és megdöglött.
 

A történethez annyit fűznék, hogy itt a szeretet a vonzalom, erős vágy, erős kötődés szinonimájaként szerepel a történetben, de a szeretet valójában nem korlátozódik  erre, legfeljebb köznapi értelemben. Az szeret igazán, aki nem csak ragaszkodni, vágyni, hanem elengedni is tud, aki nem csak kellemességeket mond a másiknak, hanem felvállal hálátlan szerepet is, ha az a szeretett személy javára válik.