A VIHAR

Hogy a próféta beszélt-e Hannából, amikor azt említette, hogy feleségem kezébe kerülhet a könyvem második kötete, nem tudom, de tény, hogy bekövetkezett. Edit felhívott, és csak úgy áradtak belőle a szitkok, szidalmak, melyek ahhoz kapcsolódtak, hogy megtudta, hogy a három kötet, meg az esszék fenn vannak az Interneten, és megszerezte valakitől a második kötetet.

Itt Kecskeméten alig öt-hat embernek adtam oda, ráadásul mindenkit külön kértem, hogy vigyázzanak, ne jusson Edit kezébe, mert amilyen lelkiállapotban van, nem tenne jót neki. Mégis, hogy juthatott hozzá? Közvetlenül olyantól, akinek odaadtam? Vagy kölcsönadták, és a csen-csen gyűrű végül nála kötött ki? Olyan mindegy, gondoltam magamban, miközben Edit hangja harsogott a telefonban.

- Megvetnek, érted? Megvetnek!
- Hogyan, Editkém? - Kérdeztem, mert hirtelen az ágy megvetése, meg a búza vetése jutott eszembe, mire aztán Edit megválaszolta, hogy környezetünk úgy vélekedik rólam, hogy aki ilyet le tud írni, mint én, az nem ember! Hát éreztem már a múltkor is, amikor Böbét meglátogattam, hogy elfordítják a fejüket a házbeliek, nemigen akaródzik visszaköszönni nekem, de ennyire? Mit ártottam nekik? Nincs olyan, akinek ne tettem volna szívességet, és most meg én lettem a megtestesült Sátán?
- Hány tinilánynak imádkoztad le azóta a bugyiját?

Erre már tényleg nevetnem kellett, mert elképzeltem az egész helyzetet, és oly groteszkül festett, hogy nem tudtam visszatartani vidám kuncogásom.
- Editkém! Ugyanolyan érintetlen vagyok, mint melletted voltam az utolsó három évben.
Akkor meg mi a jó abban, hogy elköltöztél?

Jaj, jaj, jaj! Hát ennyire nem ért Edit semmit? Hogy sok apró mozaikból rakódott össze elköltözésem, és hogy a legelviselhetetlenebb az volt, hogy állandóan átlépte szabadságom határait? Hogy a gyakori parlagon heverést, ölem bepókhálósodását ahhoz képest könnyűszerrel viseltem?

Edit kifejtette, hogy kiolvasta a könyvből, hogy Eszter nem olyan ártatlan, mint amilyennek beállította magát, meg amilyennek én is védeni igyekeztem. Ő dörzsölt, álnok fejével kisilabizálta már az első kötetből, hogy ha meg akar szerezni magának, és meg is akart az autóm, meg a pénzem miatt, akkor pont az ellenkezőjét kell mondania, mint amit valójában akar. És Eszter csak azért mondta, hogy maradjak feleségem mellett, mert pont az ellenkezőjét akarta elérni vele, de megkapja még ő is a magáét. Na ez aztán egy kifordított, elferdített, kacifántos egy gondolatmenet. Vajon, ha Eszter családom elhagyására buzdított volna, akkor is az ellenkezőjét gondolná róla Edit? Hogy úgy akart otthonmaradásra buzdítani? Vagy csak az a lényeg, hogy mindenki gonosz, mindenki fekete rajta kívül a külvilágban?

- Azonnal leveszed az Internetről, érted, és nem járulok hozzá, és személyiségi jogaim vannak, megmondták az újságírók is. A könyvnek pedig minden példányát be kell zúzni, különben pert indítok ellened, és megkeserülöd. A véleményem pedig megírtam egy levélben, de nem szükséges válaszolnod rá!

- Hát Editkém, köszönöm, és búcsúzom. Búcsúztam el tőle, és nem siettem a levél elolvasásával.
Úgy látszik jó volt az előérzetem, mert amikor elolvastam a levelet, két napig szinte csak négykézláb közlekedtem, Edit meg, mint ahogy visszahallottam, feltöltődött, energikusabb lett, amikor kiadott mindent magából. Eszembe is jutott a Mennyei próféciák c. könyv idevonatkozó fejezete, amelyben leírják, hogy az ilyen cselekvési módok tulajdonképpen energiaszerzési, energiarablási technikák, és aki nem elég érett, az bizony komoly energiaveszteséggel, levertséggel, fáradtsággal, esetleg betegséggel kerülhet ki egy-egy konfliktusból.

Ennyire sebezhető lennék? A szeretet biztos pajzs, tehát nincs bennem elég szeretet? Vagy nem jól szeretem feleségemet? Ezt már nem kellett volna szelíden eltűrnöm? Ki tudja? Beszéljenek a sorok:

“Viktor! Tudod azok közül, akik elolvasták irományaidat, nagyon kevés, aki igazat ad neked. Ezért jutott el hozzám a könyved második kötete, amit annyira féltve őriztél, nehogy elolvassam. Aki engem is ismer, és velem érez, az elmondta, hogy eddig is csak azért barátkozott veled, mert engem nem akart megbántani, hogy elmondja a véleményét rólad. Érdekes, hogy engem rajtad kívül mindenki jónak, alkalmazkodónak, és szeretetreméltónak tart, téged pedig egy erőszakos, uralkodni vágyó, állandóan, és mindenáron középpontban álló, önző alaknak. Eddig én védtelek az ilyen jelzőktől, de igazuk volt.

Akárhonnan is nézem, egy hazug vagy. Vagy 19 éve egyfolytában hazudtál, vagy most, visszamenőleg feketítetted be azt is, ami szép volt. Most már látom, milyen vagy. Az első könyv elolvasásakor kellett volna már látnom, hogy te senkit sem szeretsz önmagadon kívül. Azokat tartod nagyra, akik valamilyen érdekből, ideig-óráig neked adtak igazat. Persze a legtöbb már elpártolt tőled, de mindig olyan voltál, hogy aki megpróbált ellentmondani, azt rögtön leírtad magadban.

Mennyire állítottad, hogy főiskolás korodban letámadott az a lány, de most végül bevallottad, hogy randevúztál, csókolóztál vele, talán nemsokára az is kiderül, hogy lefeküdtél vele. Persze a megcsalás már ott kezdődik, ha valaki mással randevúzgat. Az első könyvet is alaposan kiveséztem, hát ezt is alaposan elolvastam, és a gondolataimat lejegyeztem. Rengeteg hazugság van benne rólam! Csak az hiszi el, aki soha, egy mondatot sem beszélt velem.

Zsuró. Te oda nem kísértél el bennünket, én vittem el a Böbét egyedül. Éppen úgy egyedül voltam, mint mindig, amikor kontrollra mentünk. A legtöbben úgy jöttek a klinikára is, hogy elkísérte őket a férj, apa. Betudtam annak, hogy te dolgozol, és pótolhatatlan vagy. Persze most már látom, hogyha valaki idegenhez kell menni “gyógyítani”, arra mindig van idő, és nem olyan szoros a munkaidő.

Könnyű azt is rákenni a beteg gyermekedre, hogy ő az oka a házasságunk megromlásának. Pedig az olyan apa nemes szervét kellene levágni, aki nem érti meg, hogy ilyenkor mi az első egy anyának!”

Na itt aztán meg kellett állnom pihenni egy kicsit, mert ez sok volt egyszerre. Való igaz, Editet és Böbét Agárdra kísértem el, majd mivel Anatolij hét közben, konspiratív okokból áthelyezte klinikáját Zsúróra, Edit saját Ventóján autózott Böbével Zsúróra. Nem akartam részletekkel növelni a könyv terjedelmét. De hol kentem én beteg gyermekemre, hogy ő az oka házasságunk megromlásának? Hol van szó arról, hogy Böbe miatt elégedetlenkedtem? Nemes szervét levágni? Hát hová jutottunk? Milyen eszeveszett düh, harag, ellenérzés ez? De erről szól a levél további része is:

“Az, hogy Böbével a viszonyod ilyen, azt csak magadnak köszönheted, hiszen amikor kicsi volt, mindig megsértődtél, ha neked nemtetszőt mondott, és rögtön úgy bántál vele, mint egy ellenséggel. Az, hogy engem a sátán szövetségeseként emlegetsz sorozatosan, az csak hab a tortán.

Bükkösd. Milyen dolog, hogy Jézus azt kéri, hogy valaki szenvedjen helyette?
A rendelőben lévő virág állandóan elhervadt, amíg az oltárod és képed ott volt. Amikor eltűnt onnan, érdekes, a virág feléledt. (Aki ír, törekedjen pontosságra)

Más. Nem szoktam közönségesen beszélni, tányért is egyszer vágtam földhöz, amikor elmentél! Sok dolgot nem a gyerekek előtt mondtam, de úgy látszik, akkor nem számított a lelkük, amikor te mentél el a kis szerelmed miatt, akkor nem. Üdv Rosta Csillának, Katának, és kolleganődnek, és a többi kerítőnek!! Még visszakapják!

38 old. Azért jó, hogy másnak is van ilyen véleménye, mint nekem. (Domján) Örülök, hogy egy ilyen klassz srác így érez.
46 old. Nem én vagyok a megszállott, bárki megmondhatja. Az te vagy és a hasonlók.
69 old. Tóniékra költött 30.000, vagy 60.000 Ft-tal nem lehet a lelkiismeretet megnyugtatni, főleg, ha otthon egy kiflivég is morgás tárgyát képezi.
76. old. Úgy látszik a te vadászterületed a templom és az esküvők. Lehet, hogy már nem emlékszel, de engem is ott szemeltél ki, akár Esztert.
77. old. Amikor tavaly Böbével rohantunk Pestre, az “anyagi szintű gyógyítás napszámosa” mentette meg, mert a te csodatevőid lapítottak.
95. old. Istenre kenni, hogy buzdított arra, hogy menj az Eszterrel?

98 old. Micsoda undorító, hogy ilyen levelet írtál egy gyereknek. Persze ő is megéri a pénzét, hiszen ő hívott fel, és mosta magát előttem, hogy ő soha nem bíztatott. Itt van leírva a bizonyítéka, hogy jól magába bolondított. Ezt majd még tisztázom vele, hogy mikor, ki hazudott!
99. old. Isten egyenesen bigámiára buzdít!? “Ne félj Esztert szeretni…” Szerencsére kis szerelmed, kérész életű “feleséged” hamar rájött, hogy mibe viszed, így hamar megkaptad a te pofonodat is.

100. old. Szóval te azért bőven szakítottál időt arra, hogy más nőkkel hetyegj.
108 old. Akkor este nem én akartam, talán megint összetévesztettél Eszterrel. Az pedig egyenesen vérforraló, hogy velem csalod meg azt a libát! Az, hogy te kijelentettél valamit, az nem számít a törvény előtt semmit. Ha úgy kellett a hálószobába jönnöd, mint a vesztőhelyre, hát szégyelld el magad mélységesen. Itt írod le, hogy nem tudsz aludni mellettem, és kerülöd a helyzetet. Akkor ki az, aki elhagyta a másikat?

111. old. Miért csodálkozol, ha az emberek elpártolnak mellőled, és egyedül maradsz? Ilyen ocsmány dolgot, amit művelsz, nem lehet megbocsátani. Primitív alakok által támogatott menekülésed, egy gyerek elcsábítása, családod elhagyása, már ez is súlyos bűn, de tetézni azzal, hogy könyvedben terjeszted hazugságaidat, megalázod, és sátánnak titulálod a felségedet?
114 old. Ha el nem hagyod a családodat, ahogy néhány lappal előbb írtad, ugyan hogyan kerülhetnél össze Eszterrel? Csak úgy, ha azt kívánod, hogy haljak meg minél előbb emiatt. Persze ez a gondolat is istentől ered? Ugye?”

Na itt megint levegőt kellett vennem. Hogy én a halálát kívántam? Hát ez sem semmi! Hogy ez a gondolat milyen közös tőről fakad, azt megmutatja, hogy valóban kísértett a krampusz többször is ezzel. Nem is tudom, miért nem írtam bele a második kötetbe? Amikor Edit Budapesten volt a Zorán koncerten, és Böbével ügyeleteztem, szinte ólomlábakon járt az idő, állandóan úgy éreztem, főként este 11 felé, hogy Editnek már itthon kéne lenni, csak nem történt valami baj vele.
Erre beindultak krampuszék, és egy súlyos baleset képét vetítették tudatomba, hogy “ezzel minden megoldódik”. Átláttam a szitán, és imádkozni kezdtem Editért, meg kísértőimért is, és úgy látszik, tudatom, valahogy lenyomta a tudatalattimba ezt a szörnyű kísértést, és nem íródott bele a második kötetbe. De az, hogy valamivel megkísértettek, nem azonos azzal, hogy én azt tisztán látva, másnak rosszat akarva kívánjam.

“119 old. Nem égette le a piros rózsa a kezed tövig? Az első randevúnkra nekem is azt hoztál, talán elfelejtetted, vagy csak gyenge másolata vagy magadnak. Parázna és hazug vagy barátnőddel együtt. Igaz lelépett, mint aki jól végezte dolgát, szétdúlt egy családot.

Viktort is megpróbáltad befolyásolni, hogy csak egy részét adtad oda neki, a szerelmes levelekről és a barátnődről elfelejtettél szólni neki. De a sánta kutyát, és a hazug embert hamar utolérik. Főleg, ha az illetőt nem is szeretik. Maradj csak meg a te igen furcsa istenednél, lehet, hogy senki sem marad meg melletted, ha így folytatod.

Jogom van megtiltani a további terjesztését az irományaidnak. Magadat égetheted, ha akarod, de minket ne! Ahogy elmentél, egy falat húztál magad mögött, és a régi életed keserves maradékának tekinted gyerekeidet is. A viselkedésedből és a könyvedből is ez érződik. Az életedből kihagytál minket, légy szíves az irományaidból is hagyj ki!!!! Böbét az ”anyagi szintű gyógyítás napszámosai” meggyógyítják, és boldogok leszünk. Legyél boldog te is a sajátos isteneddel. Nem kell válasszal fárasztanod magad, a bizonyítványt nem lehet már magyarázni, itt áll, feketén - fehéren. Edit”

Két, vagy három napig betege voltam ennek a levélnek. Annyira elszállt minden életerőm, hogy alig vonszoltam magam, fájdalmaim, izomgörcseim felerősödtek, szinte épp, hogy éltem. Aztán írtam egy rövid választ.

Drága Editkém!

Elolvastam leveledet, és ahogy kérted, nem válaszolok semmilyen felvetésre, nem magyarázom a bizonyítványt, mely előtted feketén-fehéren áll. Valóban, a sakktáblán vannak fekete és fehér bábuk, de az életben nem így van. Az életben még a legjobb, még a “szent” is egy kicsit kendermagos, vagy legalább néhány pötty van rajta, a többség erősen kendermagos, vannak, akik sötétek, de olyan, hogy csak fekete, olyan itt a Földön nincs, mert ide csak a javulásra alkalmasak születnek le, mivel a Föld egy javuló hely.

Leveledben elég erősen érződik, hogy a látásmódod – ahogy leveled utolsó soraiban “freudi elszólásként” megtalálható - erre a fekete-fehérre alapul, és az embereket vagy fehér, vagy fekete csoportba sorolod. Én itt látom a problémát a Te gondolkodásodban, hogy ennyire polarizálsz, pedig a világ nem csak feketéből és fehérből áll. Elég, ha kinézel az ablakon.
 

Drága Editkém!
Nem csak fekete van és fehér, van szürke is, méghozzá sok árnyalatban. Szerintem mindketten szürkék vagyunk, de ha lehullik rólunk majd a lepel, odaát, - ahogy már sokaknak mondtam – Te fényesebben, sokkal fényesebben fogsz világítani nálam, mert Te sokkal többet szenvedtél itt a Földön. Kívánom, hogy lelked békét nyerjen! 25-én de. 10-kor megyek Hozzátok!

Üdv: Viktor
p.s. Azért az, hogy “le kéne vágni”, egy kicsit erős volt.

Telefonbeszélgetésünk alkalmával tisztáztuk ugyanis azt is, mikor a legalkalmasabb a közelegő karácsonykor látogatásom. Alighogy megírtam Editnek levelemet, csörgött a telefon, és az a személy hívott fel, aki Editen kívül másodikként várt el, hogy hangjáról azonnal felismerjem.
- Én vagyok!
Éreztem hangján, hogy robbanásig feszült, ezért - bár felismertem – megkérdeztem, kivel beszélek, hiszen az illem is azt kívánja, hogy a hívó fél is bemutatkozzon.

- Arany Viktor vagyok, kivel beszélek?
- Tudod te azt jól! - Vágott vissza mérgesen.
- Mondd! Miért csinálod ezt velem? Normális vagy te? Neked teljesen elment az eszed!
Hallgattam, majd kis csend után megkérdeztem. - Miért?

- Na mi van? Erre nem tudsz mit szólni? Miért teszed tönkre a családomat? Azonnal vedd le az Internetről! Mit gondolsz, hogy merted leírni, hogy letérdeltél előttem, meg csókolóztunk, meg ilyesmit, ha nem adtam engedélyt rá?
- Esztikém! Az nem rólad (valódi névvel mondva), X városban (valódi lakóhely) szól, hanem Bálint Eszterről Zsámbékon. Keresse csak meg valaki a Bálint Esztert Zsámbékon!
- Az a könyvben nem én vagyok, érted? Nem én! Idetelefonált a feleséged, és órák hosszat zaklat engemet, meg a családomat, és már az öngyilkosság gondolatával foglalkozom.

- Hát az elég helytelen cselekedet lenne.
- És igenis van már fiúm, akit igazán szeretek, téged pedig… kis szünetet tartott, és levegőt vett, téged pedig gyűlöllek, és sohasem szerettelek!
- Hát, annak idején másképp nézett ki! Esztikém! Én nem gyűlöllek, és most is szeretettel gondolok rád. És megértem, hogy a szellemi fejlődésben az előző szintet meg kell tagadni az embernek, ha tovább akar…
- Nem kell az ócska dumád! Vágott bele beszédembe. Vedd le az Internetről, hallod! Hogy képzeled, hogy megírod ezt az egészet az én engedélyem nélkül?

- Most mondtad, hogy az a személy a könyvben, nem te vagy, Magyarországon szólás, vallás, és személyi szabadság van, mindenki azt írhat, amit akar, ha nem sérti a közízlést, nem fajgyűlölő, nem pornográf, és nem mond név szerint, személyekről valótlant, vagy becsületsértőt. Azonkívül semmi olyan nem szerepel benne, ami ne hangzott volna el, vagy ne íródott volna le.
- Égesd el az összes levelemet, én is elégettem a tiédet, mind egy szálig.
- Én elraktam egy nejlonzacskóba, archiváltam a szüleimnél, de ki nem dobom, ahhoz jogom van!
- Akkor is vedd le az Internetről!
- Esztikém, én egyetlenegynek, a saját lelkiismeretemnek engedelmeskedem, Neked nem!

- De a feleséged engem okol, engem támad, azt hiszi, hogy még mindig kapcsolatot tartunk, meg azt mondja, majd moshatom a véres lepedődet, mint Ágnes asszony.
- Mi az, hogy Ágnes asszony, meg milyen véres lepedő?
- Hát a balladából!
- Ja, nem emlékszem már ezekre az iskolai dolgokra. Mondtam, és valahogy a jutott eszembe, hogy az araboknál a nászéjszakán fel kell mutatni a menyasszony szüzességének bizonyítékaként a véres lepedőt, és Edit vélt szexuális kicsapongásaimra célzott.

- Tudod Esztikém, Edit érzi, hogy házasságunknak a lámpaoltás utáni rész volt az egyik legelhanyagoltabb területe, ott volt a legtöbb mulasztás, és ezt vetíti ki rám, ezért hiszi, és mondja, hogy én állandóan tinilányokkal hentergek.
- Én téged mindig, mindenkivel szemben csak védtelek, mindig mondtam Editnek, hogy te teljesen vétlen vagy ebben a dologban.
- Akkor védjél meg most is!
- Jó, hát most lesz majd a születésnapja 10-én, majd akkor felhívom, megköszöntöm, és beszélek vele. Remélem sikerül megnyugtatnom. Téged meg áldjon meg a Jóisten!
- Téged is! Vágta rá, és lecsapta a kagylót.

Szüleim aztán felvilágosítottak, Ágnes asszony megölte férjét, Edit ezt helyezte kilátásba Eszternek, az ezért való felelősséget igyekezett rálőcsölni azzal, hogy majd ő moshatja a véres lepedőt a hullám után. Erre csak valami kedves gesztussal lehet reagálni, gondoltam, és megvettem Zorán legszebb szerelmes dalait, és egy kedves levél kíséretében elküldtem Editnek. Megvallottam neki, hogy nem igaz, hogy házasságunk csak rossz időszakokból állott.

Az első tíz évünkben voltak jó élmények is, bár sok súrlódással fűszerezve, aztán a második tíz év ellaposodott, és ha nem olyan az utolsó három, amilyen volt, talán sohasem költöztem volna el. És elismertem azt is, hogy házasságunk elején féltékeny voltam Zoránra, akiért rajongott, ezért kárpótlásul küldtem a szép Zorán dalokat. Edit visszahívott, közölte, hogy megvan már neki, sőt Zorán által dedikálva, de azért jó lesz tartaléknak, és köszöni.
Hogy lesz ebből karácsonyra megtérés, mit tartogat a jövő? Nem tudom.