Mit tegyek az irománnyal?

Ne az íróasztalfióknak, vagy a számítógép merevlemezének írjunk, osszuk meg másokkal is gondolatainkat. Néha csak magunknak is jó írni, de aki ír, vágyik a reflexióra, műve akkor teljesedik be, ha visszajelzést kap, ha érzi, hogy nem dolgozott hiába.

Ahogy az édesanya a homokozóban játszó gyermeke mellett fél szemével a kicsit figyeli, de majdnem jobban forgatja a szemét a padok irányába, vajon nézik-e a gyerekét, szépnek, okosnak, ügyesnek tartják-e.

Első körben osszuk meg ismerőseinkkel, szeretteinkkel, mert tőlük őszinte reakciót várhatunk, meg egy kis irántunk való elfogultságot, ami egyáltalán nem baj, szüksége van az embernek a dicséretre, főleg az elején. Ha rövidebb lélegzetű iromány, szösszenet, akkor e honlapon is helyet biztosítunk részére, de aki ír, adjon magára, és előbb-utóbb legyen saját honlapja. Ne féljünk az internettől, nem konkurrencia a nyomtatott könyv számára! Képernyőről kín olvasni, aki teheti, kinyomtatja, és úgy olvassa, ha van nyomtatója otthon, vagy a munkahelyén. A papír és a nyomdafesték illatát, a karosszékben való olvasást más nem pótolhatja.

Vannak irodalmi témájú honlapok, amelyek művek közzétételére szakosodtak, ott is lehet kezdetnek próbálkozni, majd tesztelni saját honlapon, míg bátorságot nem gyűjt az ember, hogy kiadót keressen.