Vannak dolgok, amelyek előre láthatók. Az ember megy az utcán, lát egy autóvezetőt, és bizonyos jelekből megérzi, hogy ez egy lassú, bizonytalan vezető, vagy ügyes, és a lehető leghamarabb fog céljához érni, de azt is, ha valakinek a vezetési módja magában hordja az elkövetkezendő balesetet.

A tudatlan ember sodródik az élet tengerén, mint egy papírhajó.

A tudatosodás első fokozata, amikor észleli, hogy a sors nem csak jó és kellemes dolgokból, hanem fájdalmas, és szenvedtető eseményekből áll. Ösztönösen és persze eredménytelenül megpróbálja kizárólag a kellemeseket megélni, és a kellemetleneket elkerülni. A Sors igazságtalan, szeszélyes hatalomként tűnik fel előtte, a megélt jót saját érdemének tudja be, a rosszat pedig mindig külső hatásként, de ennek oka az, hogy a rosszat kivetíti. Így él az emberek nagy többsége.

A tudatosodás következő fokozata, amikor az ember rádöbben, hogy a Sors nem külső hatalom, nem elkerülhetetlen végzet, hanem saját tetteiből és a külvilág arra adott válaszaiból áll, így felerészben, 50%-ban ő maga felelős sorsáért, nem hibáztathatja érte kizárólagosan a külvilágot.  

A tudatosodott ember felismeri a tettei és a Sors válaszai közötti összefüggést, meglátja azt a törvényszerűséget, hogy a külvilág melyik válasza mögött milyen ok és cél rejtőzik, így kezébe tudja venni saját sorsának irányítását, mert célzott tetteivel célzott választ ér el a külvilág részéről, ügyeinek forrását és megoldását önmagában keresi.

A megvilágosodott ember már nem lát különbséget önmaga és a külvilág között, mindkettőt önmagaként, mindkettő reakcióit önmaga reakcióiként, önmagával folyatott párbeszédként látja.

A tudatosodás állandó fokozatos és folyamatos. Aki magától nem tudatosodik, az a fájdalmasabb kényszertudatosodáson megy keresztül. Ha a tetteinkkel, és azok következményével való szembesülést, elemzést a tányér elmosogatásához hasonlítjuk, akkor két lehetőség áll fenn az ember számára. Választhatja a (látszatra) nehezebb utat, és minden étkezés után igyekezhet a még langyos tányért hamar vízzel leöblíteni, mosogatószerrel megtisztítani, eltörölgetni, és visszatenni a helyére a konyhaszekrénybe.

A (látszatra) könnyebb, valójában azonban azonban nehezebb út úgy működik, hogy az ember a legkisebb ellenállást választja, és étkezés után a tányért behajítja a mosogatóba, és a következő étkezésnél elővesz egy tisztát. Magyarán nem szembesül tetteivel, nem elemzi azokat, hanem a szőnyeg alá söpri, és él a vakvilágba. Egy ideig nagyon jól működik ez, azonban a krach, a csőd, baleset előre látható. Egyszer eljön az a pillanat, amikor az ember nagyon szeretne enni, tiszta tányér azonban már nincs, a mosatlan egekig érően felhalmozódott és már csak a fizikai hely hiányában is nehézkes a mosogatásba belekezdeni, balesetveszélyes is, arról nem is beszélve, hogy az odaszáradt ételmaradékot háromszorosan nehéz lepucolni a tányérról, így aztán sokszoros munkával, sokszoros időfelhasználással, türelmetlenül, éhesen, és ingerülten kényszerül az ember nekilátni a mosogatásnak.

Ez az állapot, amikor az ember úgy érzi, csődbe jutott. Van, aki több csődöt is megél életében, mire eljut arra a felismerésre, hogy jobban jár, ha nem hagyja megtelni a mosogatót mosatlan edénnyel. Szabadságunk van, saját döntésünk, hogy étkezés után mosogatunk vagy nem, azonban érett emberként fel kell vállalnunk tettünk következményeit, és nem a külvilágot kell kárhoztatnunk érte!