ISTEN IGÉJE

 

 

Feltételezésem beigazolódott, mert Isten egy gyönyörű szózattal, és képpel világította meg előttem helyzetemet. Belső látással egy hosszú, sötét folyosó előtt álltam, oldalról többen nézték nekiindulásom. Tudtam, hogy ezen a sötét folyosón kell keresztülküzdenem magam, aztán a végén már ott a világosság. “Sokan várják kíváncsian, hogyan fogod keresztülküzdeni magad. Ne feledd! Én mindig veled vagyok, ha nem látsz, ha nem hallasz, akkor is. Post nubila phoebus. (borúra, derű) Állj a sarkadra gyermekem! Nem úgy, hogy nem hagyod bántani magad. Hanem úgy, hogy túllépsz az önsajnálaton, és abban látod a szánalomra méltó elesettet, aki téged bánt. A szánalomra méltónak, az elesettnek, pedig még több szeretetre van szüksége. Inkább szeresd ellenségeidet! Ezt kérem tőled. Ez a házi feladat. Ez a te leckéd. Szereteted, ha elég erős, képes lesz minden gyűlöletet szeretetté változtatni. Ez már teremtés. Te a SZERETET Istenében hiszel, higgy a SZERETET mindenhatóságában!

Tatabányán, Tóniéknál is nagy esemény volt, mert Marikának menstruációs görcsei voltak, így kiküldtem az egész társaságot a konyhába és elkezdtem kézrátétellel kezelni Marikát. Már egy jó félórája kezeltem, amikor feltűnt, hogy Marika szeme fennakadt, meredten a szoba egy sarkában egy pontra néz, mosolyog, és nem szólal meg.

Valahogy ráéreztem, hogy nem akármi történik, mert arckifejezése Vicka látnokéra emlékeztetett, ahogy Medjugorjében az oltár előtt térdeltek a videófilmen, amit egy éjszaka sikerült otthon megnéznem. Marika nagyon szófukar volt, csak nyökögött, aztán annyit elmondott ott szokott Jézus megjelenni neki. Mikor utólag elmondtam neki vasárnapi “anyagomat”, elmondta, neki is hasonló értelműt mondott.

Tegnap Tatabányán, Marikának Én jelentem meg, de amit mondtam neki, az csak őrá tartozik. Ne kérdezgesd őt, ne légy kíváncsi! Amit ő látott, az neki javára vált, segítette lelki fejlődésében. Az, hogy neki megjelentem, egyben bizonyságtétel volt melletted is, hogy az Én oldalamon állsz. Amíg így teszel, bizonyságtételek fogják kísérni életed. Ezeket a bizonyságtételeket ne várd, de ha felismered, megtapasztalod, adj hálát érte! Mint ahogy mindenért hálát kell adnod Nekem, mert ha szeretsz Engem, minden, ami veled történik, a javadra válik.

Feleségedet is csak szeretettel, kitartással, állhatatossággal tudod elvezetni Hozzám. Ha türelmetlen vagy, nem használsz neki és magadnak sem. Ne azt kérd Tőlem, hogy feleséged megtérjen, hanem, hogy legyen meg az Én akaratom! Tanulj meg várni, ahogy Én is vártam rád. Tartsd tiszteletben az Én szabad akaratomat, ahogyan Én is a tiedet tiszteletben tartottam, és tartom. Még most is meg van a lehetőséged, hogy Tőlem elfordulj, mert Én semmire sem kényszerítelek, mert Én magam vagyok a SZERETET. Ez a szabad akarat lényege.

Lehet ennek a végtelenül bölcs, gyöngéd szeretetnek ellenállni? Annak, aki nem kényszerít semmire, mert Ő maga a Szeretet? Pár hét múlva már előrébb jártam az alagútban, amikor a mise végén kereszt jelent meg előttem: “Ne félj gyermekem, e jelben győzni fogsz! In hoc signo vinces. Szedd össze magad, állj a sarkadra gyermekem! Boldogságod kulcsa te magad vagy! A pokol erői csak arra várnak, hogy elhagyd magad, de te ne lanyhulj! Égjen benned Szeretetem tüze. Élj másokért, élj mindenkiért, élj Értem! Ezt csak szeretetből lehet. Hagyd, hogy szeretetem kiáradjon benned, és belőled, ne vess gátat ennek! Megtisztultan sokkal többre vagy képes. E szempontból legyen példaképed az a macska, amelyik nyelvével állandóan tisztogatja magát. Borulj virágba kis virágom, gyönyörűségem! Szentelődj meg Általam és Velem! Alig várom már, hogy bőséges termést hozz! Hisz ezért ültettelek, gondoztalak, ápoltalak ilyen gyöngéd szeretettel. Virágjaid kipattantak rügyeidből, nyiladoznak, nemsokára kiteljesednek. Gyümölcsei a szeretet, tisztesség, szelídség, alázat, kedvesség, béketűrés, józanság, türelem, csendesség, bölcsesség lesznek. Erődet Tőlem kapod virágom, mindig annyit, amennyi feladatodhoz szükséges, de befogadásának feltételeit neked kell megteremtened önmagadban. Neked nagyon szélesre kell tárnod az ablakot, sőt ki kell ülnöd a ház elé, a kertbe, hogy betöltekezhess velem. Ne akarj mindent magad megoldani! Angyalaim hívó szavadra várnak, hogy segíthessenek. Lehetőségeik majdnem korlátlanok, de csak akkor, ha hívják őket. Olyan szépen beszélsz erről másnak, magadnak nem tudod ugyanezt elmondani?


Köszönöm Uram.
Menj, megáldalak. Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz Bennem, nem lát halált sohasem. Ezt jól vésd a fejedbe!
Nem csak Mesterem vigyázott rám. Édesapámék kilencen voltak testvérek, a széles rokonságból rengetegen imádkoztak imaköri társaimmal együtt Böbéért, Editért, és biztos értem is. Akik elolvasták könyvem első kötetét, azokból is sokan azonosultak sorsunkkal és olvasóim száma egyre gyarapodott. Ivánék esküvője után pár hónappal édesanyám telefonált, hogy meglátogatta zsámbéki családi házukban Ivánékat, és az Iván rokonságából valaki nagyon érdeklődött a könyvem iránt. Legalább a tartalomjegyzéket vigyem el hozzá, ő majd továbbítja az érdeklődőnek.

- Ugyan anyukám, csak nem adunk fecniket az érdeklődőknek! Mondtam öntudatosan, meg belül egy kis hiúsággal. – Majd én elintézem az egészet. Fel is hívtam Ivánt, és megtudakoltam a rokon nevét. Bálint Eszter volt, és egy pár soros levél kíséretében elküldtem Eszternek a már színes fedőlappal készült Hitbenhat… kötetemet. Munkahelyemen ugyanis beszereztünk egy színes nyomtatót, és a színes fedőlap kifejezettem emelte a könyv színvonalát.

Pécsen lakó kedves nagynéném is – akin kis kora óta rajta ragadt a Böbe név - falta írásaimat, és sorsunk alakulását állandóan aggódó, együtt érző figyelemmel kísérte. Könyvemet leánya, és veje is olvashatták, vagy legalább is Böbe sorsáról értesülhettek, mert amikor Böbét azután az életveszélyes állapot után kihoztuk a kórházból, egy alkalommal vaskos csomag érkezett munkahelyemre, melyben egy kedves levél, és három könyv volt, a Keresztény hit alaptételei, egy amerikai baptista prédikátor tollából. A Szent Szellem sugallta nekik, hogy a gyülekezetükben alapkönyvként használatos bibliamagyarázatot elküldjék, és kérték, olvassam bizalommal, mert szerintük sokakban elég vegyes érzelmeket kelt önmagában a Hit gyülekezet neve.

Böbe néném leánya és veje 6-8 éve tértek meg, és végigjártak egy pár vallást, felekezetet, gyülekezetet, míg a jelenlegi, a Hit gyülekezetből kivált gyülekezetükbe kerültek. Kedves levelükben kívánták, hogy Isten cselekedjen csodát kislányunk életében. Az általuk küldött könyvből pedig megtudhatom, “ mi Isten akarata a betegséggel szemben, hogyan, milyen módon akarja megtörni az átkokat életünk felett, melyeknek sok esetben következménye a betegség, szegénység, stb”.

Hát szegény Pista, meg Klári! Jó szándékkal, jókívánságokkal megírták levelüket, elküldték küldeményüket, de bizony engem a szó szoros értelmében “kiakasztottak”. Udvarias, és szeretet teli választ írtam persze én is, de elkezdtem boncolgatni egyetlen egy mondatukat, és erre az egy mondatra több oldalas választ írtam. Elsőre azt a kérdést tettem fel, vajon miképp lehetséges betegség Isten akarata ellenében, ha Isten mindenható? Vagy egy Nála nagyobb hatalom okozza a betegséget – ezt kizártnak tartom – vagy pedig nincs akarata ellenében, mert nem avatkozik be, pedig tehetné. Ha Isten mindenható, akkor nincs akarata ellenére a betegség.

De hát akkor is, mi, vagy ki okozza betegséget? Amikor Jézus a Bethesda tónál egy 38! éve beteg bénát meggyógyított, így szólt hozzá: Jn.5.14. ,,Íme, meggyógyultál, többé ne vétkezz, hogy valami rosszabb ne történjék veled.” Az Mk 2.5-ben, amikor a nagy tömeg miatt, már a megbontott háztetőn keresztül bocsátották le a bénát, Jézus így szólt: “Fiam, bűneid bocsánatot nyertek.” Így, hogy saját magunk okozzuk, bűnünk okozza betegséget, így már érthető az is hogy nem a betegség, de okozója, előidézője, a bűn, Isten akarata ellen van.

A Jn.9.1-ben is erre utalnak a kérdéssel a tanítványok, mikor kérdezik: ,,Mester, ki vétkezett: ez vagy a szülei, hogy vakon született?” Persze a zsidók olyan Istenben hittek, amelyik még a szülők bűnéért is a gyermeket bünteti, de ott áll, hogy “ez, vagy a szülei”, tehát a vakon született fiú bűnösségét is el tudták képzelni, tehát hittek a reinkarnációban, hisz születés előtt, édesanyja méhében nem vétkezhet a gyermek, pláne nem akkorát, hogy ilyen súlyos következménnyel járjon.

Azt, hogy valamiféle átok következménye lenne a betegségünk, szegénységünk, elég nehezen tudom elképzelni, mert még egy felnőttet megátkozhat valaki, ez gyakran meg is történik sajnos, de egy betegen született újszülöttet, ki még meg sincs, amikor már édesanyja méhében betegen fejlődik, ki átkozna meg és miért. Ha Isten még a hajunk szálát is számontartja, veréb nem eshet le a fáról a Mennyei Atya tudta nélkül, akkor miért engedi meg, hogy átok sújtson minket ártatlanul? Egyáltalán kinek az átka lehet ez?

Még fel sem adta a postán a levelet, amikor elkezdett járni az agyam és egy kifejezés “Isten Igéje”, újból és újból eszembe jutott Pistáék leveléből. Derek Prince könyvével kapcsolatban azt írták: “Isten Igéjének nincs szüksége emberi magyarázkodásra”. Mi lehet most akkor Isten Igéje? Mit érthetnek ez alatt? A szent könyveket, mint a Biblia, a Korán, a Védák, Upanisádok, Tao Te King, Moróni könyve?

Mert például a Moróni könyvéhez volna némi hozzáfűzni valóm. A mormon Bibiában, Nefi első könyvében 1 NEFI 4:10-13 ez áll: 10. És történt, hogy a Lélek arra ösztönzött, hogy öljem meg Lábánt, de magamban erre azt mondtam: Még sohasem ontottam embernek a vérét! Visszariadtam és azt kívántam, hogy bár ne kellene megölnöm. De a Lélek ismét szólt hozzám: Nézd, az Úr kezedbe adta. Igen, így volt és még az is eszembe jutott, hogy ő meg akart ölni engem, és az Úr parancsolatára sem akart hallgatni, és kincseinket is elvette. És történt, hogy a Lélek ismét szólt hozzám és ezt mondta: Öld meg, mert az Úr kezedbe adta! Íme, az Úr elpusztítja a gonoszt, hogy igaz célját keresztülvigye. Jobb ha egy ember vész el, minthogy egy egész nemzet süllyedjen el a hitetlenségben.

Ezt a józan ész messzire elveti, lelkiismeretem hangosan kalimpált, mert a gyilkosság nem azonos a SZERETET-tel. A tíz parancsolat kategorikusan is tartalmazza, “Ne ölj!”. De a 13-as vers nagyon ismerős, hiszen ugyanígy érvelt Kaifás a szanhedrinben, mikor Jézust Pilátus kezére, halálra adták. Jézus elitélésének érve, nem lehet Istentől való. Fájdalmas és szinte képtelenség, hogy vannak, akik elhiszik ezeket a sorokat, illetve elfogadják Isten szavának.

Átnéztem a számítógép keresőprogramjával az Evangéliumokat, hogy hol szerepel Isten, illetve az Ige szó, és a következőkre jutottam: Jn.1.1. “Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige”. Ha tehát Isten = Ige, hogyan lehet Istennek Igéje. A fának nincsen fája, a gyümölcsnek nincs gyümölcse, a gyökérnek nincs gyökere. Valami nem lehet saját magának a valamije. Önmagával senki sem kerülhet birtokos viszonyba! Akkor lenne Isten Istene és Ige Igéje is. De akkor ki az Ige? Jn.1.14. “Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét”. Tehát Jézus = Ige, mert Jézus = Isten, hiszen Jn.10.30. “Én és az Atya egy vagyunk.”

Tehát Jézust tekinthetjük Igének, és némi szabadsággal az Ő életét bemutató Evangéliumokat, de semmiképp nem tekinthetjük annak a Bibliát. Már két levelet írtam, és még csak most kezdtem bele az általuk elküldött könyv olvasásába. Már a bevezetésnél megakadtam, mert 39 könyvről beszélnek az Ószövetségben, és az általam ismert katolikus Bibliában 46-ot fedeztem fel, így megkérdeztem tőlük, hogy létezik többfajta Biblia is? Honnan lehet ez a különbség? Az ő 39 könyvük mind meg van az én Bibliámban? Az a hét könyv, amennyivel több az én Bibliám, Biblia, vagy nem Biblia? Ki határozza meg, és milyen ismérvek alapján, hogy valami Biblia, vagy nem Biblia? Aki ezt meghatározza, vagy eldönti, mivel indokolja, mivel bizonyítja döntését, és hogy ő jogosult ezt eldönteni? Lehet, hogy van többféle Biblia? Ha van, akkor miért, és hogyan lehet ez? Melyik a több Biblia közül az igazi?

Alighogy postára adtam a levelet, már az úton hazafelé elkezdett keveregni a fejemben, hogy Jézus egy Egyházat alapított, egy nyájról és egy pásztorról, mármint magáról beszélt, mégis négy nagy egyházra, és több száz kisegyházra, gyülekezetre szakadt a keresztények hatalmas közössége. Miben különbözhet egyik egyház a másikától, miért válik ki egyik egyház a másikból?

Rájöttem, hogy azért váltak szét, azért alakultak meg az új egyházak, mert mindegyikük másképp magyarázta a Bibliát. Ha ugyanúgy magyarázzák, akkor semmi ok nincs arra, hogy különváljanak attól az egyháztól, amelyben éppen vannak. Mennyire igaza van Pali bácsinak, hogy a Bibliában minden benne van, meg az ellenkezője is, tehát szinte bármit ki lehet hozni belőle. Gondoljunk csak bele, Jézust az ördög a pusztában Ószövetségi idézettel kísértette meg, és Jézus is Ószövetségi idézettel válaszolt meg neki! Tehát a keresztények által legszentebbnek tartott könyv tette lehetővé, sőt okozta közvetve a keresztény egység, Jézus álmának meghiúsulását.

Hogy is fogalmazott a Mester? Mt 9.16-17. “Senki sem tesz foltot új posztóból régi ruhára, mert a toldás kitép a ruhából, és még csúnyább szakadás támad. Új bort sem töltenek régi tömlőbe, mert a tömlő szétreped: a bor is kiömlik, a tömlő is elpusztul; hanem az új bort új tömlőbe töltik, és akkor mindkettő megmarad.” Milyen pontos, szinte látnoki előrejelzés, és figyelmeztetés! Ne keverjétek az Ószövetséget (Törvény és a próféták), a régit, tanításommal, az újjal, az Evangéliumokkal, ne töltsétek az új bort a régi tömlőbe, mert a bor is kiömlik, a tömlő is szétszakad, tehát az Egyház is, a nyáj is szétszakad.

Amikor utánanéztem, kiderült, hogy 397-ben a karthágói zsinaton, tehát Krisztus halála után majd 400 évvel alakult ki a Biblia, amely régi ruha, melyhez az újból hasítottak foltot. Az akkori jámbor Egyházi vezetők összetapasztottak régit és újat, prófétálást, és a köztünk megjelent Igét, leöntötték egy generálszósszal, hogy a Biblia minden sora Isten szava, és azóta sajnos ez a nóta, ezt fújja mindenki. Az Újszövetség sem homogén. Megdöbbentő, hogy mindössze 37%-a Jézus élete és tanítása, 62%-a a Páli levelek, valamint a Jelenések könyve, és 1% a többi tanítvány levelei. Aki nyitott szemmel végigolvassa az újszövetséget, olyasmit érez az evangéliumokról a Pál-i levelekre való áttérésnél, amihez hasonlót a hatvanas évek Magyarországra látogató nyugati turistája érezhetett. Hű, de egy más világba kerültem!

Isten ments, hogy pálcát törjek, derék Pál apostol felett, aki vértanúhalált halt hitéért, de ő farizeus teológus volt, aki Jézust sosem látta, csak a damaszkuszi úton jelent meg neki, és később sugalmazások formájában kapott tanításokat, melyekről tudjuk, pont Pál leveléből, hogy a prófétaság lelke a prófétánk alá van vetve. Mégis levelei, tanításai elnyomják az Újszövetségben azokat az Apostolokat, akik három évig a Mesterrel tartottak, minden megnyilatkozásának tanúi voltak, s romlatlan halász, iparos emberekként, előítéletek nélkül, tehát a legtisztábban tudták befogadni a Szeretet tanítását. Pál tisztában volt korlátaival, a prófétálás tökéletlenségével, ezért is mondta, hogy a prófétákat, Istennek az adott kor prófétáiban megszólaló lelkét elfojtani nem szabad, de mindent meg kell vizsgálni.

Ma mégis szentségtörésnek veszik, ha valaki akár az ószövetségi, akár a Pál-i prófétálásokat, akit Legfőbb Egyháztanítónak, Apostolfejedelemnek kiáltottak ki, vizsgálni merészeli. Erre olyan ingerült dühvel válaszol majd minden keresztény, annyira vakon hisznek a Bibliában, mint minden sorában Isten szavában, hogy gyakran emlegettek a Fényhordozóval, mármint Luciferrel együtt, annak csatlósaként, amikor kételyeimet, érveimet szóba hoztam.

No ennyi levélre már jött válasz is. Ismerőseim egy protestáns gyökerű felekezethez tartoznak, és szerintük a katolikus Bibliába azért vették bele azt a hét könyvet, hogy ideológiája igei fedezete legyen az Egyházi vezetők által bevezetett, Luther által is támadott, Isten előtt útálatos, (Így írták, hosszú ú-val), pogány szokásoknak, mint a halottakért való ima, helyettes áldozat, mise, (2 Makk.12.39-46), alamizsna, mely bűnöket elfedez, és megment a haláltól, (Tóbiás 12.9. 4.10) a szentekhez való ima, azok közbenjárása (2 Makk 15.11. Bar 3.4.) angyalok kultusza (Tóbiás 12.12), tisztítótűz, purgatórium, és a lelkek megváltása a halál után (2 Makk 12.42-46).

Arra nem válaszoltak, hogy ha elfogadják Derek Prince, baptista lelkész bibliamagyarázatát, miért nem a baptista egyház keretében működik gyülekezetük, de azért igyekeztek sok mindent megválaszolni. Szeretet és gyűlölet megfér együtt az ő szívükben, és útálni kell a bűnt, gyűlölni és megátkozni a Sátánt stb.

Hogy bárkiért, de főleg elhunyt szeretteinkért való ima Isten előtt utálatos lenne, (csak azért is rövid u-val), azt kétlem, hisz maga Jézus szólított fel, hogy imádkozzunk még ellenségeinkért is. Mivel a Sátán egyik legnagyobb ellenségünk, érte kéne a Vatikánban minden nap misét bemutatni, és tömegeknek imádkozni, hogy végre megtérjen. Ha átkozzuk, attól a Megtévesztő csak hízik, és nagyon valószínű, hogy az ilyen tanítások mögött ártó szellemiség áll.

Az alamizsna, ha szívből adjuk egy rászorulónak, ha nem feleslegünkből, hanem kevesünkből, vagy netán szájunk elől, biztos javunkat szolgálja. Mt.25.37 „Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád? A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akár csak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg.”

Az már megint más, hogy pénzért árusítani ún. búcsúcédulákat, és azt állítani, meg elhinni, hogy ezért nyernek bocsánatot bűneink, csacsiság. Isten azonnal, és feltétel nélkül minden bűnünket megbocsátja, de akik ilyen cédulákat vettek, voltaképp a haláluk után hitük szerint rájuk váró pokoltól, mint Isten meg nem bocsátásának következményétől, saját tetteik visszahatásától akartak megmenekülni.

Tette mindenkire visszahat, a rossz is, a jó is, Isten kegyelme a rossz visszahatást saját mérlegelése alapján enyhítheti, csökkentheti, ezért helyes az “Uram irgalmazz” könyörgés, de ez szívünk megtérési, őszinte bűnbánati szándékától, és nem pénzbeli adományainktól, és semmiképp sem földi emberek “feloldozásától” függ. A szentekhez való fohász sem elvetendő szerintem, biztos, hogy nem útálatos Isten előtt. Melyik katolikus téveszti össze Istent egy szenttel?

Felkérhetjük őket védőszentünknek, segítőnknek, pártfogónknak, őrangyalunknak, kérhetünk segítséget, tanácsot, sugalmazást tőlük. Főleg olyan jámbor hívők körében gyakorlat ez, akik nem merik kérésükkel “zaklatni” az Urat, “biztos olyan elfoglalt”, hiszik jámboran, és Istennek mindössze emberi képességeket tulajdonítanak, pedig még emberek is meg tudják osztani figyelmüket, idejüket több ember, több gyermekük között, hát még a Teremtő!

Na mindegy, ez tehát nem baj, de az már igen, amikor protektorként, közbenjáróként igyekszünk igénybe venni szenteket, gondolván, ezek a szentek nem Isten akaratához, a világmindenség örök törvényeihez tartják magukat, hanem könyörgésünkre befutkosnak a trónterembe, és ott kilincselnek érdekünkben. Isten pedig, mivel a szentek Nála bennfentesek, és kedvesebbek, mint mi, az ő kedvükért megváltoztatja döntését. Ez olyan képtelenség, hogy nem is pazarolom a papírt megcáfolására.

Hányan fordulnak ilyen kérésekkel Szűzanyához, gondolván, egy nő, egy anya lágyabb szívű, könnyebben befolyásolható, mint Isten. Mintha Istenek nem a legeslegszeretőbb szíve volna! Mi könyörgünk, hogy Szűzanyánk légy a szószólónk, mutass be minket Szent Fiadnak, a Szűzanya meg (Medjugorjében) naponta válaszol, hogy gyermekeim, hallgassatok Jézusra, kit a Földön méhemben hordozhattam!

A tisztítótűz, a lelkek megváltása a halál után, meg a halottakért való ima is azt a bennünk mélyen rejlő igazságérzetet tükrözi, hogy elképzelhetetlenül kegyetlennek tűnik számunkra, hogy egy elrontott – az Örökkévalósághoz képest mákszemnyi – élet következményeként valaki örökre a kárhozatba kerüljön. Ez ellen tiltakozik szívünk, lelkünk, és sajnos az örök kárhozat keresztény tanításokban való meggyökerezése az oka, hogy Nyugat-Európában gombamód hódítanak a keleti vallások, virágzik a guru kultusz, yogik járnak-kelnek a zsúfolt nyugati nagyvárosokban, a megüresedő keresztény templomokat keleti tanítók és tanítványaik vásárolják meg.

Pedig van nekünk kereszténységünk, csak nem szabadna igazságtalan, szigorú Isten képét belemagyaráznunk. Sámuel I. könyvéből az 1Sám 16.1-ból egy jó kis esszét kerekítettem. A “gonosz” szó előfordulásait kerestem a Bibliában és ráakadtam egy olyan kifejezésre, hogy Saul királyt “Isten egy gonosz lelke” zaklatta, aztán hárfást hivatott, és a hárfa zenéjére a gonosz lélek távozott. Hajmeresztő történet! Elképzelhető, hogy Isten gonosz lelkeket küld hozzánk? Hihető, hogy Isten együttműködik gonosz lelkekkel? Isten zaklatni akar minket? Mi lehet a zaklatás célja? Létezik, hogy a gonosz lelkeket hárfázással űzhetjük el? A gonosz lelkek, nem Isten ellen fellázadt, bukott angyalok? Ha fellázadtak, hogyan engedelmeskednek mégis Istennek?

Hogy lehet, hogy ezen a bibliai részleten még senki sem akadt fenn? Én vagyok kekec, vagy senki más nem olvassa úgy a Bibliát, mint egy gyermek? Kérdezve, mindennek a végére járva? Ahogy Jézus is példaképül állította? Mk.10.15. “Bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba.” Nem is olyan nagy baj, hogy felnőtt koromra is gyerek maradtam?

Az Ószövetségben, a Királyok könyvében, 1Kir 22.20 az áll, hogy az Úr elé áll a lélek, akinek az Úr a hazugság lelkét adja, hogy vezesse félre Acháb prófétáit, s Acháb vonuljon hadba Ramotnál, Gileádban, és essen el, mert az Úr, Acháb király vesztét határozta el. Gondolkodó ember hogy hiheti ezt el? Hogy Isten aki a tízparancsolatban külön parancsot szánt a hazugság bűnének, parancsot ad hazugságra, mert valakinek vesztét határozza el? Csak csóváltam a fejem, és ebből is született egy esszé, meg persze levelek sorozata Pistáéknak.

A Krónikák könyvében – csak emlékeztetőül írom, hogy az összes keresztény vallás szerint Isten szava - 1Krón 21.5, újabb horrort találtam. Ebben Dávid király népszámlálást tartott, de Isten nemtetszéssel nézte ezt az eseményt, és megbüntette Izraelt. Micsoda súlyos bűn, népszámlálást tartani! Mennyit vétkezünk még manapság is a népszámlálás vétkével! A lényeg az, hogy Dávid király bűnéért az Úr pestist küldött Izraelre, és hetvenezer ember halt meg Izraelből.

Jézus, aki egy az Atyával, életét adja barátaiért, olyan Istenről mesél, aki egyformán szeret mindenkit, ahogy a nap is mindenkire lesüt. Neki higgyünk, vagy ennek a képtelen prófétálásnak, ami nem Istenről, hanem a zsidók büntető, haragvó Istenképéről szól? Egy percig sem lennék hívő, ha ilyen Istenben kéne hinnem. Ilyen kegyetlenben, igazságtalanban.

Megnéztem, hol, hogyan fordul elő a félelem, és a szeretet a Bibliában, és itt is érdekes következtetésekre jutottam. Először is János első levele tökéletesen alátámasztja Biegelbauer Pál természetgyógyász állítását, hogy vagy szeretet, vagy félelem, a kettő egymásnak antagonisztikus ellentéte. 1Jn.4.18 A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben.

Jézus minden esetben csak olyan összefüggésben használta a félelem szót, hogy ne félj! Mk.5. 36. ,,Ne félj, csak higgy!” Mt.10. 31. “Ne féljetek tehát: ti sok verébnél értékesebbek vagytok”. Lk.11.32. 32. “Ne félj, te kicsiny nyáj!” és még folytathatnám a sort, de egyértelmű, hogy félelem nem jó, nem bölcs dolog, Pál apostol mégis mást sem tesz, minthogy arra szólít fel, félelemben és rettegéssel munkáljuk üdvösségünket, félelmetes dolog az élő Isten kezébe esni, szolgáljuk Istennek tetsző módon, tisztelettel és félelemmel, mert a mi Istenünk emésztő tűz!

Brr, még a hideg is kiráz! Hát nem a pokolban van az emésztő tűz? Én mindenesetre nem adnám gyermekem kezébe ezeket a tanításokat. A négy evangéliumon kívül semmit! Sokak szerint a legszentebb könyv a Biblia, mégis mennyi galibát okoz. Rájöttem arra is, hogy Jehova tanúi testvéreink miért nem engedik a vérátömlesztést.

Az egyiptomi szolgaságból Isten a választott népet elvezette – ha némi kerülő úttal is - a Kánaánba, az Ígéret Földjére. A zsidók azért lettek választott nép, mert abban korban ők jutottak el egyedül az egyistenhitig, környezetükben csupa többistenhívő, bálványimádó nép élt. Isten volt azoknál a kavics, a krokodil, a faág, a tehénürülék, az aranyborjú, és amit akartok. A zsidók házasságok révén keveredtek a környékbeli népekkel, és emiatt újra meg újra beszivárgott a zsidók közé a bálványimádás, a többistenhit.

Isten emiatt prófétáin keresztül üzent népének, hogy ne házasodjanak más népek leányaival, fiaival, akkori szóhasználat szerint ne keveredjen vérük mások vérével. Jámbor testvéreink ezt a több ezer évvel ezelőtti, a korabeli zsidóknak szóló prófétálást tévesen magukra vonatkoztatják, és inkább hagyják meghalni gyermekeiket, ha csak vérátömlesztéssel lehetne életét megmenteni. Egy amerikai filmben láttam, hogy egy vérátömlesztéses műtéten átesett hölgy számára nagyobb trauma volt a műtét, mintha megerőszakolták volna.

A Jóisten persze mindent megbocsát, főleg a jóhiszemű csacsiságot, de hogy ma, gondolkozó, értelmes emberek ilyesmiben higgyenek? Nem jó, ha valaki mindent ésszel akar megmagyarázni, mint Editem, és nem hallgat a szív szavára, de ilyen vakon hinni, az értelmet ennyire kikapcsolni?

Gyülekezetes ismerősömék levele, meg Derek Prince könyve alapján tizenkilenc esszét írtam karácsonyig. A karácsony nem volt “nyerő” számomra idén sem. Tavaly egy hatvankilencezer forintos Philips csoda mikro sütővel leptem meg páromat, grillezővel, beépített automatikus mérleggel, idén pedig meg nagyobb különlegességre szántam rá magam. Takácsék, volt szomszédaink elmesélték, milyen klasszul, egészséges lehet az általuk vett Zepter edényekben főzni, sütni, kevés energiafelhasználás, új ízek, fogyókúra, szóval csábító volt az ajánlat, s mivel Annamária belépett a multilevel marketing rendszerbe forgalmazónak, így szívesebben rendeltem meg egy egész készletet, pedig sok más eladót korábban elutasítottam.

Majd százötvenezerbe került a készlet, úgy éreztem magam, hogy én vagyok a leggálánsabb férj Kecskeméten, Edit mégis mogorván nézett rám, amikor felhurcolkodtam a dobozokkal, és amikor megtudta, hogy Zepter, rám támadott, hogy kidobott pénz, minek vettem ilyen marhaságot, ő ebben nem szeret főzni, nehezek a lábosok, nehéz elmosogatni, szóval ezerféle módon tudatta “örömét” a karácsonyi ajándék felett.

Hát, ki gondolta ezt, meg hát az ajándéknak meglepetésnek kell lenni, de úgy látszik 18 év alatt még nem ismertem ki, mik az ő vágyai. Vagy magamból indultam ki, hogy ennek én örülnék az ő helyében? Nem tudom. A lényeg az, hogy megint felsültem, de eggyel több, vagy kevesebb nem oszt, nem szoroz, így aztán nem vettem föl.
 

VISSZA TOVÁBB