Fürkésző szemeddel hiába nézel,
Azonos vagyok az ablakréssel.
Üres, semmi vagyok én,
Ezért áramlik rajtam a Fény.

 Miért él még a rettenet?
Hisz csak akkor élhet,
Ha élni engeded!
Vond meg tőle hited,
Éld saját életed!
Párod a boldogság,
Ez az új világ

 Harap a kobra,
Üres a gyomra.
Ha sűrű vagy,
Megmérgez.
Légy üres, levegő,
Így nem sérthet.

 Ó te szegény!
Ki élvezni nem tudod
A boldog életet!
Irgalomból
Fájdalmat adjak
Neked?

 Egy gondolat űz és hajt.
Csak kerüljem, ne lássam
A bajt!
Baj barátom
Keblemre ölellek.
Gyere vigadjunk,
Hisz téged is szeretlek!

 Port fúj a szél.
Erényt kerget a kevély.
Légy inkább bűnös velem!
Nem gyötör a félelem.

 Se életem,
Sem halálom,
Míg fel nem derül a fény,
Valójában ki is vagyok én?

Már látom,
Nem lesz halálom.
Testemből elmegyek,
De itt leszek veletek.

 Ó te balga! Ne hidd,
Hogy fogva tarthatsz!
Szorítsd csak poromat!
Mit tudod te koromat!

 Elmúlt a nyár
Haldoklik a napsugár.
Ködös télben vele halok.
De tavasszal feltámadok.

 Hol zörögnek a fák.
Éledezik az álmodó világ.
Légy ott, sorsod születésénél!
Ki nem hal meg, örökké él.

 Ki írja verseim e hajnalom?
Vajon megérem-e, hogy megtudom?

Szaladni divat,
A ballagó henyél.
Sebaj, mi csak ballagjunk
Kisöcsém.

 Szél rángatja vállam,
Vihar a ruhám.
Életem orkán.
Pihenjetek elemek,
Csillapodjatok
Egy kicsit most fáradt vagyok

 Egy jó erős szekrénybe
Zárd be a bánatod!
Gyújtsd rá a házat!
Többé nem láthatod.

Az ártatlanság grádicsa,
Ha * nélkül írod, hogy p*csa.
Miért van szíved feltúrva,
Ha leírod azt, hogy kurva?

Szedd a lábad!
Az idő hajt.
Ha nincs számodra idő,
Kerülted a bajt.

 Miért vagy kemény?
Nincs már remény?
Próbáld eltörni a puhát,
Vagy megfogni a rét illatát!

 Miért élsz, mondd meg nekem!
Ha megmondod, nincs több kérdésem!

 Mit könnyen elérsz, semminek nézed.
A sövényt könnyedén átléped.
De ha a lécet ég magasan látod.
Elszáll kedved, s bátorságod.

 Lelked a szemedben,
Sorsod a kezedben.

  Az érett gyümölcs lehullik a fáról
Nem szívja többé annak tejét
Az érett ember saját lábára áll
És dologra adja a fejét

  Olyan vagy, mint tejberizsen a penész,
Elég egy kicsi, s elromlik az egész.
A te helyed másutt van, szalámin, meg sajton,
Kérlek, ne nyisd rám többé az ajtóm.

 Hívatlan prókátornak
Ajtó megett helye,
Ki kéretlen véd,
Nincs helyén a feje

Fontoskodva nyüzsög,
Mint kukac a sajtban,
S nem látja, hogy ő van
A legnagyobb bajban.

Idegen a világ, nem szeret már senki!
Nem kéne a falak mögül előkecmeregni?

 Csintalan fiúcska
Képében kit láttam,
Mester volt ő bizony
Csak álruhában

Hamiskás szemével
Ahogyan rámnézett
Tudtam, amit látok,
Nem más, mint képzet.

 Vetítek, mint mozigépész
Szinte éjjel-nappal.
Minden hibát másban látok,
A film miatt okkal.

Magam csak szólok,
Más rámförmed,
Tényleg így is látom,
S hihetetlen számomra
Egyoldalúságom.

Én csak segítek,
Ő meg támad, látod?
Így veszíted el most,
Egy jóbarátod.

 Verset írni nehéz, s művészet?
Bennem maguktól születnek,
Én csak leírom őket

Tollam alá omlanak a sorok
Könnyedén, mint lábam ha táncolok.

 Letaroltam Sámson díszem
Fejem, mint a bársony,
Meglesz, mire megint kinő,
Újév vagy karácsony

Régi bőröm szakadozott,
Repedezik, feslik,
Szűk volt már a régi énem,
Az öreg kígyó vedlik.

Elhal régi, s mi születik
Hamvas és még gyenge
El kell bújni, hogy ne
Leljenek a védtelenre.

Előjövök majd odúmból
Bizton megígérem,
De arra ne számítsatok,
Oly leszek, mint régen.

 Istenem segíts,
Szörnyű a kínom!
Ne engedj még egyszer
Olcsó bort innom!

 Azt mondják, hogy vétkesek közt
Cinkos, aki néma.
Vajon az is odaszámít,
Kinek nyelve béna?

 Lovam száguld,
S hova repít
Azt magam sem tudom.
Így van ezzel
Majd mindenki
A hosszú uton.

Vannak akik fáradtak már,
Állni mégsem mernek,
Ismerik a régi szabályt,
Rosszabb ha felkelnek.

 Fejem sajog,
Majd szétpattan,
Óriás satu nyomja.
Rajta nyugszik
Az elmúlt
Hatvanöt év gondja.

Mi lenne ha
Ledobnám most
Ezt a buta terhet,
S azt mondanám
Erős hittel,
Többé már nem kellhet?

 Tibet, Tibet,
Kicsiny sziget.

Ha porrá lesz
Mind embered,
Továbbél-e
Bölcs szellemed?

Freedom for people,
They not fight
But you sacrefise!

 Csak hidd el
Hogy nincs vég,
S nincs szükség,
Hogy védd

Magad.

 Just believe
That is not end
You dont need
To defend

Yourself

Fekete lány feketében
Mégsem gyászos látvány
Ékszer ő a rengetegben,
Nem drágakőben zárvány

Egy az, mit Isten is
Pokolra utal,
A HIVATAL

 Anyám barátja,
Hallom gyerekszájból,
Mit gondolhat arról,
Hogy édesanyja lángol?

Valakiért.

 Rajtam múlik,
Hány éves vagyok.
Lehetek húsz is,
Ha akarok.

 Szörnyű dolog,
Ha gyomrom korog.
Ne csapjon meg halál szele,
Ha nincs a hasam tele!

 Apró örömökből
Áll az egész élet.
Vagy szeretsz,
Vagy szeretnek téged.

 Szememből patakzanak
A tisztító könnyek,
Elfolyik a bánat maró sava,
S így lesz minden könnyebb.

 Repülj, repülj,
Tárd ki szárnyaid,
Vigyenek vágyaid!
Le sosem esel
Mert emel a
Leveg

Ő

 Az óra elakad,
A szövet elszakad,
Lábad bárhogy szalad,
A vég utolér.
Ne menekülj, ne félj,
Öleld át, s megkímél!

 Verset írni
Szándék nélkül lehet,
Akkor tudja az ihlet
Vezetni a kezet.

 Dum spiro, spero,
Mily meleg takaró!

 Hell and Heaven
Just, wat’s happen
With you.

Heaven’s heaven
All things happen
But has’nt beaten

You

 I believe,
That you achieve.
You build
Your future,
Be creator

Now!

  Orvosokkal kezdtem,
De csalódnom kellett.
Gyógyászokhoz jártam,
Mert arra is  tellett.

Asztrológus, jós
Fürkészte sorsom,
Felhős maradt
Mégis égboltom.

Istenre is rátaláltam,
Sok könnyet hullattam.
Igyekeztem jóvátenni,
Mit hittem elkövetni.

Jézust kértem megváltómnak,
Bölcs mesternek, tanítómnak.
Vallásokat egynek láttam,
S tőlük már távol jártam.

Jón és rosszon emelkedtem,
Az Egységet megéreztem.
A gyógyulásról is lemondtam,
Így beteg is maradtam.

Meggyújtott a szerelem,
Célom lett a sikerem,
Lendületet kaptam,
Szinte meggyógyultam.

Mégis minden odalett,
Vágy, s remény elveszett.
Ne szánjatok beteget,
Tapasztalt, s gazdag lett.

 Szeresd a másikat,
De ne feledd önmagad,
Ha bárkit is mellőzöl,
Nem igaz a szavad.

Szeretni nem érdem,
S nemeslelkű tett,
Szeress mindenkit,
Ne tégy különbséget.

Nem szeretni,
Mint nem venni levegőt,
Ki magát, vagy mást nem tud,
Csak sajnálhatod őt.

 Vér, könny, veríték,
Ez a teríték.
S mi a falat?
Megtalálod Magad!

 Homokszem a testben
Gyötrelmet gerjeszt
Válaszul a kagyló
Igazgyöngyöt fejleszt

Ha sokan sajnálnak,
Nem szabad lankadni
Elmúlik kis idő,
Lesz irigyed mégannyi

 Hasonló a hasonlót dicséri,
Ellentét ellentétét vonzza,
A jó párokat össze nem észérv,
Hanem a szerelem hozza.

Kinek szerelme dús gyümölcsöt terem,
Annak a mély gyökér lesz később a verem.
Kiből a szent érzés végleg elillan,
Sosem gondolta holtodiglan.

Az elásott mély érzés
Azonban föld alatt pihen,
De jön még a nyár,
És újból terem.

 Ki mindent ért,
Annak nincs MIÉRT.
Aki hallgat, beszél,
Aki nincs, az él.

 Ha mindent rossznak látunk
Rossz lesz a világ,
Félszemünkkel nézzük,
S mondjuk, magunk igazát.

Időjárás

 Lomha felhők szürkülnek az égen,
Ily rossz idő nem volt már régen,
Felettük mégis ott mosolyg' a nap,
Ha ezt tudod, mindig boldog vagy!

A Ferrari tulajdonos panasza

 Mi elöl nem fér be,
Hátul kell az légyen,
Szégyen ide, szégyen oda,
Farmotoros gépem.

Morgás

 Ha egy háztömb fűtést rendel
A Távhő kérelemnek nevezi.
Remélem az ilyen céget
A föld hamar elnyeli.

 Rab, vagy szabad,
Csak attól függ,
A rács mely felén
Látod magad.

Magad mögött a rácsot
Sosem látod,
Tekinteted biztosítja
Örök szabadságod

Lelked örök és szabad,
A börtön csak tested, és magad.

 Apró örömök szikrái rajzanak
Csak hagyd, hogy lángra gyújtsanak.
Bánatod pincéjébe engedj friss levegőt,
Hagyd elégni a szenvedőt.

 Ne várj változást,
Csak ha magad is teszed,
A külvilág nincs,
Hanem egy veled.

 Véleményed alapos,
Kemény, és kalapos.
Szerte nem nézendő,
Jó a szemellenző.

 A vágy halála
A beteljesedés,
Éhség párja
Jóllakottság és tespedés

Miért lenne más a szerelem,
Mely öröm és gyötrelem?
Van-e mégis örök boldogság
Ellentétek nélküli világ?

 Ha van még, mi felkavar,
Nem zuhantál apátiába,
Érdemes még élned,
Semmi sincs hiába.

Indulat indít, vágy, undor,
Öröm s harag a motor,
Mi tartós, már szenvedély,
Ebben az erős is botol.

Ne félj élni, mindent
Szeress magadban,
Odafent, vagy odalent
Már más világ van.

Hasonló a hasonlót dicséri,
A rokonlélekben
Az arra nyitott ember
Önmagát érzi.

Magánya megszűnt,
Gondja megoldódott
Az Egységben
Minden feloldódott.

 Negyven fölött szép igazán a nő,
Akkor már kiül a belső,
Meghozza gyümölcsét az élet,
Meglátszik, ki a finom érett.

Sokuk arcán mennyei szépség ül,
Nőiségük kiteljesül,
Az értő szem őket nézi,
Ki szerencsés, karjukban végzi.

 Erény-e a hűség
Ha lelkem másra képtelen?
Elvárhatom-e, hogy ugyanezt
Tegyék velem?

Szeretem-e azt,
Kinek feltételt szabok?
Választ, mondd
Kitől kapok?

 Írj verset, szerezz zenét,
Szórd magad a világba szerteszét.
A formád elveszhet, ha tartalmad marad,
Lényed örökké előtted halad.

 Magányos hős vagyok,
Kitartok, bár roskadok.
Társam csak a magány,
Az életem talány.

 Ki verset erőlködve, kilóra ír,
Bolond az, vagy irodalmi szatír!

 Ne írj több verset,
Ne mondj el minden szót,
Csak az el nem mondhatót.

Hallgass csak,
Elég a gondolat,
Száll és szabad.

 Ha abba, mi fáj, belefásulok,
Fa lesz belőlem,
S a földnek gyökeret adok?

 Tudnod kell ki vagy,
Hogy lehess önmagad.
Percenként változol,
Lényed illanó,
Mi vagy hát?
A változás, vagy a változó?

 Emeld baltádat,
Vágd belém a fejszét.
Vágtál már fát százat,
Ne várd meg az estét.

Kivágni úgysem tudsz,
Gyökereim mélyek,
A felszínt viheted,
Megmarad az élet.

  Nyomasztó fellegek
Ölelnek körül,
Az ember ilyenkor
Semminek sem örül

Vadhattyú száll
Le a tóra,
Jókedvvel térek
Nyugovóra.

  Akkor vagy szabad,
Ha ismered magad.
Nem köt gúzsba félsz és vágy
A világ számodra megvetett ágy.

 Fordulj a Nap felé,
Mögötted az árnyék,
Múlttá lesz a gond,
És szebb a mai tájék.

 A szeretet nem érdem,
Öröm adni, kapni,
Művelni kell csak, és nem
Parlagon hagyni!

  Fürge lábak, barna haj,
Ha elfutok, az se baj.
Mandula, dió, mogyoró,
Annuskának ez való!

 Hasonló a hasonlót dicséri,
Fájdalom a fájdalmat érti.
Nem könnyebb, mégis jobb,
Ha értőnek mondhatod.

Egy cipőben járni,
Mégis másként látni,
A helyzet tartalmas,
És sosem unalmas.

  Előtted óriás hegy,
Mellette tenger,
Cövekel a láb,
Lépni nem mer.

Lemegy a nap
És felkel újra
Csak halom a hegy
S a vakond túrja

A tenger meg
Ökörlábnyom,
Mely vizet gyűjt
Az ingoványon.

Ha, mit üzen
A vers, megérted,
Gondjaid ezentúl
Könnyebben átléped.

  Kicsi most a hold,
Fénye alig látszik,
Mégis elvilágít,
Egy régi jóbarátig.

 Eldördül az ég,
Villám és vihar,
Elvonul minden,
Megszűnik a zaj.

Csicsergés hallik,
A természet dalol,
Mindenki szeret
Mindenkit valahol.

 Kongadobon fut a vándorpatkány,
Házunk előtt van az iparvágány.
Piros vonat régen futott rajta,
Anyósomnál összedőlt a pajta.

Kifosztott lelkem
Gazdagságára leltem
Amikor végre
Mindent mertem

Angyalszívvel mindent szeretsz,
Angyalszívvel angyal lehetsz.
Mit tegyek, ha ember vagyok,
S angyal lenni nem akarok?

A mai nap tiéd, s semmi több,
Használd ki földi börtönöd.
Lelked hamar tovaszáll,
Otthonod várva vár.

 Egyetlen társam a magány
Így aztán az a talány,
Magány vagy társaság
Hol lelkem égni vágy.

Hogy ma éjjel mi lesz velem?
Megtudom, csak kis türelem,
Álmaim beteljesülnek,
Szárnyaim égbe emelnek.

  Egy esélyed van mindenre,
Minden gondolatra, tettre,
Lelked minden ízre vágyik,
Ne válogass mindhalálig.

 Monolitnak hittél,
De csiszolt kő vagyok
Ezer felületen
Más - mást mutatok

 Hogy ki vagyok én
Magam sem tudom
Elkísér a rejtély
Hosszú utamon

Hív az éjszaka,
Meleg palásttal borít,
Világa rejtelmes,
Illata elbódít.

 Virrassz velem
Fogd a kezem,
Tanúink a csillagok,
S a szárnyas angyalok

Belopódzik
Szobánkba az este
Ránk folyik meleg,
Lomha teste.

 Már várjuk
Mai álmunk,
Hol megéljük
Szabadságunk.

Eljön majd az éj
Estéje a hajnal,
S felkelünk
Egy új dallal.

Ki meghalt,
Újjászületett,
S éli tovább
A drága életet.

Szívemről  verd le a láncokat ,
Hadd járjon a  lábam táncokat,
Lélegezném az éltető zenét
Kiadnám a mérgem felét.

Kitombolnám mi bennem feszül
Indulat s félelem egybe vegyül,
Hajnalig ropnám a gyógyító táncot,
S reggelre kötnék egy új románcot.

Van egy érzés,
Mely ki nem mondható,
Van valami,
Amire nincsen földi szó.

Ez az érzés
Lakozik most bennem,
S járja át testem,
Szívem, lelkem.

Egy nap még
Arra eszmélek,
Ember vagyok,
Test, szellem, lélek.

 Pici gyermek
Édesanyja karján
Mit köztük látsz,
Az a szivárvány.

 Embernek lenni,
Mindig csak menni
Ez  a te sorsod,
Melynek terhét hordod.

Légy egy a sorssal,
Ússz együtt az árral,
Megszűnt a teher,
Minden felemel.

A vár rombadőlt,
Harcos ül a vártán,
Nem látja hogy ő maga
A hétfejű sárkány.

 Nincs nappal éjjel nélkül
Nincs Föld Ég nélkül,
Nincs meleg hideg nélkül,
Nincs nagy kicsi nélkül.

Takarékon is ég a láng
Erőt gyűjt, s pihen,
Új feladat vár rá,
Holnapra nagy leszen.

Állok a folyó partján,
Melynek vize nem folyik,
Teste görcsökben fetreng
S fájdalmasan vonaglik.

Errefelé nem látszik a fény,
A szél fúj, de nem mozog,
A Nap sem melegít,
Élek, de nem vagyok.

Mákonyos szirének dalolnak,
Lesz-e valaha vége e pokolnak?
Mi kezdődött, végződik is, tudom,
Felemelem majd fejem egy szép hajnalon.

 Ha minden elromlott
És kezed csak remeg,
Engedj el mindent
Felejtsd el a neved.

Telihold van
Kerül az álom
Helyem az ágyban
Nem találom.

Agyam szüntelen forog
Üres gyomrom korog
Sajnálom szegény testem
Nem hagyom el ez esten. 

 Szeretni oly nehéz,
Bizonytalan a kéz,
Ki tudja mit tehet,
Az, aki szeret?

 Futás, rohanás,
Eb megegye.
Az ember gondját
Vajh hová vigye?

Ne vidd semerre
Mi nem a tiéd,
Engedd el lazán,
És megáld az Ég.

Álmatlan éjszaka,
Bevillanó képek,
Próba és kísértés,
Vagy csalfa érzékek?

Mi ad gyógyírt e tünetre?
Lelkem mi hozza helyre?
Sem elfojtás, sem álom,
Nyugalmam belül találom.

Ami ellen harcolsz
Egyre csak támad
Elfogadás a győztes,
S az őszinte alázat.

Derűsen hullatom vérem,
Arcom könnyben mosolyog
Láncomat kezemen érzem,
Mégis szabad vagyok.

Gyengeségben hatalom,
A rabság felszabadít
Cipeld barátom kereszted,
Ha ellököd, agyonlapít.

Mondj igent mindenre,
Ha nemet szólsz, arra is,
Magad leszel a rózsa,
S nem szúr a tövis.

Halál pajtás, add a kezed,
Halál pajtás ver a szíved.
Halál pajtás ne félj tőlem,
Elmegyek veled időben.

Nem hiányzom a leltárnál,
Szökni semmi értelem,
Jól meghúzom üvegem,
S folytatom az életem.

Arcomhoz mosoly a keret
A világ számomra kerek