Arany Viktortól

 
Nőnapra

Ó, NŐ! Miért van ez,
Hogy se veled, se nélküled?
Hol van a tövis,
Melyet ha kihúzok
Veled is, nélküled is?

Nőnapra

Ha nem lenne Nő
A férfi áporodna,
Egymást élteti az
Egy, két oldala.

Nőnapra

A férfi gondja, s öröme a nő,
Mindkettő egyre csak nő.
Míg rá nem jön,
A kettő egyre megy,
Férfi és nő, ugyanis egy.

A NŐ-höz
Csoda vagy, mit ma sem értek,
Nem holtig tanulni azonban vétek.

Nőnapra

Rózsaszirmok legyenek talpad alatt,
Égi fény mossa meg arcodat.
Angyalok vezessenek végig utadon,
Kerüljön el bánat, fájdalom.

Negyven felett

Negyven fölött szép igazán a nő,
Akkor már kiül a belső,
Meghozza gyümölcsét az élet,
Meglátszik, ki a finom érett.

Sokuk arcán mennyei szépség ül,
Nőiségük kiteljesül,
Az értő szem őket nézi,
Ki szerencsés, karjukban végzi.

Ó te drága NŐ
 
Ó te drága NŐ,
Bűbáj, csáberő.
Küzdelem, vagy
Béke a nyerő?

Hatalmad nagy,
De elveszem,
Mert szívem
Kezedbe teszem.

A NŐ-nek

Életem, végzetem,
Fájdalmam, örömöm,
Másik felem Te vagy.
Nélküled nem dobog a szív,
És nem forog az agy.

A NŐ

Szép dobozba zárt titok,
Melyet, ha felnyitok,
Menny, s pokol tárul elém,
S keserédes ízt csepegtet belém.
 

No woman, no cry

Könny szemedből
Nem pereg,
Ha a NŐ-t
Nem ismered.

Se bánat, se öröm,
Csak hűvös közöny?
Ilyen élethez
Semmi közöm.
 

Búcsú a kedvestől

Amíg felkel a Nap
És fent kék az ég,
Szívem nem másé
Csak a Tiéd
 
Ha összeomlik
A világegyetem,
Isten szívében
Várlak odabenn

Tiéd vagyok

Tiéd vagyok
És  csak a tiéd
Neked ragyog a nap
És érted kék az ég

Szívem neked dobog
És örök lánggal ég
Együtt kezdtük egykor,
És együtt ér a vég!
 

Te vagy a NŐ

Te vagy a NŐ
Tőled lettem férfi
TE vagy a NŐ
Ki megtanított élni
 
Te vagy a NŐ
Kitől múlik bajom
Te vagy a kikötő
Hol horgonyt vet hajóm
 
Te vagy a NŐ
Ki felkavarja lelkem
Te vagy a NŐ
Kit mindig kerestem
 
Te vagy a NŐ
Kinek kezét fogom
Kivel együtt kelek
Át a Rubiconon