A TANFOLYAM

Egészen átalakultam, mire a tanfolyam megkezdődött. Sikerült leszoknom a dohányzásról. No nem egyedül, hanem új kísérőm, Derena segítségével. Addig nyomkodta a fejemet, amikor rágyújtottam, hogy már nem tudtam magammal elhitetni, hogy véletlen, és leszoktam. Italos poharat sem emelek a számhoz, amióta a gyógyszert szedem, és utána sem fogom, mert mindig mindenről le tudtam szokni.

A nagy fiatalodási hullámban még egy GAS márkájú farmert is vettem, ami fiaim szerint jó márka, én azonban azért választottam, mert ebből volt a méretemben. Be voltam sózva, pedig kolleganőm figyelmeztetett, párkapcsolatai sohasem akkor alakultak ki, amikor lázasan kereste őket, hanem amikor felhagyott keresésükkel, már nem is figyelt a témára, szinte eszébe sem jutott.

De nekem sajnos mindenről ez jutott eszembe, hiszen éhes disznó makkal álmodik. Egy régi osztálytársam felhívott és egy ismerősét ajánlotta be hozzám, aki még aznap akart találkozni velem. Mutatóujja meggyűlt, be volt pólyázva, és e mögött évek, évtizedek óta gyűlt problémák lappangtak. Léna rendkívül szimpatikus lány volt. Sokan megnyíltak már társaságomban, sokan elmondták legintimebb problémáikat, gondjaikat, de hogy valaki életének árnyoldalait ennyire őszintén feltárja, mint Léna, olyan még nem volt.

És persze potyogott közben a könnye, mint a záporeső, és eközben eszembe jutott a Mester példabeszéde a farizeusról, és a vámszedőről. Éreztem, hogy Lénának minden bűne megbocsáttatik, mert szívből sírt, zokogott, őszintén megbánt mindent, és mert nagy benne a szeretet. Amikor túlesett a teher kipakolásán, nagyokat kacagtunk, kuncogtunk hazafelé az autóban. Szüleimhez igyekeztem, lakása útba esett, így elvállaltam, hogy hazaviszem.

Amikor kiszállt az autóból, belém nyilallt: - Ő lenne az? Azt mondta a Legszentebb, hogy akiben őt a leginkább megtalálom. És mennyi közös vonás van benne, meg bennem! Vétkezett, amit vétkezett, de szívből megbánta, megtisztult, és csupa szeretet. Vidám, jó kedélyű, amilyen én is vagyok. És a haja. A hosszú barna haja pont olyan, mint amilyen álmomban, látomásomban jövendőbelimnek volt. És az arca. Az arca is mintha hasonlítana.

De hogy tudnék meggyőződni erről? Léna másnap telefonált, hogy a kezelés hatására megjött menstruációja, de megint lépcsőházi zseni voltam. Már letette a kagylót, amikor eszembe jutott, hogy megkérdezzem, hogy visel-e kék kockás, férfigombolású inget, mert hiszen jövendőbelimet olyanban “láttam”. Á, tiszta ciki lenne ilyesmiért visszahívni, még a végén megzavarom, esetleg kedvet kapna hozzám, és mi van, ha mégsem ő az!

Így aztán felhívtam osztálytársamat, ajánlóját, de – mint az előre is gondolható lett volna – nem lettem okosabb. Mindegy, majd eldől a tanfolyamon, vélekedtem. Kicsit borongós lett a homlokom, amikor Frovalin Pista bejelentette, hogy volt lakásomtól alig 100 m-re a Szent Benedek általános iskolában lesz a tanfolyam, mert az ablakból pont a bejáratra látni, és a Mérésügyis Magdi lánya, Jutka is lejön Budapestről a tanfolyamra, és nálam fog aludni a nappaliban a díványon.

Már az is kellemetlen volt, amikor Magdi előző nap megjegyezte, hogy reméli, aludni fogunk Jutkával éjszaka, mert nem volt egyértelmű, mire vonatkozik a célzás. Jutkával nagyon szerettük egymást, de ha csak az egy franciaágyam lett volna, akkor sem történt volna semmi köztünk, szépen elszundikáltunk volna egymás mellett, mint két testvér.

Készültem a hétvégére, bevásároltam, főzicskéltem, kitakarítottam, szóval igyekeztem jó vendéglátó lenni. Chilis babot főztem sült pulykacombbal, melyet először babérleveles, koreanderes, szegfűborsos vízben puhítottam meg, majd sütőben pirítottam barnára. Olyan ínycsiklandozóak ezek a kaják, és érdekes módon mindenkinek ízlik, mindenki szívesen eszik nálam, mert beleadom szívem-lelkem. Pista még példálódzott is, hogy ő megérzi az étteremben, ha a szakács rosszkedvű volt, amikor az ételt főzte.

Én mindig jókedvű vagyok, főként, ha főzök, mert a főzés laza koncentráltságot, összehangoltságot, harmóniát igényel. Például a marhapörköltöt úgy készítettem el péntek délután, hogy meghámoztam két nagy fej hagymát, és amíg azok az olajban dinsztelődtek, szépen felaprítottam a marha lapockát apró kockákra. Aztán amíg a pörkölt rotyogott, elkészítettem a tarhonyát, melyet egy kis Vegetával bolondítottam meg.

Amíg a tarhonya főtt, gyorsan letusoltam, és utána beindítottam a mosógépet, és utána már mentem is megnézni a pulykacombot, hogy mennyire barnult meg. És mindezt rendíthetetlen nyugalommal, egy pillanatnyi kapkodás, idegesség nélkül. Úgy szoktam mondani, hogy a legjobb, ha oda sem figyel az ember, egyszerre csak azt veszi észre, hogy kész a finom étek, amit főz.

Másnap vidáman, feltöltődötten, várakozással indultunk a feng-shui tanfolyamra. Jutka nem hétköznapi személyiség, igazi kis tündét. Én azon igyekeztem, hogy szolgáljam ki minél jobban, ő azon igyekezett mit tudna minél többet segíteni, szóval csuda jól éreztük magunkat egymás mellett. Igaza volt annak, aki úgy gondolta, jó pár lennénk, de a szerelem az nem úgy megy, hogy csettintünk egyet, és szerelmesek leszünk a másikba. Az sajnos akaratlagosan nem hozható életre, az valahogy jön a semmiből, aztán vihar lesz belőle, és bizony jó, ha nem ellenszéllel végződik, mint Eszterkém esetében.

Amit akartam mondani, hogy fél hétkor egy bögre gőzölgő teával ébresztettem Jutkát, és miután nyugodt beszélgetés közben megitta, felajánlotta, hogy – a formalitásokat mellőzve – pizsamában megkezel engem. Én is megkezeltem őt, és olyan jó volt, hogy ilyen apróságokon nem akadunk föl, és békésen, szeretetben tudunk egymás mellett élni, még akkor is, ha nincs köztünk ún. szerelmi kapcsolat.

Jól néznénk ki, ha már pizsamában sem mutatkozhatnánk egymás előtt! Én Ádámkosztümben szoktam aludni, úgy érzem igazán jól magam, de úgy gondoltam, nem tehetem ki Jutkát annak, hogy esetleg éjszaka a mosdóba megy, és sóbálvánnyá mered, mert a hálószobám ajtaja nem volt zárható.

A tanfolyam lendületesen indult, bár neon úgy zúgott, mint a géppuska, kellemetlen volt hallgatni, de figyeltünk az érdekfeszítő előadásra. Ha az egyik ház sarka a másik ház felé néz, akkor az a ház “támadja” a másikat, és előfordul, hogy mire egy új ház, vagy banképület felépül, főként, ha szándékosan így tervezték, az összes környékbeli épület tulajdonosa csődbe megy. Ha redőny van az ablakunkon, nem jön be az energia, ha innen jön, akkor túl sok jön, leégeti az ember szemöldökét, ha a parlament üléstermét megcserélnék, jobb lenne az ország helyzete, mert az Alkotmány utca a Kiskörút rohanó energiáját az Országháznak vezeti, és a képviselők fejét szétbombázza, szóval sok különleges dolgot hallottunk.

Terelőelemekkel kell terelni az energiát, hogy ne ártson nekünk, és nem elég egy rizspapírral borított paraván, hanem legalább pár centis vasbeton kell, ami már nem engedi át magán a sugárzást. Arra mindenesetre nem kaptunk magyarázatot, mitől jó, és mitől rossz az energia, miért baj, ha kevés, és az is, ha sok van belőle, mi a teendő ilyenkor, tehát egyfajta üresség, hiányérzet volt bennem. Ebéd utánra ez még fokozódott, mert elkezdtünk alaprajzokon variálni, itt az ablak, ott az ajtó, itt az ágy ott a tükör, ez visszaveri, az megsokszorozza, ez jó energia, az rossz energia, így aztán megvallom őszintén bóbiskolni kezdtem.

Az zavart, hogy az előadó - akár szándékosan, akár nem - félelmet keltett a hallgatókban, mert millió dolgot mutatott be, és mindegyikhez súlyos károsodásokat, veszélyeket kapcsolt, amelyeket a mindenható Feng-shui képes csak megoldani. Ha gerendák vannak a mennyezeten, azok nyomják az alatta fekvőt, mondta, és felvillant előttem, hogy csak Ausztriában ma is minden tíz házból nyolc ilyen, és ha igaz lenne, amit az előadó állított, évszázadok óta már tönkre kellett volna mennie az ausztriai népességnek, pedig szemmel láthatóan jól vannak, főként vidéken, ahol ezek a gerendás mennyezetek divatosak.
Aztán kifejtette, hogy milyen veszélyekkel járhat, ha a franciaágy a fal mellett van, és a feleség közel a fal mellett alszik, a fal másik felén meg, szintén közel a falhoz, egy iszákos ember alszik éjszakánként, mert az asszonyka ez esetben közelebb van a falpartnerhez, mint férjéhez, és az energiacsere következtében az asszonyka szép lassan iszákos lesz, iszákos emberünk pedig kevesebbet iszik. És még betegségeket is el lehet kapni így.

Ebben a pillanatban valami különleges dolog történt velem. Az álom egy másodperc alatt kiszállt a szememből, és az előadó lélegzetvételnyi szünetét kihasználva emelt hangon szónokolni kezdtem: - Nem igaz, hogy így meg lehet betegedni! A leghíresebb magyar radiesztéta, Szőke Lajos is csudálkozással állapította meg, hogy vannak emberek, akik a legerősebb földsugárzásban, Hartmann keresztben fekve sem betegednek meg, míg egyesek kifeküdnek a sugárzásból, és a sugár utánuk hajlik. A betegség belülről, a lélekből fakad, nem lehet falon keresztül elkapni. Csak az kapja el, aki elhiszi ezt a teóriát. Az én falam mellé százötven alkoholistát is fektethetnek, mégsem leszek alkoholista!

Az előadó végighallgatta kifakadásomat, leintette azt a résztvevőt, talán Frovalin Pistát, aki őt támogatóan bele akart vágni beszédembe, kis hatásszünetet tartott, majd így szólt: - Mégis ön a beteg, nem én!

Hát ez kemény oldalvágás volt, gondoltam. Érvnek semmiképpen nem érv, mert nem cáfolta semmivel az állításomat, hanem egy sértéssel válaszolt, hiszen a vak is láthatta, hogy húztam magam, nem voltam tökéletes formában, mert hiányzott a szombat délelőtti szieszta. Kedvem szerint azonnal elmentem volna, de nem akartam a tanfolyam rendjét felborítani, sem feltünősködni, elég volt az is, hogy ennyire kifakadtam.

De miért? Miért tettem ezt? Isten lelke háborodott föl az arcátlan hazugság, és félelemkeltés ellen, vagy a krampusz tüzelt fel, hogy szinte robbanásszerűen hozzászóljak, ahelyett, hogy rezignált nyugalommal hallgattam volna végig az előadást. De még saját kijelentésével is ellentmondásba keveredett, mert egyszer azt mondta, hogy a betonfal nem ereszti át az energiát, a rizspapírral szemben, utána pedig azt, hogy a falon keresztül meg lehet betegedni.

Meg különben is, nem hagyhattam szó nélkül, hogy ennyi emberben félelmet keltsenek, hiszen mindenki tátott szájjal hallgatta az előadót, senki nem gondolkodott, hogy az energia a Jóisten mindenütt jelenlévő szeretete, az Istenszeretőnek nem árthat. Arról nem beszélve, hogy azt még el tudom képzelni, hogy az energiák lakáson belül a bútorok által terelődnek, tehát van valami alapja a Feng-shuinak, de az egész előadás arra épült, mintha az ember, a szellem, legalább is az anyagnak alárendelt valami lenne. Nem fordítva van? Nem akkora hitünknek kell lennie, hogy nem merünk ugorj-t mondani a Gellérthegynek, amikor egy hajó úszik előtte a Dunában? Miféle ősi tudomány az, hogy úgy építenek Hong-Kongban egy bankot a többi közé, hogy élei “támadják” a konkurens bankokat, és mire felépül, a környékén csődbe is mentek mind versenytársai?

Az összes ősi tudás, fehér mágia, a világhoz való alkalmazkodásra, segítő szellemek igénybevételére, gyógyításra, az ember földi életének elviselhetőségére, nem másoknak ártásra irányul. Ahogy ez a fiatalember tanítja, ez semmiképpen nem az. A félelemkeltés sem a Jóisten és angyalainak az eszköze, azzal is más szokott operálni. Az ősi feng-shui mesterek forognak a sírjukban, amikor tudásuk kiforgatását, megcsúfolását hallják.

Nem véletlen persze, hiszen nem beavatott, hanem üzleti úton szerzett és továbbadott tudásról van szó, a prospektus hemzseg a tiltásoktól, mit nem szabad a hallgatónak az előadáson, de semmiképp sem szabad sem kismagnó, sem videofelvételt készíteni, akár az agykontroll tanfolyam esetében.

Ha egy valóban értékes, egyedi, sok szellemi munkával kifejlesztett ismeret, amit az előadó előad, akkor úgysem tudja valaki egy videofelvételről megtanulni, arról nem is beszélve, hogy sok embernek olyan jó a memóriája, hogy a videónál is jobban megőrzi az emlékeket. Ha ellenben egy egyszerű, közérthető, mindenki által könnyen elsajátítható ismeretről van szó, ahogy az előadó is nyugat európai kirándulásai során sajátította el Feng-shui ismereteit, melyet itt pénzre vált, akkor nem etikus a konkurencia kizárásra való törekvés, hanem akkor a legjobbnak kell lenni, a legtöbbet kell nyújtani, és akkor máris nincs mit félni a konkurenciától.

Annyira ideillik a Spar üzlet, meg a legolcsóbb közért “minden lopást értékre való tekintet nélkül feljelentünk” hasonlata. Majdnem kiöntöttem a fürdővízzel a gyermeket is, mert az igazat szólva egy kicsit az egész Feng-shuiból kiábrándultam. Vagy az is bejátszott, hogy itt vágytam megtalálni jövendőbelimet, és a észtvevők közül senkire sem illett előre elképzelt vágyképem, ideálom?

Láttam egy ébenfekete hajú, fehér márványarcú asszonykát, akiről azt sejtettem, hogy Frovalinék őt szemelték ki számomra, de még egy halvány pislákoló láng sem keletkezett bennem, így aztán este Jutka tarot, illetve cymbolon kártyával kihozta, hogy pulykapipi természetem utolsó maradványai ezek az indulatos föllángolások, amelyek persze igen ritkán, évente fordulnak elő, és talán még annyiszor sem kéne.

Jutka nagyon okos, szeretem is, de azért kártya ide, kártya oda, a Mester is felkapta néhányszor a cukrot amikor farizeusokkal találkozott. Ha már évente egyszer sem fogok indulatba jönni, akkor már olyan leszek, mit egy alvó uhu bagoly, mely bár a bölcsesség jelképe, de valahogy nem érzek sok rokonságot vele.

Judit volt olyan tapintatos, hogy felajánlotta, elgyalogol reggel a tanfolyamra, hogy ne kelljen kikelnem az ágyból. Amikor délben érte mentem, először kicsit szabódott, majd aztán bíztatásomra elmondta, hogy feleségem félúton elékanyarodott, és elmondta neki, miféle alak vagyok, aztán elviharzott a Ventóval.

Jaj! Szegény kis Juditkám, ez hiányzott még neked, hogy ebbe a kalamajkába is belekeveredj, nem elég a saját házasságod problematikája. Képzelem, milyen lehetett Edit, amikor úgy jól kiereszti a hangját, haragját. A liszt akkor borult ki igazán, amikor délután Judit elé mentem, mert nem lehetett tudni, mikor lesz pontosan vége a tanfolyamnak, és már háromnegyed ötkor beálltam az iskola elé. Judit csak ötkor lépett ki a kapun, amikor már Edit bent ült az autóban és negyed órája mondott el gyilkosnak, aljasnak, gonosznak, lelketlennek, kifejtette, hogy Böbe miattam kapott gyomorfekélyt, mert biztos önmagát okolja különköltözésemért. Ha pedig megtudja, hogy bárkinek adok a Hitbenhat könyvből becsületsértési, és kártérítési pert indít ellenem, és megtiltja, hogy további könyveket írjak.

- De hát Editkém ott senki sincs igazi néven, a helyszínek is mások…
- Te csak arról írhatsz könyvet, hogy én, Arany Viktor, egy hülye vagyok! Másról nem! És megkeserülöd, ha megtudom, mert úgyis mindent megtudok!
- Szégyentelen perverz, pedofil, tinilányokkal henteregsz! Nem nézel tükörbe? Majdnem hülyére röhögtem magam rajtad a klinikán, hogy farmerban jársz! Azt hiszed attól fiatal leszel?
- Editkém, mindenki változik, én is változtam.
- Mi van, nem mer kijönni a barátnőd, fél, hogy megtépem? Jobb is lesz, ha kopaszra nyiratkozik, mert kitépem a haját, mind egy szálig!
- De Editkém, külön szobában alszik, nem olyan célból jött, csak a feng-shui tanfolyamra.
- Nincs is külön szobád!
- Dehogyisnem Editkém, csak amikor a múltkor tomboltál, akkor nem figyeltél. Ott van a fürdőszoba és a konyha között.
- Azt mondhatja akárki! Akkor se fogadj nőket a lakásodon, míg a férjem vagy!
- Editkém, én megmondtam június 27-én, hogy attól a naptól kezdve nem vagyok a férjed, és nem is tekintem annak magam. És szállj ki légy szíves az autóból, mert már vége a tanfolyamnak, jönnek a résztvevők.
- Nem szállok ki, szabad akaratom van! Vágott vissza, és teljesen értelmetlennek tűnt számomra elmagyarázni, hogy ő most az én szabad akaratomat sérti meg, és közben a sajátjára hivatkozik.

Közben Jutka kilépett a kapun, és Frovalinék fedezékében elkezdett araszolni az autó felé. Edit kipattant az autóból, és elkezdett kiabálni felé:
- Na mi van? Félsz tőlem? Félsz? Igen? Majd elindult Frovalinék felé, miközben Jutka oldalt fordulva ügyesen beslisszolt az autóba, és gyorsan elindultunk. Már csak annyi hallatszott, hogy szegény Zsuzsa pechére, jó szándékból el akarta vinni a balhét, és azt mondta Editnek, hogy Jutka az ő barátnője, mire újabb villámok dörögtek, de mi már megúsztuk azt a vihart.
Úgy gondoltam, Jutkát még egy kicsit magamnál tartom, hogy lazíthasson, fel tudja dolgozni az izgalmat, jobb neki, ha egy későbbi vonattal, de nyugodtan megy el, így aztán megmelegítettem a vacsorát, chilis babot tojással, és utána Jutka kirakta cymbolon kártyával, hogy mi a házasságom alapproblémája. A rab madár kártya jött ki, ahol az egyik házasfél a másikat kalitkában, fogságban, azaz tulajdonaként birtokában tartja, s onnan nem akarja elengedni.

Nem is vesztegettünk szavakat a magyarázatra, hanem azt is kiraktuk tarot kártyával, hogy miért volt sikertelen a várva várt pár megtalálása. Jutka tündéri szerénységgel, és huncut mosollyal a szája sarkában, seprős szempillái mögül hamiskásan kitekintve, saját esszém címével világosított föl, hogy amiről le tudok mondani, az igazán az enyém, tehát az erőltetett, izzadságszagú keresgélés helyett inkább hagyni kellene a dolgokat folyni a maguk folyása szerint, s majd akkor, ha már nem hajszolom, a sors úgyis ölembe pottyantja a jövendőbelit.