IGEN! KUTYAHARAPÁST SZŐRÉVEL!

Gondolatom egyre többet forgott a leendő párkapcsolat körül. Legtöbb ismerősöm mélyen egyetértett, hogy rám fér egy kis boldogság, rám fér egy olyan kapcsolat, ahol megtalálom a helyem, és kettőnket az Istenhit összeköt, nem szétválaszt. Álmodoztam, gondolkoztam, és néha, halványan, már láttam is magam előtt egy barna hajú, barna szemű, meleg, puha szeretetet sugárzó asszonyt, kockás ingben, farmerben, ahogy a konyhában főz, vagy épp a szobában könyököl.

Egy alkalommal egészen élesen láttam egy asztalra könyökölni, miközben mondta, vagy gondolta magában: - nem bírom már sokáig egyedül! Én se picim, én se, tarts ki, már jövök, nem sokára! Üzentem vissza az éter hullámhosszán, és minden porcikámmal erre koncentráltam. Osztrák főnököm kicsit megnyugodott, igyekeztem tótágast állni, mindenben megfelelni csapongó igényeinek, testileg is jobb karban voltam, nem kellett fenyegetettnek érezni magam, könnyebb volt lazítani, és a párkapcsolatra gondolni.

Lány lesz? Nem! Biztos nem, azt már most kipróbáltam. Biztos asszony lesz, elvált asszony, aki nem kapott gyöngédséget, törődést a férjétől, aki pont abban szenved hiányt, amiből én túlcsordulok. Finom vacsorákat főzök neki, reggel ágyba viszem a kávét, eljárunk kirándulni, és tiszteletben tartjuk egymás szabadságát. Talán lesz egy kislánya, akivel jól össze tudok majd barátkozni. Olyan kis cicás, amilyen Bőbe Edittel szokott lenni. És Istenszerető, mert abból nem engedek, még egyszer nem akarom megélni, hogy hitemért, saját háznépem legyen az ellenségem.

Persze nem az a lényeg, hogy napi templomjáró, meg áldozó legyen, ezt nem is mondta Isten, csak azt, hogy akiben Ő a leginkább él. És ezt meg fogom érezni. Tudni fogom az első pillanatban, hogy ki az. Szinte teljes egészében látom magam előtt, érzem, hogy a széken ülök, hátulról mögém áll, és megölel, elkezd szeretettel cirógatni. Hú, édes jó Istenem, megérdemlem én ezt a csodálatos ajándékot?

Pista elvégzett Budapesten egy Feng Shui tanfolyamot, és most Kecskeméten is szervez. Szerinte ajánlatos lenne részt vennem rajta. Rögtön jelentkeztem, hiszen volt egy olyan előérzetem, hogy vagy náluk, vagy valamiképp az ő környezetükből fogok ráakadni jövendőbelimre, akibe, még kimondani is alig merem, már szerelmes vagyok. Én is belegondoltam, nem magába a szerelembe vagyok szerelmes? Hát lehet, de érzem a bizsergést, és annyit gondolok jövendőbelimre, hogy az már Eszteren is túltesz. Eszter úgy került a képbe, hogy nekiálltam megírni a Hitbenhat második kötetét. Nyilvánvaló volt, hogy meg kell írnom, hisz az első kötet önmagában torzó csupán.

Nagy lendülettel nekiláttam az írásnak, és néhány hét alatt már a kilencvenedik oldalnál jártam, ahol “Virágba borulnak a fák” címmel írtam meg szerelmünk kibontakozását, a verseket, az egész szép, de fájdalmas emléket. Átrágtam magam szerelmes leveleinken, és óhatatlanul felkavarodtak bennem érzelmek, sőt egy alkalommal még Eszterrel is álmodtam.

Igyekeztem Eszter gondolatát elhessegetni magamtól, de tulajdonképpen teljesen nyitott voltam, nem zártam ki semmit. Soha ne mondd azt, hogy soha, mondja a szólás, így válaszoltam pécsi nagynénémnek is, aki megkérdezte, ha Edit megtérne, visszafogadnám-e? Fogós, ravasz kérdés, mondtuk az iskolában, a nehezen megválaszolható problémafelvetésekre.
Annyit mondtam, nem zárok ki semmit, majd ahogy a Jóisten, a bennem lakó Isten akarja, ahogy Ő irányít, úgy lesz. Az megint más dolog, hogy nem tartom túl valószínűnek sem azt, hogy Edittel, sem azt, hogy Eszterrel fogom leélni életemet. És a dualitás? Már nem izgat nagyon. Ha duálpárom volt Eszter, majd odaát találkozom vele, és itt a Földön pedig leélek egy teljes értékű, boldog életet azzal, akivel a Jóisten most összevezet.

A Feng Shui jegyében Pista meglátogatott, és fél nyolctól háromnegyed tizenkettőig átrendezte lakásomat. Leszedte a tükröt, meg a bágyadt rézkarcot a hálószobában, kivitte a toalett asztalkát, ami útban volt, és odébb húzta az ágyat, hogy ne legyen falnak ütköztetve, mert mindig az az elnyomott fél, amelyik a bejárattól távolabbi, falhoz közelebbi felén fekszik. Ezen csak mosolyogtam, mire Pista rákérdezett: - Te ott feküdtél?

- Mit vártál Pistám, lódobogást? Válaszoltam tréfásan, mert csak humorral lehet az ilyen emléket elütni. A nagyszobában levett egy olajfestményt, melyen egy idős házaspárt ment az őszi tájban, úgy elfelé, a nézőnek háttal, ami az elmúlás, a halál gondolatát ébresztgette, és semmiképp sem illett az egészség területére. A szerénységből, vagy álszerénységből eldugott Dale Carnegie tanfolyami fődíjat előre hozta, és három napon belül már kaptam egy levelet a Catro Szenzor manager közvetítőtől, hogy küldjem be legutóbbi önéletrajzomat, hogy képzettségemnek megfelelő állást ajánlhassanak fel nekem.

Volt kollegám, a szomszéd házban lakó Müller Feri gyerekeinek szép rajzát, melyet születésnapomra rajzoltak, a kreativitás területére tette, és javasolta, hogy csináltassak az ajtóra névtáblát, cseréljek le egy abroszt, vegyek pár posztert a hálóba, és a nappaliba, valamint pár apróságot a szerelem-házasság területére. Ez ment a legkönnyebben, mert ettől voltam a legjobban besózva.

Vettem két szív alakú amerikai tartósléggömböt, olyan nyeleset, vettem két kis aranyos sótartó röfit, melyeknek piros szív volt a fülükre festve, két piros gyertyát, egy sótartó fiú, és egy lányalakot, felakasztottam a falra két gipszangyalkát, ami már régebben megvolt, és egy képet, melyen Ámor nyila célba talál. Lecseréltem a bágyadt ágyneműt szép tarka, papagájemblémás, piros sárga mintásra, vettem egy rózsaszín gumis, ráhúzható lepedőt, és boldogan fogadtam Pista dicséretét, mert azt mondta, a Feng shuiban sok múlik az elszántságon, a céllal való azonosuláson.

Szombat este csodálatos lakásszentelőt tartottunk. Körberaktuk méterenként a lakást színes szalvétákkal, és a szalvétákon teamécsessel. A finom rakott karfiolt, amit Era anyukája által telefonon bediktált recept alapján készítettem, hamar megettük. Pista meggyújtotta a gyertyákat, és kérte Isten áldását minden helységre. Elmondott minden helység funkciójával kapcsolatban is egy-egy rögtönzött gondolatot, felolvasott egy buddhista mester gondolataiból, meg Assisi Szent Ferenc Naphimnuszát, és ezzel ért véget a lakásszentelés, vagy áldás, vagy behangolás, ahogy kedvünk tartja nevezni.

Tíz órakor gyújtottuk meg a hat óra égésidejű gyertyákat, és hajnali fél kettőig hallgattuk az újonnan vásárolt hifi toronyból Vangelist, és a relaxációs cd-ket. Utána pedig a mécsesek fényénél tértem nyugovóra és mennyei érzés volt így elaludni. El is döntöttem, hogy a jövendőbelimmel az első éjszakát így, ilyen fényességben fogjuk együttölteni.

Pista megszervezte, hogy lejöjjön Budapestről a feng-shui előadó, és Kecskeméten tartson tanfolyamot. Természetesen az első jelentkező voltam. Nem izgatott olyan nagyon a lakberendezés, hiszen Pista már majd mindent megcsinált, de ha már a feng-shui kapcsán indult be párkeresési érdeklődésem, szánjunk ennyit a tanfolyamra, arról nem is beszélve, hátha pont a tanfolyamon lelek rá kedvesemre.

Épp a tanfolyamon merengtem munkahelyemen, amikor váratlanul megcsörrent a telefon, és ez rég hallott hang szólalt meg benne: - Én vagyok! Eszter hívott, és ettől pillanatok alatt torkomban dobogott a szívem. – Mi van veled, hogy kerültél elő? Kérdeztem, hisz szakításunk után minden másra számítottam, minthogy Eszter felhívjon.

- Hát azért hívtalak, hogy közöljem veled, hogy megtaláltam az igazit, akit Isten rendelt nekem, aki hívő, akibe igazán szerelmes vagyok, és aki által közelebb kerültem Istenhez is. És meg akarlak óvni, hogy légvárakat építs, és hogy arról álmodozz, hogy én valaha is visszamegyek hozzád, mert én nem fogok hozzád visszamenni, soha többé az életben.
- De Esztikém, hát én ezt lezártam magamban, nem mentem még Zsámbék környékére sem, hogy még a látszatát is elkerüljem annak, hogy vágyakozom utánad. A szeretet önmagából táplálkozik, nem a szeretete tárgyából. Amikor ez a szakítás megtörtént, akkor valóban néhány napig azt gondoltam, hogy várni fogok rád, de aztán belenyugodtam abba, hogy ez Isten akarata.

- Igen, Isten most ehhez a fiúhoz vezetett, aki korban is hozzám illő, és akivel boldogan együtt fogunk élni. És teljesen felesleges kiplakátolnod a képeimmel a szobád falát.
- Honnan veszed ezt? Most két bolti poszter van a hálószobám falán, amin egy kisfiú és egy kislány fogja egymás kezét, és az van aláírva, hogy sweet innocence azaz édes ártatlanság. A te képeid, meg az egész levelezés egy nylonzacskóban van leragasztva a szüleimnél, mert kidobni nem akartam, hiszen csodálatos, Jóistennel kapcsolatos gondolatok vannak benne.
- Hát jó, de akkor elgondolkozhatnál, hogy mennyire tönkreteszed ezzel a makacsságoddal a családodat, és én nem vagyok felelős ezért! És hogy nem mész vissza a feleségedhez, aki mellé Isten rendelt!

- Esztikém! Hát én soha semmilyen bűntudatot nem ébresztettem benned, sőt, még az árnyékát is igyekeztem elhessegetni tőled. Mindenki előtt csak védtelek, és azt mondtam, hogy nem vagy felelős semmiért, nekem felesleges védekezned! Nem azon alapult a kapcsolatunk, hogy egymás szabad akaratát a legmesszebbmenőkig tiszteletben tartottuk? Befolyásoltalak én téged bármiben is valaha? Miért akarsz te most engem befolyásolni?
- Mert a gyerekeid is már kivannak teljesen, Böbének miattad van gyomorfekélye, és ha nem mész vissza a családodhoz, meggyilkolod őt! A feleséged mellett a helyed, mellé rendelt az Isten!

- Eszter! Hát én élek a családomhoz a legközelebb, én tudom a legjobban, hogy mi történik velük, a gyomorfekélyt attól kaphatta Böbe, hogy a betegsége miatt mardosták a gondok, nem miattam. Rám sosem vágyott, főleg nem annyira, hogy szenvedjen a hiányomtól. Úgy ismertél meg, mint aki másnak szándékosan árt, mint aki lelketlenül mindenen átgázol?
- Nekem mindenesetre semmi közöm hozzá, és Isten egy nagyon mély imában azt is megmondta nekem, hogy az a két koporsó, hogy Arany Viktor 76, meg Bálint Eszter 50 az csak egy nagy kísértés volt.
- Na bumm, attól még szép volt, szerettük egymást, volt egy szerelem, mindketten közelebb kerültünk a Jóistenhez, véget ért, kész.

- Hát…igazából, hogy mi volt, azt hagyjuk, megtévedt, behálózott voltam.
- Hát Esztikém! Ki hálózott be téged? Én? Oda jutottunk, hogy szarvat, meg patát festesz rám? Nem emlékszel, hogy az erdőben a Jóisten azt mondta neked, hogy a Viktor vezet el az igaz hitre? Most minden, ami a múltban volt, az kísértés, minden semmis? Én annak ellenére, ami köztünk történt Edittel, a szerelmünket egy csodálatos szép emléknek tartom. Ha te megtagadod a múltat, csak szegényíted magad! Nekem mindegy.
- Mindegy! Így van, én már megtaláltam az igazit, egy korban hozzám illő, hívő fiúban.

Eszter olyan nyomatékkal mondta a korban hozzá illőt, hogy ez már tőrdöfés volt a javából: - Idefigyelj! Most már szégyelled, hogy egy negyvenöt éves férfibe voltál szerelmes? Miért tagadod meg a múltat? Beláttam, itt már nincs mit mondanom. Ott a több száz oldalnyi szerelmi vallomás, hogy belehalna, ha el kellene válnia tőlem, hogy mennyire szeret, hogy mennyire tisztának, igaznak tart, hogy elszökik otthonról, ha eltiltják tőlem, hogy már könyvem elolvasásakor megszületett benne, milyen jó lenne ismeretségbe kerülni velem.

Én kapálóztam a legjobban az ellen, hogy ilyen irányt vegyen kapcsolatunk, de hogy én hálóztam be? Hogy tud valaki ennyire száznyolcvan fokos fordulatot tenni? De tulajdonképp mennyire hálás lehetek neki. Most kezdődik a hét végén a Feng Shui tanfolyam, ahol talán jövendőbelimmel megismerkedem, és legalább még árnyéka sem vetődik rám, hogy rá gondoljak. Édes kis szívem! Hogy tudott ennyire kivetkőzni magából? Az új szerelem miatt szégyelli a régit? A fiúja előtt, hogy “öregúrba” volt szerelmes? Mit ért akkor, mennyire gazdagította őt az a szerelem, ami olyan volt, mint egy orchidea? Szép, tetszetős, de gyökerei csak a levegőből táplálkoztak.

Valóban igaz lenne, hogy csak megpróbáltatás volt, és nem is ő az igazi duálpárom? Tulajdonképpen sajnálom őt, mert látszik rajta, hogy kétségbeesetten igyekszik megszabadulni a múlttól, amit feldolgoznia kéne, nem megtagadni, nyomasztja még a bűntudat, mert állandóan azt hangoztatja, hogy ő nem felelős az elköltözésemért, és még az őt nyomasztó – önvádból, vagy esetleg környezete vádjából származó – bűntudatot is igyekszik átpasszolni, és az én nyakamba varrni.

Édes kis szívem! Hát ennyire nem maradt meg semmi abból, amire szeretettel, óvatosan tanítgattalak? Csak rábólintottál mindenre, aztán, mint az útszélre esett mag, nem fogott benned gyökeret semmi? Hogy nem ítélkezhetünk felebarátunk felett? Hogy a másik befolyásolása szeretetlenség? Minden rosszban van valami jó! Legkésőbb odaát kiderül, melyiküknek volt igaza, addig pedig szépen csendben éljük életünket.

Édes kis szívem! Hát nem te írtad a szívbe ragasztott királyfi alá, hogy “ölj meg, gyűlölj, utálj meg, köpj le, csalódj bennem, hagyj el, én akkor is csak szeretni foglak minél jobban! Úgy szerettem a helyesírási hibáidat, még meg is puszilgattam őket a levélen. "Minnél jobban, sóvárgok utánnad, szeretlek irdatlanúl", meg a többi mind, és most itt vagyunk, így állunk? Ekkora zuhanást ki lehet bírni sérülés nélkül?

- Hát akkor, áldjon meg a Jóisten Esztikém, kívánom, hogy légy a fiúddal nagyon boldog, és hogy kerülj mindig közelebb a Jóistenhez.
- Nyugodt lehetsz, már most közelebb vagyok, minden jót! Mondta és lerakta a kagylót. Minden jót! Minden jót! Áldjon meg a Jóisten, erre ő tüntetően azt feleli, minden jót! Mennyei Atyám, Abbácskám, most mit szólsz, mit mondasz nekem? Akartad, hogy így legyen, vagy csak nem szóltál bele? Ki tömte tele Eszter fejét? Hiszen úgy mondta, mintha egy leckét mondana fel, melyet előzőleg megtanult. Vagy saját magából születtek ezek a gondolatok?

Édesanyám nagyon aranyos volt, ráérzett, mikor megkérdeztem, vajon ki telefonált rám. Megvigasztalt, ne szívjam mellre, nyugodjak meg, majd minden rendbe jön. Pécsi nagynénémmel már szinte kacagva beszéltem meg a dolgot, visszatért életkedvem. Böbe néném nagyon okosan rájött, hogy olyan mély lenyomatot hagytam Eszter lelkében, hogy nem tudott csak úgy csenden, szép lassan elfelejteni. Neki be kellett egy kicsit feketíteni ahhoz, hogy el tudjon felejteni, és ebben minden bizonnyal “segítségére” voltak környezetéből. Hisz felejtés nélkül ő sem tudott volna új kapcsolatba kezdeni, és így tulajdonképpen érthető, hogy így akarja lekezelni ezt a helyzetet.

Meg hát tehet ő akármit, ahhoz csak én kellek, hogy szeressem, és persze hogy szeretem, nagyon szeretem, csak nem szerelemmel, mert az már más számára van fenntartva, hanem azzal a csak adni, és nem kapni akaró, viszonzást nem váró, feltétel nélküli szeretettel, amivel kapcsolatunk elkezdődött, és ami végig kapcsolatunk alapja volt. Csak sajnálhatom szegényt, hogy kvázi le kell szegényíteni magát, be kell egy kicsit – na legyünk finomak – poroznia a múltat, hogy túl tudja magát tenni rajta. Így szemrehányás sem érheti, hisz csak magának ártott, és biztos, hogy külső hatásra, így mentsük fel őt, és tartsuk meg emlékezetünkben olyan ártatlan, tisztán szerető, vidám, Istentől áthatott gondolkodású leánynak, amilyen valódi énje.

“Behálózott” na ez Zsófi, egy anya védi így a lányát, igyekszik így megmásítani a múltat, hogy lányát az általa elképzelt színben láthassa. Hát, kevés anya nem tenne így, az ő szemszögéből teljesen érthető, hogy így tett, mentsük fel őt is. Talán Zsanett is “besegített”, azzal a szándékkal, hogy Editen segítsen, hisz helyből őt értette meg, úgy fogalmazott, hogy rossz vagyok, mert elhagytam a családom, ebből indult ki, nem abból, hogy talán rendes ember is lehetek, és biztos volt okom is rá, hogy erre az elhatározásra jutottam. De hát Zsanett is hogy gondolkozzon másképp, mint nő, meg mint feleség, mentsük föl őt is.

Talán Edit váltotta be fenyegetését, hogy telefonál az iskola igazgatójának, hogy Eszter személyében milyen jó kis diákjuk van? Vagy ennek kilátásba helyezésével vette rá Esztert, hogy ezt a komédiát végig játssza velem? “Meggyilkolod Böbét” ez olyan Edites, bűntudatot kelteni, nyomást gyakorolni, nagyon érződik az egész akcióból a visszaterelési szándék. “Az én képeimmel kiplakátolva” ez is Edit szokásos túlzó képzelgése, de ki tenne mást az ő helyében?

Ott voltam neki 19 évig, és egyszerre nem vagyok. Persze, hogy minden követ megmozgat, még ha az ellenkezőjét is éri el vele. Ő nem változtatott taktikáján, változatlan hozzáállása, hozzámállása, így nem sok sikert jósolok neki. Nem eszik olyan forrón a kását, fogja ő ezt még másképp is látni, de olyan mindegy, a szeretet nem függ senkitől és semmitől, örök, és hallhatatlan.